tag:blogger.com,1999:blog-3122180253849214012024-02-19T17:57:26.555+01:00Az óperencián is túl...<center>"Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl"</center>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.comBlogger443125tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-60602168717957962032017-03-17T09:36:00.001+01:002017-03-17T09:36:49.404+01:00La Fontaine: A róka és a gólya<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Z1X1fH1snnkbxKkbpYZTOgRQ1Oy_Vyoz47NC9ur947u4Vi7Fp8U1dNjuo_E6eNSi8q_qTYbmwMBEHGyfepGeDYY_xENyZYmkjTQsH5d73m0PjaTvNZJ1JNd6s5QYwvVRE2neXfPXryM/s1600/r%25C3%25B3ka-01.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Z1X1fH1snnkbxKkbpYZTOgRQ1Oy_Vyoz47NC9ur947u4Vi7Fp8U1dNjuo_E6eNSi8q_qTYbmwMBEHGyfepGeDYY_xENyZYmkjTQsH5d73m0PjaTvNZJ1JNd6s5QYwvVRE2neXfPXryM/s1600/r%25C3%25B3ka-01.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
La Fontaine: A róka és a gólya</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj78M5k1VTO8XjP-nia5dERBKoIB9sYRiKzM_lhxiZHFGakxae8zy4KvNoH_wZq6fGeCo4T9J0tdlTg9YIj_yvUESoP3MZKS8T7X41laN1S7WS1QCliG5saRwQkk8BBzv4fur0Mhl5nf6A/s1600/golya2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj78M5k1VTO8XjP-nia5dERBKoIB9sYRiKzM_lhxiZHFGakxae8zy4KvNoH_wZq6fGeCo4T9J0tdlTg9YIj_yvUESoP3MZKS8T7X41laN1S7WS1QCliG5saRwQkk8BBzv4fur0Mhl5nf6A/s200/golya2.png" width="136" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Meghívta a gólyát a róka egyszer</div>
<div style="text-align: center;">
ebédre, </div>
<div style="text-align: center;">
s egy lapostányért tett, színig levessel,</div>
<div style="text-align: center;">
elébe.</div>
<div style="text-align: center;">
A gólya éhes volt, de hosszú csőre</div>
<div style="text-align: center;">
miatt egy jóízű kortyot belőle</div>
<div style="text-align: center;">
nem ehetett. </div>
<div style="text-align: center;">
A róka nézte, falt és nevetett.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Aztán a gólya másnap visszahívta </div>
<div style="text-align: center;">
a rókát. </div>
<div style="text-align: center;">
Palackban gőzölt a sokféle ritka</div>
<div style="text-align: center;">
finomság.</div>
<div style="text-align: center;">
A róka éhes volt, de csak szagolta</div>
<div style="text-align: center;">
az ételt: nem ért a palackba az orra.</div>
<div style="text-align: center;">
Éhen maradt,</div>
<div style="text-align: center;">
s a gólyáé lett a sok jó falat. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A lakoma végén, mikor fölálltak:</div>
<div style="text-align: center;">
"Remélem </div>
<div style="text-align: center;">
-
szólt a gólya -, éppoly jónak találtad </div>
<div style="text-align: center;">
ebédem, </div>
<div style="text-align: center;">
mint én tegnap a tiédet, barátom; </div>
<div style="text-align: center;">
konyhádon tanult főzni a szakácsom." </div>
<div style="text-align: center;">
A róka csak </div>
<div style="text-align: center;">
nézett, s korgó gyomorral elszaladt.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-28947892842546563952017-03-17T08:57:00.001+01:002017-03-17T08:57:19.468+01:00MESE A KIS GÓLYÁRÓL<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikxGqaRlze5bLD8CcK9jAf27r75T8nfK304ZtnfHJ9vcYBmI5p9-MhnAci7ih1rXX9EstH-JRiXC7yuR3OybxJmXPzeugNx-QYtXe5OqEccjYmjEjKwAail4AdJYhC4zRXg0SJI7zxAa0/s1600/g%25C3%25B3lya-03.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikxGqaRlze5bLD8CcK9jAf27r75T8nfK304ZtnfHJ9vcYBmI5p9-MhnAci7ih1rXX9EstH-JRiXC7yuR3OybxJmXPzeugNx-QYtXe5OqEccjYmjEjKwAail4AdJYhC4zRXg0SJI7zxAa0/s1600/g%25C3%25B3lya-03.png" /></a></div>
<br />
MESE A KIS GÓLYÁRÓL<br />
<br />
--Megjöttek a gólyáink! -- újságolta Peti a szüleinek. -- Gyertek gyorsan nézzétek meg! -- s ahogy mentek az udvarra, már hallották a kelepelésüket.<br />
-- Kelep, kelep -- csattogott a gólya papa hosszú csőre -- köszöntelek benneteket. Megérkeztünk. Szívesen fogadtok ugye most is?<br />
-- Örülünk, hogy újra itt vagytok. -- köszöntötték őket.<br />
-- No apjukom -- szólt a gólya mama --, nagytakarítással kezdjük.<br />
Úgy is volt. Nagy gonddal tettek, vettek a fészekben. Javították ott, hol a szél, eső megtépkedte. Takarítás után friss szénával, tollakkal bélelték.<br />
-- Szép tiszta, takaros lett az otthonunk. -- nézegették elégedetten.<br />
-- Úgy érzem hamarosan lerakom a tojásokat. Fel kell készülnünk a költésre. -- mondta gólya néni és vágyakozva gondolt születendő fiókáira.<br />
Amikor megtojta tojásait, mind a ketten, türelmesen melengették testükkel.<br />
Egyik nap a gólya papa, ahogy ült a tojásokon, halk kopogást hallott, mely egyre erősödött. Mire gólya mama hazaért, már a fiókák gyenge hangját is lehetett hallani, amint társalogtak egymással:<br />
-- Kop, kop, nagyon szűk a hely idebent, igyekszem kifelé.<br />
<br />
-- Nekem is sikerül nemsokára feltörnöm a tojásom héját, s akkor ripsz-ropsz kint leszek. -- felelt a kis fióka a másik tojásból.<br />
-- Hallottad őket? -- kérdezte párjától gólya papa.<br />
Vadul dobogott a szívük örömükben, amikor mind a két fióka kidugta fejét és így szóltak:<br />
-- Megszülettünk! De jó idekint! Szerbusztok mama és papa. -- s már kérték is az ennivalót.<br />
Hol a papa, hol a gólya mama repült el, s hozták a finom falatokat, békát, halat, siklót, éppen azt, amit találtak. A fiókák jó étvággyal nyeltek le mindent. Ettek, ittak és gyorsan növekedtek.<br />
-- Repülni tanultok. -- jelentette ki gólya papa. -- Itt az ideje, hogy szárnyra keljetek.<br />
A kis gólyák féltek, de ügyesek voltak és hamar megtanulták, hogyan kell szárnyaikkal a levegőben tartani magukat.<br />
-- Csodálatos a levegőt hasítani! -- kiáltották vidáman és fáradhatatlanul röpködtek.<br />
Amikor este a fészekben ültek, papájuk így oktatta őket:<br />
-- Reggel mi édesanyátokkal korán elindulunk vadászni. Addig, míg nem jövünk haza és nem engedjük meg, hogy kirepüljetek, a fészekben maradtok. Megértettétek? Megkövetelem, hogy szót fogadjatok. Így nem történhet baj!<br />
-- Megfogadjuk a tilalmadat. -- csipogták a fiókák, s így is tettek<br />
Egy idő után a szülők vadászni tanították a kis nebulókat.<br />
-- Nem, nem! -- kiáltott rá gólya papa a fiára, aki nagy szárnycsapással repült a meglátott zsákmány felé.<br />
-- Óvatosan, csendesen, vitorlázó repüléssel, hirtelen kell lecsapni az áldozatra. Ott egy béka, mutasd meg fiam, mit tanultál!<br />
<br />
S a kis gólya ügyesen, követve papája tanítását, kapta el az éppen vízbe ugrani készülő varangyos békát.<br />
-- Ne nyeld le rögtön! Emelkedj fel vele a magasba! Élvezd a vadászat gyönyörűségét! -- termett mellette gólya mama.<br />
Mire eljött az ősz vége, a két kis gólya sok mindent elsajátított a két szerető, gondos szülőtől.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnqY33EW-AuxnzNrrKunOitH64bCaWUe8WhSflnmOM3zSLxxBdgJor0jto1ofYKkIWYGZrAc9AcAY3iT0XTqWncxrl0k4pWLvvdnMMouR3hsU53akkuXkHK_sSAsyGak4Kgjhu7hWhHEc/s1600/golya1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnqY33EW-AuxnzNrrKunOitH64bCaWUe8WhSflnmOM3zSLxxBdgJor0jto1ofYKkIWYGZrAc9AcAY3iT0XTqWncxrl0k4pWLvvdnMMouR3hsU53akkuXkHK_sSAsyGak4Kgjhu7hWhHEc/s1600/golya1.png" /></a></div>
<br />
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-56054172155710618892014-04-18T06:57:00.001+02:002014-04-18T06:59:09.507+02:00Pósa Lajos : Mese a cipős csizmás nyulakról<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQoeLX1FF7KkfdP8-yIb03BWVxAN3UTBkPYJWCzTu3f6lSNcJedY0_uC5Altr1hRNddA_Qd-tIkpwwAkNmG1tR3bNE5_X_HKvAUBqlk5cQKBD-hhXcxMI82f7dxX5DqFshuzuHmJaXFwI/s1600/nyuszik.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQoeLX1FF7KkfdP8-yIb03BWVxAN3UTBkPYJWCzTu3f6lSNcJedY0_uC5Altr1hRNddA_Qd-tIkpwwAkNmG1tR3bNE5_X_HKvAUBqlk5cQKBD-hhXcxMI82f7dxX5DqFshuzuHmJaXFwI/s1600/nyuszik.gif" height="97" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Pósa Lajos : Mese a cipős csizmás nyulakról</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<br />
<br />
Hajdanában egy nyúlnak<br />
Mi jutott eszébe?<br />
Összehívta a nyulakat<br />
Nyulak szigetére:<br />
<br />
- Tisztelt nyúlnemzetség!<br />
Én amondó vagyok:<br />
Hegyezzétek fületeket,<br />
Kicsinyek és nagyok!<br />
<br />
Ez a mi életünk<br />
Bizony nagyon dib-dáb...<br />
Fú a szél, brr! Itt a tél, brr!<br />
Mért járunk mezítláb?<br />
<br />
Úgy fázik, úgy reszket<br />
Sovány lábam szára!<br />
Szükségünk van, nyúlnemzetség<br />
Egy csizmadiára.<br />
<br />
- Éljen! Éljen! Éljen!<br />
Zúgnak, kiabálnak.<br />
Tapsifülest meg is tették<br />
Nyúlcsizmadiának.<br />
<br />
Körül is fogták a<br />
Csizmadiamestert:<br />
Ki cipellőt, ki meg csizmát,<br />
Nosza, rögtön rendelt.<br />
<br />
Nem is fázott aztán<br />
A nyulaknak lába:<br />
Ki cipőbe, ki csizmába<br />
Járt az iskolába.<br />
<br />
Egyszer csak mi történt?<br />
Puskás vadászt láttak!<br />
Uccu bezzeg, vesd el magad!<br />
Neki a pusztának!Nehéz volt a cipő,<br />
Nehéz volt a csizma:<br />
Hányjuk le mind, mert különben<br />
Az agár elcsíp ma! -<br />
<br />
Mind el is dobálta,<br />
Ki jobbra, ki balra...<br />
Egyet én is megtaláltam,<br />
Lyukas volt a talpa! <br />
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-42625361011080233432014-04-18T06:25:00.001+02:002014-04-18T06:25:39.459+02:00Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgT5UecITZ6iuhr56TRC3c8GyOaoJTZpSNC19Zjwx4WXrLstv7Ql_YhXqyVIHeAMWyg9DtlbNbzZsdCjYvkKx94AFw5ila8nDwliFS8NmhDRbDPPPQG2t_u2WbhVweUgI4-XPkPjQtW0zM/s1600/mesekep-sk01.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgT5UecITZ6iuhr56TRC3c8GyOaoJTZpSNC19Zjwx4WXrLstv7Ql_YhXqyVIHeAMWyg9DtlbNbzZsdCjYvkKx94AFw5ila8nDwliFS8NmhDRbDPPPQG2t_u2WbhVweUgI4-XPkPjQtW0zM/s1600/mesekep-sk01.gif" height="320" width="244" /></a></div>
<br /><br />
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér<br />
Az igazságtevő nyúl<br />
<br />
<br />
A Majom éppen a diófán ült, és diót evett. Vidáman köpködte a dióhéjat, dudorászott is, jókedve volt, mert sütött a nap, egyetlen erősebb állat sem járt arra – s végül: evett, hát azt hitte, övé a világ. Aztán meglátott egy hangyát. <br /><br />– Hm – mondta rátartian –, miféle légypiszok izeg-mozog ott? <br /><br />– Nem piszok vagyok – mondta sértődötten a Hangya. – Hangya vagyok. <br /><br />– Az mindegy – mondta a Majom –, tűnj el innen! <br /><br />– Miért, zavarlak? – csodálkozott a Hangya. – Éntőlem aztán nyugodtan ehetsz itt ítéletnapig is. <br /><br />– Ne feleselj – legyintett nagyképűen a Majom –, mert úgy kupán váglak, hogy!… Milyen napot mondtál az előbb? <br /><br />– Ítéletnapot. <br /><br />– No, addig fogsz jajgatni! <br /><br />– De nekem itt dolgom van – mondta a Hangya. – Nem hagyhatom abba a te szeszélyed miatt a munkám. <br /><br />A Majom elképedt, fölhúzta a szemöldökét, és mind a két kezét csípőre tette (közben a farkával is kapaszkodott, hogy le ne essen). <br /><br />– Ezt a szemtelenséget! – kiáltotta. – Ide figyelj, te pöttypiszok, piszokpötty, vagy hogy is nevezzelek! <br /><br />– Legjobb lesz, ha tisztességes nevemen nevezel – mondta mérgesen a Hangya. – Ugyanolyan jogom van itt járkálni, mint neked. <br /><br />A Majom erre már felelni sem tudott, elképedésében egy fél diót leejtett a földre. <br /><br />– Jogod? Még hogy jogod? <br /><br />– Éppen olyan állat vagyok, mint te – mondta a Hangya. <br /><br />A Majom teli torokból nevetni kezdett. <br /><br />– Ez megőrült – mondta, és körülnézett, kinek mutathatná meg az őrült Hangyát. De éppen nem járt arra senki. <br /><br />– Egyáltalában nem őrültem meg – felelte a Hangya –, igenis, éppen olyan állat vagyok, mint te. <br /><br />– Éppolyan erős? – kérdezte gúnyosan a Majom. <br /><br />– Éppolyan – mondta a Hangya. <br /><br />– Éppolyan gyors? – kérdezte a Majom, és a hasát fogta nevettében. <br /><br />– Éppolyan! – mondta dühösen a Hangya. <br /><br />– No, gyere – nevetett a Majom –, akkor versenyezzünk! <br /><br />– Jó – mondta elszántan a Hangya, és edzésképpen csinált két fekvőtámaszt. <br /><br />Lementek a fa alá. <br /><br />– Először versenyt futunk – mondta a Majom. – Látod azt a fát? <br /><br />– Látom – mondta a Hangya. <br /><br />– Az a cél. Háromra indulunk – mondta a Majom, és számolni kezdett. <br /><br />Háromra elrohant. Futott a Hangya is, ahogy a lába bírta. Alig került ki öt fűszálat, a Majom már kiabált a másik fától. <br /><br />– Hol vagy? <br /><br />– Itt – morogta dühösen a Hangya. <br /><br />– No látod, bikfic! <br /><br />– Kerülgetnem kellett a fűszálakat – védekezett a Hangya. <br /><br />A Majom ettől nevetőgörcsöt kapott. <br /><br />– Most súlyt emelünk – mondta aztán. – Itt ez a kő, először fölemelem én, aztán te. <br /><br />Fogta a követ, földobta a levegőbe, még kiáltott is, hogy „hopplá”, elkapta, és letette a földre. <br /><br />– Most te jössz! <br /><br />A Hangya nekidurálta magát, nyomni kezdte a vállával a követ, a vér mind a fejébe tódult az erőlködéstől. A kő meg sem mozdult, a Majom vigyorgott. <br /><br />– No, most fáramászó-versenyt rendezünk – mondta. – Gyere ide a fa alá, háromra indulunk. <br /><br />A Hangya tenyérnyit haladt, a Majom már fönt volt a fa csúcsán. <br /><br />– Most megérdemelnéd, hogy eltapossalak, mert szemtelenkedtél – mondta a Majom, amikor lemászott. – Ha még egyszer azt mered mondani, éppen olyan állat vagy, mint én, magadra vess! <br /><br />A Hangyának vörös lett a füle a szégyentől. A Majom elfordult, keresni kezdte a fél dióját, amit az imént leejtett. <br /><br />– Hol lehet a fél dióm? – mondta félhangosan. <br /><br />– Bocsánat – hallatszott ekkor egy hang –, éppen most ettem meg. Nem tudtam, hogy a tied. – Előlépett a Nyúl, és megemelte a lapulevelet, amit kalap helyett a fején hordott. <br /><br />A Majom megörült, hogy végre valakinek elmondhatja a történteket. Még a fél dióval sem törődött. Amikor az elbeszélés végére ért, a Nyúl hitetlenkedve csóválta a fejét. <br /><br />– Csakugyan legyőzted? <br /><br />– Talán nem hiszed? – kérdezte sértődötten a Majom. <br /><br />– Volt versenybíró? – kérdezte válasz helyett a Nyúl. <br /><br />– Nem volt. <br /><br />– Akkor nem érvényes – mondta a Nyúl. Ismételjétek meg a versenyt. Én leszek a versenybíró. <br /><br />– Nekem aztán mindegy – mondta fölényes mosollyal a Majom. <br /><br />– Na, akkor lépjél száz lépést – mondta a Nyúl a Majomnak. <br /><br />A Majom lelépte a száz lépést, a századiknál földbe szúrt egy száraz gallyat. <br /><br />– Ott lesz a cél – kiabálta a Nyúl, a Majom bólintott. <br /><br />– Nem akarok versenyezni – mondta ekkor sírósan a Hangya. – Úgyis legyőz. Mégiscsak különb állat nálam. <br /><br />– Csönd! A versenyzők nem beszélnek feleslegesen – mondta szigorúan a Nyúl, aztán körülnézett. – Hol vagy? <br /><br />– Itt – mondta a Hangya egy tökmag árnyékában. <br /><br />Közben visszaért a Majom. <br /><br />– Kezdhetjük – mondta. <br /><br />– Várj – intett a Nyúl, és odaszólt a Hangyának: – Lépjél te is száz lépést. <br /><br />A Hangya lépett százat, éppen az egyik fűszáltól a másikig tartott. <br /><br />– Ez minek? – kérdezte gyanakodva a Majom. <br /><br />– Világos, te is száz lépést futsz meg ő is. Mit nem értesz ezen? Az előbb talán nem így csináltátok? <br /><br />– De nem ám! – mondta harciasan a Hangya. <br /><br />– Akkor nem volt igazságos – legyintett a Nyúl. – Most viszont száz hangyalépés meg száz majomlépés. Ez igazságos lesz. <br /><br />A Majom mondani akart valamit, de a Nyúl rászólt: <br /><br />– Csönd! Én vagyok a versenybíró! <br /><br />Futottak. A Majom még a táv felét sem tette meg, a Hangya már ott volt a másik fűszálnál. <br /><br />– Sajnos, lemaradtál – mondta a Majomnak a Nyúl. <br /><br />A Majom dühöngött. <br /><br />– Majd a súlyemelés dönt! – ordította. <br /><br />– Előbb mérlegelünk – mondta a Nyúl. <br /><br />– Mit csinálunk? – bandzsított a Majom. <br /><br />– Mérlegelünk – mondta a Nyúl, s egyik fülére ültette a Hangyát, a másikra rátett egy kövecskét. <br /><br />– Ez fülmérték – magyarázta, s később hozzátette: – Rendben. Éppen egyforma súlyúak. <br /><br />A Hangya játszva fölemelte a hangyasúlyú kövecskét. <br /><br />– Most te jössz, te is emelj fel egy követ, aminek akkora a súlya, mint neked – mondta a Nyúl. <br /><br />– Talán engem is a füledre ültetsz? – gúnyolódott a Majom. <br /><br />– Nem – mondta a Nyúl, azzal jól megnézte a Majmot, aztán szemügyre vett egy nagy követ –, ezt szemmértékkel csinálom. Ugyanolyan pontos, mint a fülmérték. <br /><br />A Majom erőlködött, még a szeme is kiguvadt, amíg felemelte a követ. <br /><br />– A Fülesbagoly kitűnően gyógyítja a sérvet – szemtelenkedett a Hangya. <br /><br />– Még egy ilyen megjegyzés, és kizárlak a versenyből! – kiabált a Nyúl. A Hangya a nála kétszerte súlyosabb követ is megemelte, a Majom nem tudta. Ordított mérgében: <br /><br />– Majd a fára mászás! <br /><br />– Pardon, csak mászás – javította ki a Nyúl, a Majom nem értette. - Ugyanis fára csak te fogsz mászni. Nézzük… – Ezzel nézni kezdte a fát. – Ötször magasabb, mint te – mondta a Majomnak –, ez a fűszál meg ötször magasabb a Hangyánál. Tehát ő erre a fűszálra mászik. <br /><br />A Majom kitűnően mászott, ugyanakkor ért fel a fa csúcsára, amikor a Hangya a fűszál tetejére. <br /><br />– Döntetlen – mondta a Nyúl. – Ebben valamit javítottál. De az összetett versenyt a Hangya nyerte. <br /><br />A Majom akkor már lent állt a földön, elöntötte a pulykaméreg, fölkapott egy husángot, és elordította magát: <br /><br />– Megálljatok! <br /><br />– Futás – vezényelt a Nyúl, gyorsan fölkapta a Hangyát, és elvágtatott, ahogy a lába bírta. <br /><br />Az erdőszélen megálltak, a Nyúl lihegett a fáradtságtól, letette a Hangyát. Egymásra nevettek. <br /><br />– Győztünk – mondta a Nyúl. <br /><br />És ez igaz is. Győztek!Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-62722040808803264682014-03-03T16:16:00.001+01:002014-03-03T16:16:16.420+01:00Grimm : Az erdei anyóka <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirKAq6B2Wi_sQC_KI1htDpOUC82EbdAZOW-qivWOPev9RoRz570OLOhf_StScy3xD0nU7UdiEqaJRhie53T_yqn7Lt7NWv3xMn4Jc9Fv_o2V_P6eq9iMIVCnV015G9FHr_y752_I2rnWo/s1600/erdei-anyoka-sk.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirKAq6B2Wi_sQC_KI1htDpOUC82EbdAZOW-qivWOPev9RoRz570OLOhf_StScy3xD0nU7UdiEqaJRhie53T_yqn7Lt7NWv3xMn4Jc9Fv_o2V_P6eq9iMIVCnV015G9FHr_y752_I2rnWo/s1600/erdei-anyoka-sk.png" height="257" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Egyszer egy szegény szolgálólány egy nagy-nagy erdőn utazott át a gazdáival. Az erdő közepén rablók támadtak rájuk, és aki a kezük ügyébe került, azt irgalmatlanul megölték.<br /><br />A lány fent ült a kocsis mellett a bakon. Amikor a rablók nagy lármával előrontottak a sűrűből, megijedt, leugrott, és elbújt egy vastag fa mögé. Ott lapult, míg a támadók el nem vonultak a gazdag zsákmánnyal. Akkor végre előmerészkedett rejtekéből, de nem talált egyebet, mint a kocsi roncsait meg a gazdái holttestét. Leült, és keservesen sírni kezdett.<br /><br />- Ó, én szegény szerencsétlen - így jajveszékelt -, mi lesz velem? Sosem találok ki ebből a rengetegből! Nem lakik itt egy árva lélek sem; éhen fogok veszni, vagy engem is megölnek majd a rablók!<br /><br />Mikor kissé lecsendesedett, felállt, kereste-kutatta, merre mehetne, de még csak egy vékonyka ösvényt sem talált. Így érte az este.<br /><br />A fák közt egyre sűrűbb lett a homály. Néha ág reccsent, s olyankor szegény lánynak majd elállt a szíve verése; azt hitte, vadállat oson a bozótban, vagy útonálló mozdult meg valamelyik fa mögött. Már lélegzeni is alig mert. Végül azt mondta magában:<br /><br />"Itt ez a nagy fa, leülök a tövébe, s egy tapodtat sem tágítok innét, akármi történjék is."</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlgpu-X01IK0vFGR64KObDsxciwNtWt3D3pxfjf5XekhIs1nIUJ08RwH76pIk5ISd3YjhXZv3L0wNlkfwe53bfI-eD5mBvcP72Bx7oOEL2t772iSCKgq8K8gO0M1skZ6Ww0-OKcxdvcXo/s1600/galamb-aranykulccsal.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlgpu-X01IK0vFGR64KObDsxciwNtWt3D3pxfjf5XekhIs1nIUJ08RwH76pIk5ISd3YjhXZv3L0wNlkfwe53bfI-eD5mBvcP72Bx7oOEL2t772iSCKgq8K8gO0M1skZ6Ww0-OKcxdvcXo/s1600/galamb-aranykulccsal.png" height="130" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<br />Hát ahogy ott kuporgott, egyszer csak egy fehér galamb szállt feléje. Leereszkedett a lányhoz; aranykulcsocska csillogott a csőrében.<br /><br />A lány úgy megörült a madárnak, hogy egy pillanatra még a bújáról-bajáról is megfeledkezett; kinyújtotta a kezét, hívogatni kezdte.<br /><br />- Tubicám! Tubicám!<br /><br />A galamb odalibbent hozzá, tenyerébe ejtette az aranykulcsocskát, és megszólalt:<br /><br />- Ne búslakodj azért jöttem, hogy segítsek rajtad. Látod azt a nagy fát? Azon van egy kis lakat nyisd föl a kulccsal, találsz benne enni-inni magadnak, nem kell tovább éhezned.<br /><br />Azzal elrepült. A lány pedig odament a fához, kinyitotta, és valóban lelt benne egy tálka tejet és hozzá egy karaj fehér kenyeret. Hanem amikor jóllakott, megint csak eszébe jutott a szomorúsága.<br /><br />- Nálunk otthon ilyenkor ülnek el a tyúkok - sóhajtotta. - Olyan fáradt vagyok, bár én is lefekhetném az ágyamba!<br /><br />Alig hangzott el a fohászkodás, máris odaröppent hozzá a galamb. Most egy másik kulcsocskát hozott a csőrében, letette a lány tenyerébe, s azt mondta:<br /><br />- Ne búslakodjál; menj, nyisd ki ott azt a másik fát, találsz benne ágyat magadnak.<br /><br />A lány úgy tett, ahogyan a madár meghagyta neki; kinyitotta a fát, s mit nem látott? Szép vetett ágy fehérlett feléje, dagadó párnákkal, könnyű takaróval. Ő meg belefeküdt, és nyomban elaludt.<br /><br />Reggel, amint fölébredt a harsány erdei madárszóra, harmadszor is odaszállt hozzá a galamb. Megint hozott egy kis aranykulcsot, s az mondta:<br /><br />- Nyisd ki azt a harmadik fát ott, találsz benne ruhát magadnak.<br /><br />És a lány olyan pompás aranyos-gyémántos ruhát lelt a fában, hogy annál szebbet még a királykisasszony sem hordhat.<br /><br />Így éldegélt egy ideig az erdőben. A fehér galamb mindennap fölkereste, s amire csak szüksége volt, mindenről gondoskodott.<br /><br />Egy szép napon aztán azt kérdezte tőle:<br /><br />- Megtennél-e valamit a kedvemért?<br /><br />- Már hogyne tennék! - felelte a lány. - Mindent megteszek, amit kívánsz.<br /><br />- Akkor gyere utánam, elvezetlek egy házikóhoz, oda menj be. A tűz helynél egy anyóka kuporog majd, és jó napot köszön neked, de te a világért se felelj rá, akármit is csinál: Menj el mellette mintha ott sem volna. A jobb keze felől találsz egy ajtót, azt nyisd ki, és lépj be rajta a szobába. A szoba közepén látsz majd egy asztalt tele gyűrűvel; egyik csillogóbb, mint a másik. Ezeket a fényeseket hagyd békén, de találsz köztük egy egyszerűt, azt kapd fel, és hozd el nekem, amilyen gyorsan csak bírod.<br /><br />Azzal a galamb fölröppent, ágról ágra szállva elvezette a házikóhoz, aztán eltűnt; a lány pedig belépett, s mindent úgy talált, ahogyan a galamb előre megmondta. Az anyóka ott kuporgott a tűzhely mellett, és elkerekedett a szeme a csodálkozástól, amikor a hívatlan vendég betoppant.<br /><br />- Jó napot, kedves gyermekem! - köszöntötte nyájaskodva.<br /><br />A lány azonban jól megjegyezte a galamb tanácsát: nem felelt egy árva szót sem, csak ment egyenesen az ajtóhoz.<br /><br />Akkor az öreg fölugrott a zsámolyról, belekapaszkodott a ruhájába, úgy akarta visszahúzni, s közben rikácsolt, mint valami vén holló:<br /><br />- Hallod-e, az az én szobám, oda nem léphet be senki, ha én nem engedem!<br /><br />De a lány nem törődött a kiáltozásával; kirántotta magát az öregasszony kezéből, és belépett a szobába.<br /><br />Nagy asztal állt középütt. Rengeteg gyűrű hevert rajta; csillogtak-villogtak, hogy csak úgy szikrázott a szeme tőlük. Ő azonban sorra félrelökdöste valamennyit; csak azt az egyetlenegyet, csak azt a dísztelen gyűrűt kereste, de sehogyan sem tudott ráakadni.<br /><br />Már egészen kétségbeesett, hogy hiába minden, nem tehet eleget a galamb kívánságának. De talán nem is az asztalon van a gyűrű, hanem valahol másutt a szobában? Tanácstalanul körülnézett; hát látja: az öregasszony épp akkor kap föl a sarokból egy kalitkát, és ki akar osonni vele. A lány hirtelen az ajtóhoz ugrott, útját állta a vénasszonynak, és kikapta a kezéből a kalitkát.<br /><br />Egy szürke madár ült benne, és csőrében tartotta a gyűrűt.<br /><br />A lány nagyon megörült, benyúlt a rácson, kirántotta a madár csőréből a gyűrűt, és kiszaladt vele a házból. Futott, futott az erdőben, ahogy csak a lába bírta, s egyre azt várta, egyszer csak odaszáll hozzá a galamb és átveszi tőle a drága zsákmányt. De a galambnak híre-hamva sem volt. A lánynak lankadni kezdett az ereje, egyre lassabban lépkedett, végül egészen elgyengült, és kimerülten nekidőlt egy fának.<br /><br />A fa egyszeriben lágy és hajlékony lett; lebocsátotta ágait, és az ágak körülölelték a lányt; már nem is ágak voltak, hanem két erős kar; és a fa sem fa volt már, hanem egy szép ifjú.<br /><br />Megölelte, megcsókolta a lányt, és azt mondta:<br /><br />- Köszönöm neked, hogy megváltottál és kiszabadítottál a vénasszony hatalmából. Az az anyóka gonosz boszorkány: fává varázsolt, de néhány órára mindennap fehér galamb lehettem. Addig nem is változhattam vissza emberré, míg a gyűrű a boszorkány birtokában volt.<br /><br />Megszabadultak a varázslattól a szolgái és a lovai is, mert a gonosz vénasszony azokat is fává változtatta.<br /><br />Fölpattantak a paripákra, és hazavágtattak az ifjú országába.<br /><br />Az az ifjú ugyanis királyfi volt, s ahogy hazaértek, nyomban feleségül vette a lányt.<br /><br />Ma is élnek, ha meg nem haltak.</div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-34377300003277092222014-01-08T04:16:00.000+01:002014-01-08T04:16:32.007+01:00A repülő kastély (népmese)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNh4y0EOeiihvoY902_mMwYR5-tnAFuvhUAUGBkfNACTWeNz3GaN0tPMU7Y10YqnRhW0DtIxix_ajh108eBNuQ8qn2TLIyTttAzkhcZgKNeSu7aBhA91mJXp2WNqZjYwYmas8WVyHf2Os/s1600/repulo-kastely.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNh4y0EOeiihvoY902_mMwYR5-tnAFuvhUAUGBkfNACTWeNz3GaN0tPMU7Y10YqnRhW0DtIxix_ajh108eBNuQ8qn2TLIyTttAzkhcZgKNeSu7aBhA91mJXp2WNqZjYwYmas8WVyHf2Os/s1600/repulo-kastely.png" height="285" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túlnan volt, volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Nagyon nagy szegénységben éltek. Mégis mindig azon tűnődtek, hogy őnekik miért nem lehetett gyerekük.<br />
<br />
Volt egy almafájuk.<br />
Egy szép őszi napon kiment az asszony a kertbe. Amint az almafa mellé ért, egyszerre lepottyan arról három alma. A földön pedig csak kettéválik a három alma, és három egészséges, gyönyörű kis csecsemő fordult ki belőlük. Mind a három fiúgyermek volt.<br />
<br />
No, lett nagy öröme az asszonynak! Vitte nagy boldogan a gyerekeket a házba:<br />
- Nézd csak, apjuk, az Isten megáldott bennünket három makkegészséges gyerekkel!<br />
Elmondta azután úgy, ahogyan történt: amint megy a kertben, egyszerre csak lepottyan három alma, és három fiúgyerek terem ott az alma helyett. Most már, csak az volt a tennivaló, mi legyen a gyerekek neve.<br />
Abban állapodtak meg, hogy mindnek Almafi lesz a neve: első Almafi második Almafi és harmadik Almafi.<br />
<br />
Nőttek a gyerekek, nődögéltek, egyik jobban, mint a másik. Úgy hasonlítottak egymásra, hogy a szomszédok nem tudták megkülönböztetni, melyik másik. Csak a szülők tudták, más senki. Mikor a fiúk elérték a tizennyolcadik évet, azt mondja az édesapa egy napon az első Almafinak, a legöregebbnek:<br />
- No, fiam, a tizennyolcadik éved betöltötted. Látod, szegénységben vagyunk. Eredj világot próbálni, szerencsét keresni.<br />
Az édesanyja sütött neki útravalóul egy árpacipót. Első Almafi búcsút vett a szülői háztól, búcsút a testvéreitől.<br />
Ment, ment egész nap. Estefelé már nagyon elfáradt, meg is éhült. Leült az út szélére egy kőre. Elővette a tarisznyából az árpacipót, falatozni kezdett. Alig evett néhány falatot, egyszerre ott terem előtte egy igen ősz öregember.<br />
Köszönti az öregember:<br />
- Adjon a jó isten jó estét, fiam!<br />
- Azt már megadta, kedves öregapám! - mondta a fiú.<br />
- Látom, fiam, hogy neked megadta - válaszolta az öreg -, mert jóízűen falatozol. De én már három napja egy betevő falatot sem ettem.<br />
- Elég baj az, kedves öregapám, hanem segíthetünk rajta. Nekem sincsen sok, de amim van, azt megfelezzük.<br />
<br />
Avval a fiú kettétörte az árpacipóját, s felét átnyújtotta az öregnek. Az öreg - hamm! - szinte egy falatra lenyelte. Aztán így szólt:<br />
- Köszönöm, fiam, hozzámvaló szívességedet, talán még visszaszolgálhatom. Kérdezném, hogy mi járatban vagy, de hát úgyis tudom, kedves fiam, hogy szerencsét próbálni jöttél. Éppen jó helyre vetődtél. Várd meg este a Kaszáscsillag feljöttét; majd amerre a nyele áll, abba az irányba indulj utadnak. Arra találod meg a szerencséd! Hanem egyre figyelmeztetlek, fiam. Elérsz majd egy rohanó patakhoz, vad sebesen sodródik a vize, de te csak menj bátran a vízre, ne félj tőle. Bűvös patak az: mihelyt rálépsz, mintha száraz mezőn mennél.<br />
<br />
A fiú figyelmesen hallgatott. Az öreg meg így folytatta:<br />
- Mikor annak a folyónak a közepe tájára jutsz, nagyon szép vízirózsákat látsz. Egyik szebb, csábítóbb lesz, mint a másik, de akárhogy tetszenek is azok a rózsák, le ne szakítsál belőlük egyet sem, mert vesztedet okozzák. Ha pedig általérsz a vízen, találsz egy ezüstrétet. Ott minden szál fű és rózsa ezüstből van. Azok is nagyon megtetszenek, de a világért le ne szakíts belőlük egyet sem, mert az is vesztedet okozza. Ha szerencsésen átjutottál, aranyrétet találsz. Ott meg minden szál fű és rózsa aranyból van. Az is csábít majd, de abból se szakassz le, mert az is vesztedet okozza! Ha azon is átjutottál, ott már megtalálod a szerencsédet!<br />
A fiú megköszönte az öregnek a szíves útbaigazítást. Az öreg aztán elbúcsúzott a fiútól, és rögtön úgy eltűnt, mint a kámfor. Észrevétlenül jött, észrevétlenül ment.<br />
<br />
Az első Almafi megvárta a csillagok följövetelét. Ismerte a csillagok járását, így nyomban nekiindult az útnak, abban az irányban, ahogy az öreg magyarázta. Meg is találta a rohanó patakot. Habozott, hogy az öreg talán nem is mondott igazat, mert hogy tudná a víz őt fönntartani. De aztán eszébe jutott az öreg biztató szava, hogy csak bátran lépjen rá. Gondolta, lesz, ami lesz. Nekiindult, és valóban! Amikor az első lépést tette a vízen, mintha száraz mezőn járna. Mikor elérte a folyó közepét, hát valóban gyönyörű szép rózsák nyiladoztak előtte. Emlékezett az öreg óvásaira, de akár a vizet, ezeket is kétkedve nézte. "Mit árthat nekem ez a gyönyörű szép rózsa? - gondolta. - Leszakítom, milyen szépen illik a gomblyukamba!" - Le is szakította, beletűzte a gomblyukába a rózsát. Abban a pillanatban hallá változott, belecsobbant a bűvös patakba, és eltűnt. Múlik az idő, az első Almafi csak nem tér vissza. Azt mondja az apa a második Almafinak:<br />
<br />
- No, fiam, rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni, keresd meg a bátyádat!<br />
<br />
Útrakelt a második Almafi.<br />
Ő is kapott egy árpacipót útravalóul. Hogy, hogy nem, ő is éppen arra az útra talált, amelyiken a bátyja ment. Elfáradt, megéhült, leült ő is ugyanarra a kőre, amelyen a bátyja falatozott. Ott termett őelőtte is az ősz öregember. Neki is panaszkodott, s ő is megosztotta vele az árpacipóját, éppúgy, mint a bátyja, az első Almafi. Az öreg neki is ugyanazt az útbaigazítást adta. Öt is figyelmeztette a bűvös patakra és a bűvös rétre, hogy le ne szakítson egy rózsát se. Ezt mondta:<br />
<br />
- A jó múltkor itt járt a bátyád, annak is vesztét okozta a leszakított rózsa. Vigyázz tehát, kedves fiam, nehogy a bátyád sorsára juss!<br />
<br />
Az öreg aztán őtőle is elbúcsúzott, s eltűnt, mint a kámfor.<br />
<br />
Útnak indult a második Almafi. A bűvös patakon keresztülment szerencsésen. Már nyúlt le ő is a vízirózsáért, hogy leszakítsa, de eszébe jutott a bátyja sorsa. És bárhogy csábították a rózsák, nem szakított le egyet se. De mikor az ezüstrétre ért, tovább nem tudta magát türtőztetni, ott leszakított egy ezüstrózsát, betűzte a gomblyukába. Abban a pillanatban ezüstgyíkká változott, s azonmód besiklott a kövek közé.<br />
<br />
Most már két Almafi tűnt el.<br />
<br />
Telnek-múlnak az idők, nem jön a két fiú. Azt mondja az édesapjuk a harmadik Almafinak:<br />
<br />
- No, fiam, rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni, keresd meg a két bátyádat!<br />
<br />
Az is kapott, szegény, útravalóul egy árpacipót. Ő is azon a nyomon ment, amelyen a két bátyja. Azon a kövön is falatozott, ahol azok. Előtte is megjelent az öreg, ősz ember, és ő is megosztotta vele az árpacipót. Azt mondja neki az öreg:<br />
<br />
- Látom, jószívű vagy, fiam, te talán majd okosabban cselekszel, mint a két bátyád!<br />
<br />
Elmagyarázta neki is a bűvös patakot, a rétet, meg hogy nagyon vigyázzon, nehogy a bátyjai sorsára jusson. A fiú megfogadta az öreg, ősz embernek, hogy majd mindenre vigyáz.<br />
<br />
Odaért a bűvös patakhoz. Ő is akart szakítani a rózsából, de emlékezett az öreg tanácsára. Szerencsésen át is kelt a bűvös patakon. Át az ezüstréten is. De mikor az aranyrétre ért, ott már ő is alig tudta magát türtőztetni. Már nyúlt is a rózsáért, hogy leszakítsa, de akkor megint eszébe jutott az öreg figyelmeztetése.<br />
<br />
Ment hát, ment, s egyszerre csak hova jutott az aranymezőről? Egy puszta homoksivatagra. "No - mondja magában -, igazán eltalálta az öreg, hogy hol találom meg a szerencsémet, mert itt aztán éhen pusztulok! Se fű, se fa, se semmi nem látszik, semminek semmi nyoma."<br />
<br />
Nagy búsan mégiscsak folytatta az útját. Gondolta, míg bírja az éhséget, addig megy, mert úgyis éhen kell elpusztulnia ezen a halott homoksivatagon.<br />
<br />
Három nap, három éjjel mindig gyalogolt, éhen-szomjan. Már közel volt ahhoz, hogy összeesik. De egyszerre csak meglát igen messziről egy borzasztó nagy házat. Talán a házban csak lesz lakó! S talán odáig még eljut az éhségtől.<br />
<br />
- Mikor a ház elé ért, akkor esett csak csodálkozásba. Egy ablak, de egy picinyke sincs azon a borzasztó nagy palotán. Csak elrejtve egy egész kis ajtó. Mindegy, amit az Isten ád! Benyit a fiú a palotába, hát egy rettenetes nagy terembe jut.<br />
<br />
Olyan fényesség volt benne, hogy kápráztatta a szemet, pedig a falán egy ablak sem volt. Körülnéz a fiú, asztalokat lát, sorban. Odalép az első asztalhoz, egy tál kása van rajta, a kása mellett táblácska, a táblácskán írás, hogy ez a kása a tündérek kásája, és aki ezt a kását megeszi, az soha többé meg nem éhezik. Több se kellett a fiúnak, hozzáfogott nagy étvággyal, bekebelezte a tál kását. Bekebelezte, s valóban úgy érezte, hogy örök időkre jóllakott.<br />
<br />
Ment a második asztalhoz. Azon meg egy üvegben valami folyadék volt. Az üveg mellett aranytáblácska, az aranytáblán írás, hogy ez az ital a tündérek itala, aki ezt kiissza, az soha többet meg nem szomjazik. Szomjas volt a fiú, nem tétovázott, fölhajtotta az italt. Olyan jólesett neki, hogy igazán azt hitte, hogy soha többet nem kíván italt.<br />
<br />
Ment a harmadik asztalhoz, azon meg egy kis tálacskában valami kenőcsféle volt. A tálacska mellett rubintáblácska, a rubintáblácskán írás, hogy ez a kenőcs tündérek kenőcse, aki evvel bekeni a testét, az ezer ember erejét kapja. A fiú nem hagyta érintetlen a kenőcsöt, jól bekente magát belőle.<br />
<br />
Úgy ment a negyedik asztalhoz. Azon egy kard, a kard mellett smaragdtáblácska, a smaragdtáblácskán írás, hogy ez a tündérek kardja, aki az oldalára csatolja, az ne féljen semmiféle ellenségtől, mert ez a kard legyőzhetetlen. Persze hogy magához vette a fiú a kardot. Aztán ment az ötödik asztalhoz. Azon egy korsócskában szagos olaj. A korsó mellett gyémánttáblácska, a gyémánttáblácskán írás, hogy aki evvel a szemét bekeni - az mindent lát, le a mélységbe, a föld gyomrába, mert ez a láthatóság olaja, a tündérek használatára. Gondolkodás nélkül megkente a szemét az olajjal.<br />
<br />
Most ébredt rá Almafi, hogy minek is jutott a birtokába. Az öreg igazat szólt. Hiszen ahogy bekente magát avval a kenőccsel, rögtön érezte, milyen borzasztó erő szállja meg. És ahogy a szemét is bekente és a padlóra nézett, hát meg is látott menten a föld gyomrában mindenféle szörnyeteget. Mivel nagyon ki volt merülve, s most már jól evett is, ivott is, lefeküdt a padlóra, és azon nyomban elaludt.<br />
<br />
Hogy meddig aludt, azt nem tudta: csak rettenetes nagy zúgásra ébredt föl. Azt hitte, talán a ház omlik össze. Kiszaladt a szabadba, nézelődött jobbra-balra, hogy mi is az a nagy morajlás. Egyszerre aztán, ahogy néz-néz a levegőbe, egy gyönyörű szép repülő kastélyt pillant meg ott. Annyira elbámult azon a szép repülő kastélyon, hogy az utolsó pillanatban vette észre, hogy a kastély erkélyén egy gyönyörűséges szép lány ül. Abban a pillanatban halálosan beleszeretett.<br />
<br />
A kastély máris tovatűnt a levegőben, de a fiú megfogadta, hogyha életébe kerül is, addig nem nyugszik, míg azt a repülő kastélyt meg nem találja.<br />
<br />
Ment, mendegélt abba az irányba, amerre a kastélyt repülni látta. Teljes három hónapig utazott. Egyszer csak beért Tündérországba. Ez olyan ország volt, hogy a fákon levelek helyett húszkoronás körmöci aranyok csillogtak. A patakoknak az egyik felén tej folyt, a másik felén meg tokaji bor. Egyszóval abban az országban ugyancsak mesés volt minden. Már egy álló napot utazott harmadik Almafi Tündérországban. Este odaért egy házhoz. Táncmulatság volt ott, gyönyörű szép lányok táncoltak körben. Almafi szemrevaló fiatalember volt, odavegyült a többiek közé, s ő is táncolt a tündérlányokkal. Mikor vége lett a mulatságnak, kérdezősködni kezdett, nem hallották-e hírét a repülő kastélynak. Nem tudtak neki útbaigazítást adni. Szegény megint csak ment, ment nagy szomorúan, maga se tudta, merre. Amint ment, mendegélt, most egyszerre csak egy nagy erdőbe ért. Kiszemelt magának egy szép nagy terebélyes fát. Mivel már este volt az idő, s nagyon el volt fáradva, gondolta, kipiheni ott magát. Lefeküdt hanyatt a fa alá, s azon gondolkozott, hogy meddig kell neki még barangolnia, míg azt a repülő kastélyt megtalálja.<br />
<br />
Álomba merült, de kevés ideig aludt, kakaskukorékolásra riadt. Néz föl a fiú a fára, hát a feje fölött egy kinyúló ágon egy aranytarajú kakas ül.<br />
<br />
Azt mondja Almafi:<br />
<br />
- Ej, ej, aranytarajú kakas, neked is valami nagy bánat nyomhatja a szívedet, hogy ilyen szomorúan kukorékolsz.<br />
Megszólal erre az aranytarajú kakas:<br />
- Bizony, földi halandó, elég szomorú a dolgom!<br />
Kérdi a fiú:<br />
- Miért, ha szabad kérdeznem? Hátha segíthetnék a bajon!<br />
- Nem hiszem, földi halandó - feleli a kakas -, hogy az én bajomon segíteni tudnál.<br />
- De csak szólj bátran, aranytarajú kakas - válaszol Almafi -, nem bántalak! Gyere le a fáról, panaszold el a bajod.<br />
<br />
A kakas nekibátorodott, lerepült a fáról Almafi elé.<br />
<br />
- Elmondhatom a bajom, bár úgyse segíthetsz rajta! Szerelmes voltam egy tündérlányba, és szerencsétlenségemre az Ármányosság tündére is szerelmes volt belé. Én is tündér voltam, de a jó és szegény tündérek fajtájából. A lány énhozzám húzott, nem az Ármányosság tündéréhez. Már jegyben is voltunk a menyasszonyommal. Már az esküvőre készültünk, mikor valami bűvös vízzel az Ármányosság tündére befecskendezett, és elátkozott, hogy örökké ezt a kakasalakot viseljem. Az aranytarajt azért adta, hogy mégis különbség legyen köztem és a rendes kakasok közt.<br />
<br />
Azt felelte erre Almafi:<br />
- Csak azt mondd meg, hogyan tudnám visszaszerezni neked emberi alakodat!<br />
<br />
Az aranytarajú kakas azt mondta:<br />
- Az Ármányosság tündérének a kertjében van egy kút, abban a kútban bűvös víz van. Ha onnan tudnál hozni egy pohár vizet, és azzal a vízzel háromszor beföcskendeznél, de úgy, hogy én ne vegyem észre, akkor visszanyerném régi alakomat. Csakhogy azt a kutat tizenkétfejű sárkány őrzi, s oda nem lehet bejutni, mert a sárkány minden kis neszre fölfülel, és azon nyomban fölfalja az embert.<br />
<br />
A fiú bátor volt, nem ijedt meg ettől, hisz övé volt a legyőzhetetlenség kardja. Ezt azonban az aranytarajú kakasnak nem árulta el. Azt felelte:<br />
<br />
- Csak azt mondd meg, hol találhatnám én meg az Ármányosság tündérének kertjét!<br />
- Van egy beszélő hegy - mondta az aranytarajú kakas -, abban a hegyben van egy márványtábla: aki azt megláthatná, és elolvashatná, hogy mi van arra fölírva, az megnyithatná annak a hegynek a torkát, mert az a torok emberi hangon beszél.<br />
- Még csak azt mondd meg most, hogyan tudok én odamenni! - mondta erre a fiú.<br />
- Szakíts le a tarajomból egy darabot!<br />
- Nem fog fájni? - kérdezte Almafi.<br />
- Csak szakíts le egy darabot belőle, ne törődj az én fájdalmammal! - válaszolta a kakas.<br />
A fiú kitépett egy darabot a kakas tarajából. Azt mondja az erre:<br />
- Dobd föl a levegőbe azt a tarajdarabkát, és az majd mindenütt megy előtted. Ha az megáll majd a levegőben, arról megtudhatod, hogy megérkeztél. A többi már a te dolgod.<br />
<br />
Úgy is lett, az aranytaraj szállt, szállt a fiú előtt vagy három méterrel, vezette. Három nap, három éjjel mentek. Egy nagy erdőbe értek. Az erdő közepén egy magas hegy volt. Az aranytaraj megállt a hegy felett. Almafi megértette, hogy a célnál vannak.<br />
<br />
Nézelődött a hegy körül, meglátja végül a táblát. Mi van ráírva? Az, hogy aki ennek a hegynek a torkát meg akarja nyitni, annak a saját erejéből föl kell hoznia az erdőből tizenkét szál szagos fenyőfát, máglyába kell raknia, és meg kell gyújtania. Mikor az utolsó szikra kialszik, akkor megnyílik a hegy torka.<br />
<br />
Mi volt az őneki? Fogta, és tövestül szaggatta ki a fenyőfákat, megcsinálta a máglyát, alágyújtott szépen. Gyönyörű szép illat áradt ki a fenyőből. Mikor aztán az utolsó sziporka is kialudt, mert nagy tűz volt ebből a tizenkét szál fenyőből, egyszer csak mély, dörgő hangon megszólalt a hegy:<br />
<br />
- Mit kívánsz, te földi halandó, aki saját erődből hoztad a tizenkét szál rózsafenyőt, és avval megnyitottad a torkomat?<br />
<br />
Felelt erre a fiú:<br />
- Csak azt mondd meg, merre van az Ármányosság tündérének a kertje, s hová lett a kakassá varázsolt dalia menyasszonya?<br />
<br />
A hegy így felelt:<br />
- Üveghegy támadt a tenger fenekén, abban van a menyasszony.<br />
- És az Ármányosság tündérének a kertje?<br />
- Menj mindig csak kelet felé! Nézd fölötted a tarajdarabkát.<br />
<br />
A taraj erre rögtön megindult. Három hétig éjjel-nappal utazott, alatta a fiú. Akkor a taréj megint megállt. Ott volt a kert.<br />
<br />
A fiú bement a kertbe. A kutat csakugyan tizenkétfejű sárkány őrizte. Mikor meglátta a fiút, már ordított is a sárkány, csak úgy rengett bele az egész kert. Az Ármányosság tündére nyomban fölébredt, de azt gondolta, valami madár repült el, azért ordít a sárkány.<br />
<br />
Közben a sárkány már tüzet okádott. Hiába volt, a fiú kirántotta a kardját, s a kard magától működött: a sárkánynak egyszerre három fejét is levágta. Négyszeri vágásra mind a tizenkét fej lehullott. Az Ármányosság tündére csak akkor nyitott be a kertbe. A fiú ki volt merülve, lefeküdt, elaludt: észre se vette, hogy az Ármányosság tündére megkötözte. Csak akkor riadt fel, amikor a sárkány a pincébe dobta. Azt mondta neki, csúnyán röhögve:<br />
<br />
- No, öcsém, majd három hét múlva találkozunk! De addig egy falatot se kapsz.<br />
<br />
Almafi csak fütyörészett: oda se neki, hogy be van zárva, hogy se enni, se inni nem kap. Kibírja!<br />
<br />
Mikor a három hét letelt, Ármányosság tündére ment a pince felé. Azt hitte, Almafi már éhen pusztult. A szolgákkal nagy máglyát rakatott, hogy majd elégeti az Almafi testét. Mikor a pincéhez ér, mit hall? Hogy Almafi nagyban fütyörész!<br />
<br />
Elfutotta a harag.<br />
<br />
- Arra készültem, hogy rég elpusztultál, s a testedet kell elégetnem. Élsz? Hát akkor elevenen égetlek el.<br />
<br />
S indult feléje, hogy a máglyára vigye.<br />
<br />
No, de Almafi se volt rest. Elkapta az Ármányosság tündérét, megkötözte kezét-lábát, és vitte, mint a pelyhet, ki az udvarra.<br />
<br />
Közben azt mondta neki:<br />
<br />
- Tudod, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele? El akartál égetni, hát most én égetlek el téged.<br />
<br />
És elégette ott a máglyán, a hamuját meg nekieresztette a szélnek. Azóta terjedt el az ármányosság az egész világon.<br />
<br />
Kerített aztán egy korsót Almafi, megmerítette a bűvös kútban, és útnak indult. Jó csillagja, az a tarajdarabka, még mindig várta az égen. Megint utaztak, most már visszafelé: három hétig éjjel-nappal mentek. Akkor odaértek abba az erdőbe, ahol az aranytarajú kakas élt. A csillag itt eltűnt, Almafi pedig lefeküdt aludni.<br />
<br />
Virradatig aludt. Virradatkor megint a kukorékolásra ébredt. Meglátta a kakast egy fán. Odaszólt neki:<br />
<br />
- Gyere le a fáról, aranytarajú kakas!<br />
Leröpül a fáról az aranytarajú kakas, s kérdi a fiútól:<br />
- Szerencsével jártál?<br />
<br />
Sajnos - feleli a fiú -, nem segíthetek rajtad, nem tudtam hozzájutni a varázsvízhez!<br />
De ezt csak azért mondta, hogy a kakas ne is sejtse, hogy le akarja őt föcskendezni a varázsvízzel.<br />
<br />
Az aranytarajú kakas elszomorodott, lehajtotta fejét. Almafi észrevétlenül elővette a korsót, és háromszor befecskendezte a vízzel a kakast. Megriadt erre a kakas, megrázkódott, és helyette egy daliás, csinos fiatalember termett Almafi előtt. Átölelte Almafit, megcsókolta, és megköszönte neki a szolgálatot.<br />
<br />
Azt mondja akkor Almafi:<br />
- Tudod-e, hogy a menyasszonyoddal mi történt?<br />
- Nem tudom - felelte a szegény tündér -, mert én már akkor el voltam varázsolva.<br />
- Én kérdeztem a hegytől, s az azt mondta, hogy egy tengerben egy üveghegyben van bezárva. De hogy az a tenger hol van, arról semmit se mondott.<br />
- Én tudom, hol van az a tenger - mondta a jó tündér -, de nem sokat érek vele, mert ki láthat le a tenger fenekére? Én nem. Így meg hogyan találjuk meg?<br />
- Azt csak bízd rám! - mondta Almafi. - Induljunk mindjárt!<br />
<br />
Mentek egy darabig gyalogosan. De a tündérnek megvolt a hatalma, hogy repülni tudott. Azt mondta Almafinak:<br />
- Tudod mit? Ülj föl a hátamra, röpülök veled.<br />
- De nehéz leszek - mondja Almafi.<br />
- Nem számít semmit - mondja a tündér. - Ha elfáradtam a röpülésben, ismét leszállunk, gyalog megyünk.<br />
<br />
Röpültek egy jó ideig, aztán ismét gyalog folytatták útjukat. Három nap, három éjjel mindig mentek, hol gyalog, hol röpülve. Egyszer aztán a tenger szélére értek.<br />
<br />
- No - azt mondja a tündér -, itt vagyunk, Almafi, a tengernél. Mit látsz?<br />
<br />
Azt mondja Almafi:<br />
<br />
- Röpüljünk csak a tenger közepéig, hogy mind a két partig elláthassak.<br />
<br />
A tenger fölé repültek. Egyszer azt mondja Almafi:<br />
<br />
- Nyomon vagyunk, tündér barátom! Nem csodálom, hogy el akarta rabolni tőled az Ármányosság tündére a menyasszonyodat - gyönyörű szép lány!<br />
- Hát már látod, barátom?<br />
- Igen, látom - mondja Almafi -, épp most fésülködik bent az üveghegyben! Szálljunk le a partra! Hanem itt már nemigen segíthetek rajtad. Az már terajtad áll, tündér barátom, hogyan szabadítsuk ki a vízből. Mert én nem mehetek le a vízbe.<br />
- Az a fő, hogy látod, hol van. A többit én elintézem!<br />
<br />
Lehajolt a tündér a vízbe, és lekiáltott egy csukahalnak, mivel az volt a legügyesebben úszó hal, hogy szedje össze a haltársait, és ezt az üveghegyet onnan a tenger fenekéről emeljék föl a víz színére.<br />
<br />
A csuka rögtön bejárta a halak birodalmát. Nem telt bele jó negyedóra, már emelkedett föl a hegy. Mikor a halak annyira felemelték a hegyet, hogy el lehetett érni, Almafi megfogta, egyetlen rántással partra teremtette. Aztán egy óvatos ökölcsapással kettétörte az üveget, úgyhogy a tündérkisasszony sértetlenül kiszabadult belőle.<br />
<br />
Lett nagy öröm. A szerelmesek boldogan ölelkeztek. Hiszen azt gondolták, hogy az életben már sohasem találkoznak. Mikor megint összeölelkeztek, abban a pillanatban arra szállt egy sólyommadár. A tündérfiú észrevette, magához intette, és megkérte, hogy röpüljön haza, vigyen hírt az ő édesanyjának, hogy itt meg itt vannak, küldjön értük fogatot, hogy mentől előbb hazaérhessenek, mert ők tudnak ugyan röpülni, de Almafi nem tud. Meg is érkezett a fogat, négy rénszarvas húzott egy aranyhintót, beleültek mind a hárman, és a tündérlakhoz utaztak.<br />
<br />
Lett otthon is nagy öröm. A fiú bemutatta az édesanyjának s a húgainak, hogy ez a fiú mentette meg a varázslat alól őt is, a menyasszonyát is. Almafi most már el akart búcsúzni, de a tündérfiú nem engedte:<br />
<br />
- Maradjál itt, barátom, a menyegzőmön is. S válassz te is menyasszonyt magadnak a két húgom közül.<br />
<br />
Három nap múlva megtartották a menyegzőt. Almafi volt a tanú az esküvőn. Ott volt Almafi számára is az alkalom, hogy megházasodjék, de ő nem tudott senkibe szerelmes lenni, csak abba a repülő kastélyos kisasszonyba. Megnézte a két tündérkislányt. "A két bátyámnak szánom őket" - ezt gondolta magában.<br />
<br />
Mikor aztán elmúlt a lakodalom, a tündérfi csak akkor kérdezte Almafitól, hogy hát mi tulajdonképpen az ő utazásának a célja. Almafi elmondta neki, hogy ő a repülő kastélyt keresi. De ennek a tündérek sem hallották a hírét. A tündérfi azonban így szólt:<br />
<br />
- Te segítettél rajtam én is segítségedre lehetek talán. Utazzunk együtt.<br />
<br />
Útnak is indultak aztán mind a ketten. Megint csak úgy utaztak hogy hol röpültek, hol gyalogoltak. Három teljes hétig mentek. Bejártak már hetvenhét országot.<br />
<br />
Amint véletlenül ismét a tenger fölött röpültek egyszer csak a távolban Almafi mit pillant meg? A repülő kastélyt! Meglöki rögtön a barátját, hogy abba az irányba röpüljön. De még három nap, három éjjel kellett röpülniük, míg összetalálkozhattak a kastéllyal, mert hiszen Almafi csodásan messze ellátott.<br />
<br />
Most már látták a kisasszonyt is az erkélyen. De hogy jussanak észrevétlenül hozzá?<br />
<br />
Azt mondja a tündérfi:<br />
<br />
- Tudod mit, barátom? Fölröpülök a kastély fölé, leereszkedünk az udvarba, az udvarban leteszlek téged a hátamról, s együtt majd csak betörünk a szobákba.<br />
<br />
Almafi azonban így szólt:<br />
<br />
- Köszönöm a szívességedet, barátom. De neked már van feleséged, ne kockáztasd az életed. Csak egyet kérek még tőled. Öreg szüleim vannak, meg két bátyám. Menj el értük, vidd el magadhoz őket, s a két öregebb Almafihoz add hozzá a te két húgodat.<br />
<br />
Azzal elbúcsúztak. A tündérfi ment, amire kérték. Almafi pedig leszállt a kastély udvarára. Indult azonnal a palotába. Betörte az ajtót, sorra járta a szobákat. Hamar rátalált arra az erkélyre, ahol kinn ült a kisasszony. Éppen akkor is sírdogált, mikor Almafi odatoppant.<br />
<br />
Azt mondta neki Almafi:<br />
<br />
- Szívemnek szép szerelme, miért sírsz?<br />
<br />
Azt mondja a kisasszony:<br />
<br />
- Hogyne sírnék, mikor ide vagyok láncolva három éve már ehhez a kastélyhoz, ehhez az erkélyhez.<br />
<br />
Nézi az Almafi, hát csakugyan oda van láncolva a lány keze-lába erős lánccal. A láncon nagy lakatok. Fogta magát, lecsupálta a lány kezéről-lábáról a láncot.<br />
<br />
Nem kereste a lakat kulcsát, van-e vagy nincs. Az ereje volt hozzá a kulcs.<br />
<br />
- Most mondd meg, szívemnek szép szerelme, hogyan kerültél ide, ebbe az elátkozott kastélyba!<br />
<br />
A lány erre ezeket mesélte:<br />
- Én egy királynak a lánya vagyok. Édesapám egyszer kiment vadászatra a közeli erdőbe, de nem ejtett semmiféle vadat. Amint a vadászatról visszatért, egy szörnyeteggel találkozott. Fogta a nyilát, belelőtte a szörnyetegbe. A szörnyeteg elment, de azt mondta az apámnak, hogy még drágán fogja ő megfizetni, amiért megsebesítette, mert akárhogy vigyáz, elviszi majd egyetlenegy lányát. Apám csak mosolyogta, hogyan bírna egy királyi kastélyhoz jutni egy szörnyeteg, mikor ott van az a sok testőrség! De aztán otthon csak elfogta a nyugtalanság. Nekünk nem szólt, de láttuk, hogy mind jobban búsul. Hiába ostromoltuk kérdésünkkel, búsulásának okát nem árulta el előttünk. De aztán úgy-ahogy megfeledkezett a dologról, vagy tán gondolta, hogy a szörnyeteg úgyse váltja be a szavát. Egy szép napon azonban én kiszöktem sétálni a királyi kertbe, pedig apám nagyon őrzött, minden lépten-nyomon kísérőkkel jártam. Hogy, hogy nem, egyedül mentem le a kertbe. Egyszer csak mire lettem figyelmes? Valami nagy zúgásra. Mire körültekintettem, hogy miféle zúgás az, észrevettem a repülő kastélyt. A kastély szemlátomást egyenest hozzám szállt. Mikor egy méterre szállt a föld színéhez, kiugrott belőle egy szörnyeteg, engem nyalábjába kapott. Mire magamhoz tértem ijedtségemből, itt találtam magamat ezen az erkélyen. Kezdetben nem voltam ideláncolva, szabadon járhattam a kastély lakosztályában, de a szörnyeteg mindennap fölkeresett, és azzal ostromolt, hogy legyek a felesége. Nem hallgattam rá, el akartam szökni, azért láncolt ide, ehhez az erkélyhez. De nem bánt velem gorombán, nem hiányzott semmim, csak nem járhattam szabadon. Máig is mindennap megjelenik, és megkérdezi, meggondoltam-e már magamat. De ha ítéletnapig röpülünk, akkor sem leszek a felesége.<br />
- No - mondja válaszul Almafi -, hol találhatnám én meg azt a szörnyeteget?<br />
<br />
Feleli erre a királylány:<br />
<br />
- Ez a kastély száz szobából áll. A szörnyeteg épp a századik szobában lakik. Azt hiszem, most épp déli álmát alussza. Legyőzhetetlenül erős. Mégpedig azért, mert van a kastély pincéjében egy hordó, annak a borát itta. Ha meg akarsz küzdeni vele, eredj le, és igyál te is az italából, akkor tán legyőzheted.<br />
<br />
Almafi megtalálta a pincét, meg az akós hordót. Nem keresett poharat, hanem fogta magát az akós hordót, és jó nagyot ivott belőle. Egyszerre úgy érezte, hogy izmai szinte vasból vannak, mert hiszen eddig is ezer ember ereje volt benne. Indult rögtön megkeresni a szörnyeteget.<br />
<br />
A hetvenedik szobába érve már hallotta a nagy hortyogást. Ment a hortyogás irányába, beért a századik szobába, ott volt a szörnyeteg. Megrúgta csak úgy a fekvőhelyén:<br />
<br />
- Ébredj, szörnyeteg!<br />
<br />
Fölébred a szörnyeteg, dörzsöli a szemét. Látja, hogy egy földi halandóval van dolga. Csak úgy fektéből mondja neki:<br />
- Hogy mersz te álmomban háborgatni?<br />
- Azért, mert kettőnk közül az egyiknek pusztulni kell - mondja Almafi.<br />
- Jól van - mondja az -, látom, ember vagy a talpadon, bátor fickó vagy! Hát mindjárt próbára megyünk!<br />
<br />
Volt ott egy métermázsás vasgolyó. A szörnyeteg fölkel, s azt mondja:<br />
<br />
- Amelyikünk ezzel a vasgolyóval keresztül tudja törni a falat, az lesz a győztes.<br />
- Dobj te előbb, szörnyeteg! - mondja Almafi.<br />
<br />
A szörnyeteg fogja a golyót, fél kézzel belevágta a falba, úgy, hogy a golyó félig belement. Almafi sem volt rest, kikapta a falból a golyót, úgy belevágta, hogy keresztültörte a falat, és kiesett az udvarba. A szörnyeteg csak most nézte meg, kivel is van dolga. Azt mondja:<br />
<br />
- Látom, erős ember vagy. Gyerünk ki az udvarra, birkózni.<br />
<br />
Az udvaron rögtön összefogóztak. Almafi ezer embererővel birkózott, a szörnyeteg ezerkétszáz ember erejével. Ezért aztán Almafit úgy vágta földhöz, hogy majd széjjelmállott. Nagy nehezen föltápászkodott Almafi. Összeszedte magát ezerötszáz embererővel, a szörnyetegnek csak ezerkétszáz embererővel tellett. Ezért aztán most Almafi úgy vágta földhöz a szörnyeteget, hogy palacsintává lapult, kiadta a gonosz lelkét.<br />
<br />
Almafi nyomban szaladt az erkélyre a lányhoz. Megállt előtte, s így szólt:<br />
<br />
- Szívemnek szép szerelme, ha akarod, ásó, kapa, nagyharang választ csak el bennünket egymástól! Már két éve bolyongok utánad!<br />
<br />
Aztán elmesélte neki, hogyan látta meg őt, röptében a kastéllyal. Most már a lány is beleszeretett Almafiba, hiszen az életmentője volt, de amúgy is nagyon csinos egy gyerek volt. Rögtön ott a repülő kastélyon hűséget esküdtek egymásnak.<br />
<br />
De Almafi nem szerette ezt a folytonos repülést. Megkérdezte a lánytól, hogyan lehetne ezt a kastélyt megállítani. A lány tudta, hogy a kastélynak a két oldalán egy-egy szárny van. De azt már nem tudta, hogyan lehet a szárnyakat megállítani.<br />
<br />
- Ha másképp nem megy - mondja a fiú -, elvágom a két szárnyát! El én, mihelyt valahol földet látok!<br />
<br />
Egyszer éppen az erkélyen beszélgettek, Almafi hirtelen felugrik, aztán azt mondja a királykisasszonynak:<br />
<br />
- Szívemnek szép szerelme, nemcsak földet, valami várost is látok!<br />
<br />
A királykisasszony még másnap sem látott semmit. Harmadnap, amikor a kastély a város fölé ért, s már jól leereszkedett, Almafi kirántotta a kardját, és egy csapással levágta a kastélynak először az egyik szárnyát, azután a másikat. Épp jó helyen, mert a város a lány apjának a fővárosa volt.<br />
<br />
Míg a lány odavolt, immár harmadik éve, az egész város fekete gyászba borult. Mindenkinek fekete zászlót kellett a házára kitenni, éjjel-nappal. A király olyan szigorú rendeletet adott ki, hogy még mosolyogni sem volt szabad senkinek se; akit rajtakaptak, hogy a száját csak egy kicsit is mosolyra húzta, megbüntették.<br />
<br />
A király fölfigyelt a zúgásra. Megy ki az udvarra, akkor látja a repülő kastélyt! Meglett az öröm, mikor aztán még azt is látták, hogy az elveszett lány ugrott ki egy fiatal, daliás emberrel. A királylány mindjárt bemutatta szüleinek a vőlegényét, az ő életmentőjét.<br />
<br />
A gyász mindjárt megszűnt a városban. A király kiadta rendeletben, hogy mindenki vonja be a fekete lobogót, és örvendjen! Aztán megtartották az esküvőt, meghívták a tündérfit, a két másik Almafit, az öreg szülőket, nagyszerű lakodalmat csaptak.<br />
<br />
Még most is élnek, ha meg nem haltak!<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-53124767930311574052013-12-31T05:47:00.002+01:002013-12-31T05:47:41.519+01:00Boldog Új Évet !<div style="text-align: center;">
Boldog Új Évet !</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhCyAc24ooSXoEHGAeqN4YSOB_GF4A4HLqoWvbfjwqpsqAdJnzom269lFyBjonB5a86bj9eLEkL0AKpdAYBp_o-4w4SMZ80osI68G1moLiNuXH2e4IL1BU0_NRAKn_njpBOhdDti2B0fA/s1600/buek-sk-kalapos+.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhCyAc24ooSXoEHGAeqN4YSOB_GF4A4HLqoWvbfjwqpsqAdJnzom269lFyBjonB5a86bj9eLEkL0AKpdAYBp_o-4w4SMZ80osI68G1moLiNuXH2e4IL1BU0_NRAKn_njpBOhdDti2B0fA/s320/buek-sk-kalapos+.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-67336317572947585122013-12-21T05:11:00.005+01:002013-12-21T05:11:55.468+01:00Áldott , békés , karácsonyi ünnepeket mindenkinek !<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://mindorokke-szerelem.bloglap.hu/kepek/201301/0_1a_kep_szoveg50.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://mindorokke-szerelem.bloglap.hu/kepek/201301/0_1a_kep_szoveg50.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://mindorokke-szerelem.bloglap.hu/kepek/201301/0_1a_kep_szoveg48.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://mindorokke-szerelem.bloglap.hu/kepek/201301/0_1a_kep_szoveg48.png" width="400" /></a></div>
<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://mindorokke-szerelem.bloglap.hu/kepek/201301/0_1a_kep_szoveg47.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://mindorokke-szerelem.bloglap.hu/kepek/201301/0_1a_kep_szoveg47.png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-78403928168910340672013-12-05T06:01:00.001+01:002013-12-05T06:01:40.451+01:00Egy árva Karácsonya<div style="text-align: center;">
Egy árva Karácsonya </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Most , Karácsony közeledtével gondoljunk azokra a családokra , gyermekekre akiknek segíthetnénk szebbé, mosolygósabbá , melegebbé teni a szeretet ünnepét .</div>
<div style="text-align: center;">
Legalább , most segítsünk , ha már eddig nem tettük . </div>
<div style="text-align: center;">
Nem kell sok , de azt szeretettel , tiszta szívből adjuk .</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSq4o3dk8RvU9DcxxyvSU-aTg8eQZIL6MFLVMw2wEfliuholomvgWlsMTaX6RXq-2hFFrG6MiyZI_aNYZmLZmzITbFdThsntScbyQorkFZLCfv9GXx1mZi2rjFPW3WeKNIAv1Qq9q2YjE/s1600/kar-sk16.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSq4o3dk8RvU9DcxxyvSU-aTg8eQZIL6MFLVMw2wEfliuholomvgWlsMTaX6RXq-2hFFrG6MiyZI_aNYZmLZmzITbFdThsntScbyQorkFZLCfv9GXx1mZi2rjFPW3WeKNIAv1Qq9q2YjE/s320/kar-sk16.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-ix-NTJE3oCMglmpw8mNMnYzMwCH3OorL99HyIELIj_zOtTlzh-yu7dfnv7dNZKi0ActJfEd3eRCsX49nWxV-q__cMjTMJHfWzLOFwM6n73qOqmfMEGBzJGzPltDv8uDfm5WpGeAm-8Q/s1600/kar-sk13-tel.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-ix-NTJE3oCMglmpw8mNMnYzMwCH3OorL99HyIELIj_zOtTlzh-yu7dfnv7dNZKi0ActJfEd3eRCsX49nWxV-q__cMjTMJHfWzLOFwM6n73qOqmfMEGBzJGzPltDv8uDfm5WpGeAm-8Q/s320/kar-sk13-tel.png" width="266" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis4BT_sYDAewtATIKK9gC-D35ixVaicOn2_nlkulT205mXFt9Uznl5vHGbXoclGxC1KtoxvVeaAYAByd-WtJhZ7SsLMBil3clWSTi3lAoixbgUzd4PVcPzXNDCCyFP0QbsYwDULVqW07I/s1600/kar-sk20.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="234" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis4BT_sYDAewtATIKK9gC-D35ixVaicOn2_nlkulT205mXFt9Uznl5vHGbXoclGxC1KtoxvVeaAYAByd-WtJhZ7SsLMBil3clWSTi3lAoixbgUzd4PVcPzXNDCCyFP0QbsYwDULVqW07I/s320/kar-sk20.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-13955790150326079112013-12-01T04:54:00.001+01:002013-12-01T04:54:12.625+01:00Advent<div style="text-align: center;">
<strong><span style="font-size: large;"><br /></span></strong></div>
<div style="text-align: center;">
<strong><span style="font-size: large;">Áldott , békés adventi készülődést kívánok !</span></strong></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://mindorokke-szerelem.bloglap.hu/kepek/201312/advent1.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="221" src="http://mindorokke-szerelem.bloglap.hu/kepek/201312/advent1.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizINwfvaQYKzsOtD-CGc8uzEto5PFEOJc3GEP7JOmbJXrsow4iSpJ0f5pCkCOXUdS4Fe0WKmhfNga5-MYQSy9p7VzEFyFBNOjriov1FrKyI53w1ElTJ1unNT5YoN4_ojMG-5C4Q2cNYAY/s1600/adventi+heteket-szoveg-arany.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="26" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizINwfvaQYKzsOtD-CGc8uzEto5PFEOJc3GEP7JOmbJXrsow4iSpJ0f5pCkCOXUdS4Fe0WKmhfNga5-MYQSy9p7VzEFyFBNOjriov1FrKyI53w1ElTJ1unNT5YoN4_ojMG-5C4Q2cNYAY/s320/adventi+heteket-szoveg-arany.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<strong>Ürögdi Ferenc : Minden advent<br /><br /><br /> Minden advent kegyelem:<br /> vétkem jóvátehetem.<br /> Minden advent vigalom:<br /> Isten Úr a viharon!<br /> Minden advent érkezés:<br /> átölel egy drága kéz!<br /> Minden advent alkalom:<br /> győzhetsz saját magadon!<br /> Minden advent ítélet:<br /> így kellene - s így élek!<br /> Minden advent remegés:<br /> Isten felé epedés!<br /> Minden advent ima is:<br /> Uram, fogadj be ma is!</strong></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-80254775131271765972013-11-08T05:45:00.001+01:002013-11-08T05:48:22.514+01:00Márton - napi mondókák gyerekeknek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU6s94d5XhNtpG-cAu0XcabDKa4Mbs-eallaO-WAWoOpuiQTKNl9ayf-mSv4xds3YUfa1PUxBD3o94Um6Wz4sEMafC9yBid413__MfVwATkrsvBO7Osf3HVo5o2CknlvId0JAf0Rv4srI/s1600/liba-megirt-sk.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU6s94d5XhNtpG-cAu0XcabDKa4Mbs-eallaO-WAWoOpuiQTKNl9ayf-mSv4xds3YUfa1PUxBD3o94Um6Wz4sEMafC9yBid413__MfVwATkrsvBO7Osf3HVo5o2CknlvId0JAf0Rv4srI/s320/liba-megirt-sk.png" width="243" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Márton - napi mondókák gyerekeknek</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Márton napján</div>
<div style="text-align: center;">
Novemberben, Márton napján</div>
<div style="text-align: center;">
Liba gágog, ég a kályhán,</div>
<div style="text-align: center;">
Aki libát nem eszik</div>
<div style="text-align: center;">
Egész évben éhezik.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Jóbarátaink (Gazdag Erzsi)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b> Libám lábán sárga csizma,</div>
<div style="text-align: center;">
gúnár-varga rámán varrta.</div>
<div style="text-align: center;">
Abban megy a liba bálba.</div>
<div style="text-align: center;">
Harminchárom liba várja.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Liba-bálban, vízi bálban,</div>
<div style="text-align: center;">
csupa-csupa vízi tánc van.</div>
<div style="text-align: center;">
Ott forognak ,ott sürögnek,</div>
<div style="text-align: center;">
ha megunják, megfürödnek.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Libanóta (Juhász Magda)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Gágog a sok kis liba gá ,gá ,gá ,</div>
<div style="text-align: center;">
ráfelel liba mama gá ,gá ,gá ,</div>
<div style="text-align: center;">
a nap is rájuk nevet ,</div>
<div style="text-align: center;">
oly vidám ez a sereg ,</div>
<div style="text-align: center;">
mond te is utánuk , hogy gá ,gá ,gá !</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Gágognak hajnal óta gá ,gá ,gá ,</div>
<div style="text-align: center;">
szép ez a liba nóta gá ,gá ,gá ,</div>
<div style="text-align: center;">
meglátod te is tudod ,</div>
<div style="text-align: center;">
ha velünk együtt fújod ,</div>
<div style="text-align: center;">
mond te is utánunk , hogy gá ,gá ,gá !</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Szent Márton-dal</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Szent Márton hóban lovagolt,</div>
<div style="text-align: center;">
lova a szélnél is gyorsabb volt.</div>
<div style="text-align: center;">
Szent Márton lovagolt vígan,</div>
<div style="text-align: center;">
meleg köpenybe burkoltan.</div>
<div style="text-align: center;">
A hóban koldus vacogott,</div>
<div style="text-align: center;">
nem viselt mást, hitvány rongyot.</div>
<div style="text-align: center;">
"Ó, légy a segítségemre,</div>
<div style="text-align: center;">
vagy megvesz az Isten hidege!"</div>
<div style="text-align: center;">
Húzza Szent Márton a gyeplőt,</div>
<div style="text-align: center;">
megáll a didergő előtt.</div>
<div style="text-align: center;">
Szent Márton éles szablyája</div>
<div style="text-align: center;">
a meleg köpenyt szétvágja.</div>
<div style="text-align: center;">
Felét Szent Márton od'adja,</div>
<div style="text-align: center;">
koldus hálásan fogadja,</div>
<div style="text-align: center;">
de Szent Márton már vágtat el</div>
<div style="text-align: center;">
köpenye másik felével.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Réce-ruca, vadliba, </b></div>
<div style="text-align: center;">
Jöjjenek a lagziba! </div>
<div style="text-align: center;">
Kést kanalat hozzanak, </div>
<div style="text-align: center;">
Nehogy éhen haljanak. </div>
<div style="text-align: center;">
Ha jönnek lesznek, </div>
<div style="text-align: center;">
Ha hoznak, esznek. </div>
<div style="text-align: center;">
(mondóka)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>A gúnárom elveszett,</b></div>
<div style="text-align: center;">
keresésére megyek,</div>
<div style="text-align: center;">
Nincsen annak más jegye:</div>
<div style="text-align: center;">
szárnya, tolla fekete.</div>
<div style="text-align: center;">
Az én tyúkom megbódult</div>
<div style="text-align: center;">
A fazékba belebújt.</div>
<div style="text-align: center;">
Ó, én édes tyúkocskám,</div>
<div style="text-align: center;">
Te leszel a vacsorám.</div>
<div style="text-align: center;">
A kis tücsök ciripel,</div>
<div style="text-align: center;">
Hátán semmit nem cipel,</div>
<div style="text-align: center;">
Jobbra dűl meg balra dűl,</div>
<div style="text-align: center;">
Talán bizony hegedül.</div>
<div style="text-align: center;">
(magyar népdal)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b> Egyél libám, egyél már,</b></div>
<div style="text-align: center;">
nézd a Nap is lement már.</div>
<div style="text-align: center;">
Éjfél tájba', nyolc órára,</div>
<div style="text-align: center;">
Esti harangszóra.</div>
<div style="text-align: center;">
Bim, bam, bom</div>
<div style="text-align: center;">
(dal)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Nincs szebb madár, mint a lúd</b></div>
<div style="text-align: center;">
Nem kell neki gyalogút.</div>
<div style="text-align: center;">
Télbe, nyárba mezitláb, </div>
<div style="text-align: center;">
Úgy kíméli a csizmát.</div>
<div style="text-align: center;">
(mondóka)</div>
<div style="text-align: center;">
.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-52856152311368609892013-11-08T03:46:00.001+01:002013-11-08T03:47:10.771+01:00Márton legendája<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnDqlh7A4Sg6NYh1H13kD84oaql-0BgK48n6sblHglPfHkVHIyMUxhe9eUkea5Kx1otYNuv9mCL4S7je4mYEryUKKegBgNQa1B4f2LriBtuECUaisme-gZO7_iCAMez1hTQ3xntdBSoC4/s1600/szentmarton.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnDqlh7A4Sg6NYh1H13kD84oaql-0BgK48n6sblHglPfHkVHIyMUxhe9eUkea5Kx1otYNuv9mCL4S7je4mYEryUKKegBgNQa1B4f2LriBtuECUaisme-gZO7_iCAMez1hTQ3xntdBSoC4/s320/szentmarton.png" width="238" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="color: red; font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 18.0pt;">Márton
legendája</span></b></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
<br /><br />
<br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">Élt egyszer, réges régen Pannóniában, Savaria
városában egy fiú, akit Mártonnak hívtak. Amikor felcseperedett, beállt a római
hadseregbe katonának. Büszke lován gyakran kilovagolt, s ha ellenség közé
került, fényes kardját megforgatva harcba szállt. Lovaglásai során sok szegény
emberrel találkozott. Egyiknek ruhája nem volt, másiknak cipője, harmadiknak
élelme. Márton segített, akinek tudott. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">Egyszer egy hideg téli napon egy csaknem mezítelen
koldussal találkozott; didergett, vacogott szegény a süvítő szélben. Márton
megsajnálta, s mert jó szíve volt, előkapta kardját, egy suhintással kettévágta
fényes köpönyegét. Egyik felét a koldusnak adta, hogy ne fázzon. A társai,
mikor ezt meglátták, kicsúfolták:</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">- Nézzétek, milyen bolond, képes szétvágni ezt a szép
köpenyt, hogy egy koldusnak adja! Hová tetted az eszed?</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">Márton azonban nem törődött a gúnyolódással. Leült egy
sarokba, és hamarosan elaludt. Álmában megjelent az Isten, és így szólt hozzá: </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">- Látom, jó ember vagy, Márton. Ha szépen élsz,
beveszlek az én seregembe. Segítsd a szegényeket, gyógyítsd a betegeket, légy
hozzájuk továbbra is jó szívvel. De a harcot fejezd be, a kardot tedd le, nem
kell több vérontás.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">Másnap Márton odaállt a kapitány elé, és így szólt:</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">- Én már többé kardot a kezembe nem veszek, mert Isten
seregébe akarok beállni!</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">Attól fogva kard nélkül lovagolt. Kard helyett Kereszt
volt a kezében, s ha az ellenség meglátta a magasra emelt keresztet, leborult
elé és megadta magát.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">Később kilépett a hadseregből, hogy még több ideje
legyen segíteni a szegényeken. Adományokat gyűjtött, ispotályokat, kórházakat
épített, és gyógyította a szegényeket. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">Vándorlásai során elért Franciahonba, Tours városába.
Volt ott egy nagy templom, amit Apátságnak neveztek. Annak az apátságnak már
nagyon öreg volt a püspöke, és nemsokára meg is halt. Új püspökre volt szükség.
Vajon ki legyen az? Legyen Márton – gondolták az emberek, mert szerették őt.
Márton pedig egyre gyakrabban álmodta azt, hogy püspöki ruhában áll, és
szembeszáll a pogányokkal, akik nem hisznek Istenben. Ő azonban nem akart
püspök lenni, mert jobban szerette az egyszerű életet. Így aztán körül nézett,
hová is bújjon, hogy ne találják meg. Hirtelen eszébe jutott: </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">-A libák! Elbújok a libák közé, ott nem talál rám
senki. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">De az emberek csak jöttek, és a nevét kiáltozták.
Márton csak lapult a szűk libaólban, s várta hogy elmenjenek onnan. A libák
azonban gágogni kezdtek. Egyre hangosabban és hangosabban gágogtak, míg az
emberek végre felfigyeltek rájuk:</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">-Mi lehet ez a nagy gágogás? Nézzük meg!</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">Így aztán megtalálták Mártont. Ő előbújt, s homlokán
egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy emberként kiáltottak
fel: </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">-Éljen a püspök! Éljen Tours új püspöke!</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">Mártont tehát püspökké választották, a libákat pedig,
akik elárulták őt, még aznap este megsütötték, és megették.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br />
</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">Márton sokáig élt, és sok szegény emberen segített.
Amikor meghalt, a koporsóját kivitték a temetőbe. Elterjedt a híre, hogy amerre
viszik őt, azon az úton minden beteg meggyógyul. Két vak koldus éppen arrafelé
ment, egyenesen </span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">szembetalálkozott
a menettel, ami a koporsót vitte. S lássatok csodát! Ahogy a menet melléjük
ért, az egyik felkiáltott: </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">- Látok! Látok! Csoda történt!
Visszatért a szemem világa!</span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">Attól kezdve az emberek
mindenfelé szobrokat, templomokat építettek az ő tiszteletére és hittek abban,
hogy ezek megvédik őket a bajtól.</span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">Márton napján pedig azóta is
libasültet esznek, és azt tartják: <span style="color: red;">„ Aki Márton napkor libát nem eszik, egész
éven át éhezik!”</span></span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">A libasült mellé pedig akkora
rétest nyújtanak, amekkora az a köpönyeg volt, amit kardjával kettévágott. </span><br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;"><br /></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-17649218248360399732013-11-08T03:23:00.000+01:002013-11-08T03:25:31.116+01:00Alekszej Tolsztoj : Márton lúdja<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs1Al2hb5VbbZlFfkhOgY3UdSrWLDlLZdCLTVZxoSCWamaL43krLGgMMtIxxZ2iqzf9f5E_U1xuiMVDshT_yS7Y6G23GzP39ryHp6j2iK9k9j1hPrXVDmM-lItq97JxvPTkTf_8LhfiXQ/s1600/liba1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs1Al2hb5VbbZlFfkhOgY3UdSrWLDlLZdCLTVZxoSCWamaL43krLGgMMtIxxZ2iqzf9f5E_U1xuiMVDshT_yS7Y6G23GzP39ryHp6j2iK9k9j1hPrXVDmM-lItq97JxvPTkTf_8LhfiXQ/s320/liba1.png" width="243" /></a></div>
<b><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">Alekszej
Tolsztoj : </span></b><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">Márton lúdja<br />
<br />
Egy szegény parasztnak nem volt kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól.
</span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">Épp Márton napja volt, s hogy
ne menjen üres kézzel, megfogta egyetlen libájukat, a feleségével megsüttette,
s vitte.</span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">–Köszönöm, jóember – mondta az
uraság –, csak azt nem tudom, hogy osztozzunk meg rajta. Feleségem, két fi am
és két lányom van. Hogy osszuk el úgy a libát, hogy egyik se sértődjék meg? </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">–– Én elosztom – feleli a
paraszt. Fogta a kést, levágta a liba fejét, s ezt mondta a földesúrnak:</span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">– – Te vagy a ház feje, tied a
fej. Aztán levágta a hátsó felét, s odaadta a feleségnek: </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">–– Neked itthon kell ülni,
vigyázni a házra, tied a püspökfalatja. Aztán levágta a liba lábát, s odaadta a
fi úknak: </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">–– Nektek itt a két láb, hogy
apátok útján járhassatok. A két lánynak odaadta a két szárnyat: </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">–– Ti hamar kirepültök a
házból, itt van a szárny hozzá. Ami marad, megtartom ma- gamnak. S elvette a
liba törzsét. Nevetett az úr, s kenyeret és pénzt adott a szegénynek. </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">–<br />
Meghallotta egy módosabb gazda, hogy az úr a szegény parasztot egy libáért meg-
jutalmazta, megsütött öt libát, s elvitte az úrnak. Így szólt az úr:</span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">– – Köszönöm, de hát feleségem,
két fi am és két lányom van, hatan vagyunk, hogyan tudjuk elosztani az öt
libát? Elkezdett a módos gazda gondolkozni, de semmit sem tudott kitalálni.</span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">– Elküldött hát az uraság a
szegényemberért, hogy ossza el ő a libákat. A kezébe vett egy libát, odaadta az
úrnak és a feleségének, s ezt mondta: </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">–– A libával hárman vagytok.
Egyet odaadott a két fi únak: </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">–– Ti is hárman vagytok. Egyet
a két lánynak: </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">–– Ti is hárman vagytok.
Magának megtartott két libát: </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">–– Mi is hárman volnánk a
libákkal, egyenlő az osztás. </span><br />
<span style="font-family: "Tahoma","sans-serif";">Az úr nevetett, ismét pénzt és
kenyeret adott a szegény parasztnak, a gazdagot pedig elkergette.</span></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-51978765830688366792013-11-08T03:07:00.001+01:002013-11-08T03:24:01.595+01:00Benedek Elek : Rókáné foga libacombra vágyik<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXKXaLEiy5_uKfwajupyQ2zzfGabyVIAMEitz2_39ULSxVaa4v7Qsgh184eMjZdc3n7PLwtIuKvPb9H4QpnFeLXzQJyc6KAG4t4MfiOqLPGZeqYDrWqWK9i9Cw3a_DYgZHO1Ij4mDwIYQ/s1600/Liba.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXKXaLEiy5_uKfwajupyQ2zzfGabyVIAMEitz2_39ULSxVaa4v7Qsgh184eMjZdc3n7PLwtIuKvPb9H4QpnFeLXzQJyc6KAG4t4MfiOqLPGZeqYDrWqWK9i9Cw3a_DYgZHO1Ij4mDwIYQ/s1600/Liba.png" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12.0pt;">
<b><span style="color: blue;">Benedek
Elek : </span></b><b><span style="color: red; font-size: 13.5pt;">Rókáné foga libacombra vágyik</span></b><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
- Hej, rókáné komámasszony, ugyan bizony mit gondoltál, mikor hazulról
elindultál? - ezt kérdem én tőled.<br />
- Mit gondoltam? - kérdi alázatosan rókáné komámasszony. - Ugyan mit gondoltam
volna, kedves Elek nagyapó? Semmit, de semmit nem gondoltam, csak hazulról
elindultam.<br />
„Hiszi a piszi” - mondtam én magamban. - Mert ismerem én a komámasszonyt,
mindig rosszban sántikál. De azért csak hagytam, hadd menjen útjára, tudom,
mindjárt kisül, hogy megint ravaszkodik, mesterkedik őkigyelme.<br />
Hát csak néztem, néztem a komámasszony után, hadd lám, mit csinál! No, egyebet
nem csinált, csak billegett-ballagott, meg-megállt, körülnézett, szimatolt,
aztán egyszerre csak egyet ugrott, kettőt szökött, ott termett a réten, ahol
száz liba legelt. No, lesz itt most galiba!<br />
- Ej, de jó helyre kerültem - ujjongott a komámasszony, s elkezdett nótázni jó
hangosan, hogy csak úgy zengett a rét:</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12.0pt; text-align: center;">
<b><i><span style="color: red;">Száz liba egy sorba,</span></i><br />
<i><span style="color: red;">Mennek a templomba.</span></i><br />
<i><span style="color: red;">Elöl megy a gúnár,</span></i><br />
<i><span style="color: red;">Jaj de szépen sétál!</span></i><br />
<i><span style="color: red;">Száz liba egy sorba!</span></i></b></div>
<div class="MsoNormal">
De bezzeg nem ment sorba a száz liba, mikor komámasszony
nótáját meghallotta, hanem nagy gigágolással szaladt mind a bokorba! Hiszen
szaladhattak, mert föld alá mégsem bújhattak, ott állott előttük komámasszony,
s köszönt nekik illendően:<br />
- Adj isten, száz liba!<br />
- Gigágágá, mit akarsz? - kérdezte a gúnár.<br />
- Nem akarok én semmi rosszat, gúnár koma - kedveskedett komámasszony -, hát
akartam én rosszat életemben? Mit gondol rólam, kedves komámuram? Mindig jót
akartam, most is azt akarok, egy-két libát a seregből, tetszik vagy nem,
felfalok.<br />
Hej, sokadalom, lakodalom, lett szörnyű nagy riadalom!<br />
- Komámasszony, irgalmazzon! - könyörögtek mind a libák.<br />
De rókáné komámasszony nagyot toppant, nagyot kiált:<br />
- Nincs irgalom, kegyelem, mind a százat lenyelem!<br />
- Drága, kedves komámasszony, bár csak addig irgalmazzon - könyörögtek a libák
-, míg elmondunk egy imát.<br />
Mondotta a komámasszony, s közben a szemét forgatta:<br />
- Én mindég vallásos voltam, a templomért majd meghóttam, hát csak rajta, jó
libák, mondjátok el az imát.<br />
Hej, száz liba egy bokorba, imádkoznak szépen sorba! Megkezdi a gúnár:
gigágágá, gigágá, gigá, gigá, gigá, gá --- reggel megkezdi, s estig sem végzi,
s adta száz libája, nem várhat sorára, mind a száz gyújt rája: gigágágá,
gigágágá, gigá, gigá, gigá, gá - nem lesz ennek soha vége, győzi ám a libagége!<br />
Hát én szegény fejem, most már mit csináljak? Fussak-e vagy álljak? Mondanám a
mesét tovább, nem engedik a gigágák. Gigágáz a libagége, a mesének itt a vége!</div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-29804621073336711552013-10-29T17:25:00.001+01:002013-10-29T17:25:57.212+01:00Meseképek 2<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1Tbtxi8Oi7pSfJkGnrhX50eBwcsc44OzhthyphenhyphenCA4JIqfo5iNHyJvRCudOywr73hD3dvTf4Ha2C2BYZ92iThWCorE1w8PAQkgP_kBvUjwwxu92Tskg19zSnn5FMZrWA558-aDY1T1WnG-U/s1600/mesekep11.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1Tbtxi8Oi7pSfJkGnrhX50eBwcsc44OzhthyphenhyphenCA4JIqfo5iNHyJvRCudOywr73hD3dvTf4Ha2C2BYZ92iThWCorE1w8PAQkgP_kBvUjwwxu92Tskg19zSnn5FMZrWA558-aDY1T1WnG-U/s320/mesekep11.png" width="314" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8QhUk9oQsqVRxTe3kGNxZJNwCfh7Mnj-S2UUo_ezpsLNAWd9y2gVRPL635LiEtJzm46t0X3LyJQWJ_PwUh6vD3TfaM06O0goWYjGedIRvolXQFwlh_9Ry_9WbLcdbl8mhvx1_jFI7po0/s1600/mesekep12.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8QhUk9oQsqVRxTe3kGNxZJNwCfh7Mnj-S2UUo_ezpsLNAWd9y2gVRPL635LiEtJzm46t0X3LyJQWJ_PwUh6vD3TfaM06O0goWYjGedIRvolXQFwlh_9Ry_9WbLcdbl8mhvx1_jFI7po0/s320/mesekep12.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxOVEk-MFJ7yo9hJS84wYw9LC4xeLfAm8-SFKiPXash5o-uTy2jb596fiE9cEhh_ijHBQ_Jelaks7gQwqiOSPmWmuhvzgPfBzOOj3HAgt5Q1bzoSSWv_vAh6b4n2h3GFZz4Ajzk6EQjsI/s1600/mesekep13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxOVEk-MFJ7yo9hJS84wYw9LC4xeLfAm8-SFKiPXash5o-uTy2jb596fiE9cEhh_ijHBQ_Jelaks7gQwqiOSPmWmuhvzgPfBzOOj3HAgt5Q1bzoSSWv_vAh6b4n2h3GFZz4Ajzk6EQjsI/s1600/mesekep13.png" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqVbU0KB7MZRH4j2kqn55BB6t7WUTD0LojeHz-oKDbQHfOPJPxWYzVofBnbJNbV4FnpU1ekmuUe3w_3sAjTstN5F1vwW17RshwpTfeLjwHQfcNR_XMo-oUIn-HDv67t64TQpkcVSKL2_M/s1600/mesekep14.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqVbU0KB7MZRH4j2kqn55BB6t7WUTD0LojeHz-oKDbQHfOPJPxWYzVofBnbJNbV4FnpU1ekmuUe3w_3sAjTstN5F1vwW17RshwpTfeLjwHQfcNR_XMo-oUIn-HDv67t64TQpkcVSKL2_M/s320/mesekep14.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOG6QXJiD-d6R4_L3f0KU6kDMGSVuOj1or2IG7rQGWutLB8x9T1S2h9YO8pdcaBRYUWtxkFU5-F5ReAWWeSMFtGlonjSD8rdU5PyYIuLIgnGrAyYrhnRIiqlWuPrCwBGo9cOyp9cR2TQI/s1600/mesekep15.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOG6QXJiD-d6R4_L3f0KU6kDMGSVuOj1or2IG7rQGWutLB8x9T1S2h9YO8pdcaBRYUWtxkFU5-F5ReAWWeSMFtGlonjSD8rdU5PyYIuLIgnGrAyYrhnRIiqlWuPrCwBGo9cOyp9cR2TQI/s320/mesekep15.png" width="229" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibIpDMxt_Hl1yBrjaHJTzRFKjlz9VtHYhqaVpn8-__XMqEXSjK7xjvNl65mTpczOFNhAA9eZd7up2AB-Yk_6niaxGV15Ej6t4-PvqQaUQ5eEXVnDoS53WCwpelPWrEn-yOZ5IVb_CbHYg/s1600/mesekep16.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibIpDMxt_Hl1yBrjaHJTzRFKjlz9VtHYhqaVpn8-__XMqEXSjK7xjvNl65mTpczOFNhAA9eZd7up2AB-Yk_6niaxGV15Ej6t4-PvqQaUQ5eEXVnDoS53WCwpelPWrEn-yOZ5IVb_CbHYg/s320/mesekep16.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOgq2Bjd-jaam-XE0QQln6a3yLGLmTqYlzOcaiRCkWiSU3whBaVsHSAsXW0L7RnOwGyejtonbvTy2ehJ9OyTX2cuupksL7T7VoNPzRMPiwsahLOuQOT3XfptIPQ2n3RUxL7CHe2hE2e3I/s1600/mesekep17.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="218" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOgq2Bjd-jaam-XE0QQln6a3yLGLmTqYlzOcaiRCkWiSU3whBaVsHSAsXW0L7RnOwGyejtonbvTy2ehJ9OyTX2cuupksL7T7VoNPzRMPiwsahLOuQOT3XfptIPQ2n3RUxL7CHe2hE2e3I/s320/mesekep17.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMMfrywEVSHyXi6JlP_22NbMtnFAnpDwDZKJu91pbJ7Dxj4pyoqEyf9QZPIj90oKHEXrjcaStNeEIGDJOlTMbF3fRlOLX6moOUlPmRT1O5G9vWCC0GD4S-QVZ1AVyUi6CmsrXh9Ny36lo/s1600/mesekep18.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="204" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMMfrywEVSHyXi6JlP_22NbMtnFAnpDwDZKJu91pbJ7Dxj4pyoqEyf9QZPIj90oKHEXrjcaStNeEIGDJOlTMbF3fRlOLX6moOUlPmRT1O5G9vWCC0GD4S-QVZ1AVyUi6CmsrXh9Ny36lo/s320/mesekep18.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC1BRQ4yLfgFLdr2dTKR1Q4apR0YwX1sHm7drvvcsiPUqeK4ELEfzeV8BrLk65B9x7qH9iRtSolJ5VuZdw84x2GV48mYvXg_NsOyEuneecqOaUsD4bDfJE9Y1WNA85L84TsM9xs562rs8/s1600/mesekep19.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="234" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC1BRQ4yLfgFLdr2dTKR1Q4apR0YwX1sHm7drvvcsiPUqeK4ELEfzeV8BrLk65B9x7qH9iRtSolJ5VuZdw84x2GV48mYvXg_NsOyEuneecqOaUsD4bDfJE9Y1WNA85L84TsM9xs562rs8/s320/mesekep19.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcFb6xw8dmInoMFxrBp8ysoA6Lt0yS4jdjQAyPESE8aD61w4wp4Dg85oRNCRpoAP9RW3j929ZS3m1H5K2DKazxt5eYGylXLvfMnJhfSysHhoHgbAeEizZ17jMnoG4BqPYK5CwQOTnao8M/s1600/mesekep20.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcFb6xw8dmInoMFxrBp8ysoA6Lt0yS4jdjQAyPESE8aD61w4wp4Dg85oRNCRpoAP9RW3j929ZS3m1H5K2DKazxt5eYGylXLvfMnJhfSysHhoHgbAeEizZ17jMnoG4BqPYK5CwQOTnao8M/s1600/mesekep20.gif" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYkAYhZIOdQ18XPgRI9JzVqFsIDPESyHFHS0ZwVH3y72jobi-LV711eAnnM7HUQa0GAWtN6FXt6l383t9ZWI72kf_Wq9lIgmfo7O-t5C0g3CXKwWRMI9AUDLmtcuabLGX21BZKg8SIdqA/s1600/mesekep21.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYkAYhZIOdQ18XPgRI9JzVqFsIDPESyHFHS0ZwVH3y72jobi-LV711eAnnM7HUQa0GAWtN6FXt6l383t9ZWI72kf_Wq9lIgmfo7O-t5C0g3CXKwWRMI9AUDLmtcuabLGX21BZKg8SIdqA/s320/mesekep21.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1cVWp9CWmCK57oT-vawQ7okGk51NGeXpDh83rcKz1W_U1iZ2HIpf0VgDmxOXhYaehZkc1IiRkiDW8GFxiYh0-kLNAvscrV3Jcrdkv6ub9VvY5YDudN7Umw15PJBpp07LamFPnyXd99hs/s1600/mesekep22.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1cVWp9CWmCK57oT-vawQ7okGk51NGeXpDh83rcKz1W_U1iZ2HIpf0VgDmxOXhYaehZkc1IiRkiDW8GFxiYh0-kLNAvscrV3Jcrdkv6ub9VvY5YDudN7Umw15PJBpp07LamFPnyXd99hs/s320/mesekep22.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1egym1tPZbYqSXUoZc71LNkDx0NbYemxPDosNaagl-IyQB_vhXniMi6Wwyqske50JUiB4KSnU3B2BFqFuFLybPJtGbf-NzWftLKsTqFChygAzIVQkuXvXP1k86T1e-MhMAFIwPPSzSNs/s1600/mesekep23.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1egym1tPZbYqSXUoZc71LNkDx0NbYemxPDosNaagl-IyQB_vhXniMi6Wwyqske50JUiB4KSnU3B2BFqFuFLybPJtGbf-NzWftLKsTqFChygAzIVQkuXvXP1k86T1e-MhMAFIwPPSzSNs/s320/mesekep23.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMFt9c6HQIszXfHRgpsoxP_EEJueAFm8yrKuvi01L0FE5koy5nuWOyadH2QMkxXAiFVfQRxx-0RGOaoEXSpTdbBHxhpCPJGVaO30wPa7DqdfKzJPDYn-PBRzfQJR9Vy1XpiAUIEPHzx7U/s1600/mesekep24.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="206" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMFt9c6HQIszXfHRgpsoxP_EEJueAFm8yrKuvi01L0FE5koy5nuWOyadH2QMkxXAiFVfQRxx-0RGOaoEXSpTdbBHxhpCPJGVaO30wPa7DqdfKzJPDYn-PBRzfQJR9Vy1XpiAUIEPHzx7U/s320/mesekep24.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGqVbiSzDjj7hjd40xb387S0eUGIkjDVzhs5CVm5873xczDVQWaGhvDlzbMAhdPY2wvJ6m7QMslDVHtE5O4qwYDVRT_edyqWJ55izu_R-DMID3F32q4FNO_8OvWANwxOqlZVe1eC-MU58/s1600/mesekep26.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGqVbiSzDjj7hjd40xb387S0eUGIkjDVzhs5CVm5873xczDVQWaGhvDlzbMAhdPY2wvJ6m7QMslDVHtE5O4qwYDVRT_edyqWJ55izu_R-DMID3F32q4FNO_8OvWANwxOqlZVe1eC-MU58/s320/mesekep26.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin-hoUNOkJ7s-OsThsvhEfHRcj7fTL3ke1pnulO9QyYCeV54Dzi9aDpMCKkbG2p2cSp03QjSbTGPpDHE6txb3Ycu0OQ_kO43R1tChFPsxdjy54Io6GiAvYK7hUTotr93BJhGiUgdUGOGY/s1600/mesekep27.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin-hoUNOkJ7s-OsThsvhEfHRcj7fTL3ke1pnulO9QyYCeV54Dzi9aDpMCKkbG2p2cSp03QjSbTGPpDHE6txb3Ycu0OQ_kO43R1tChFPsxdjy54Io6GiAvYK7hUTotr93BJhGiUgdUGOGY/s320/mesekep27.png" width="304" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizdcfXVhkWEuHBUT8agYVIcZRIl4q_AI-T82ZWNj-vBhnVkWuLKi7R_dlxEnH-_vaR-opQD-ae3ZV-n4oPXXK_kcqQ8KV5jMuI3-mH8MtLMa3x5j1tvm2ivap7Suz8viwqiXT_Kol_3d4/s1600/mesekep29.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizdcfXVhkWEuHBUT8agYVIcZRIl4q_AI-T82ZWNj-vBhnVkWuLKi7R_dlxEnH-_vaR-opQD-ae3ZV-n4oPXXK_kcqQ8KV5jMuI3-mH8MtLMa3x5j1tvm2ivap7Suz8viwqiXT_Kol_3d4/s320/mesekep29.png" width="124" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc3RdtWgch0JVyrLwkwFm5WnqjSsmzIUxFWllCREqBvYonb426rVirC8GLPmTpVEY_bEWYQ4BiM2EqHq3pTCfHdJlTNGRWl4KPxwSuf1Nd0wssleVmYQe5DWvhzLY9iJni0NdD221WBe8/s1600/mesekep30.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc3RdtWgch0JVyrLwkwFm5WnqjSsmzIUxFWllCREqBvYonb426rVirC8GLPmTpVEY_bEWYQ4BiM2EqHq3pTCfHdJlTNGRWl4KPxwSuf1Nd0wssleVmYQe5DWvhzLY9iJni0NdD221WBe8/s320/mesekep30.png" width="172" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-46162982383012206462013-10-29T17:08:00.001+01:002013-10-29T17:08:38.936+01:00Meseképek <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM2JK-kKl5VZj-MBfoISEjZCpECYJJZHAzmEkLx6JVUb2oPgATAB-TbhIsuXSxgGsTqQ9ci04yBuylj7RUfP8x-mxpEagTDddzfmsF-a7Cap1NrbsOphVmFHMDStrMrkt5ixyz1TeRlFY/s1600/meseerdo01.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM2JK-kKl5VZj-MBfoISEjZCpECYJJZHAzmEkLx6JVUb2oPgATAB-TbhIsuXSxgGsTqQ9ci04yBuylj7RUfP8x-mxpEagTDddzfmsF-a7Cap1NrbsOphVmFHMDStrMrkt5ixyz1TeRlFY/s320/meseerdo01.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtPmODoPtV7Kc9PSrP3QjsiF9MIQyfMH7cRcj-HatfYx37_Gz1ViL6Q-OBFQdFsghEYtqSI4YHlqbgPwalVH16qO_DSUpZCHgq1VQn0BpCD3kIii43eTdFd50mpnbjTnEVbosNqKUbM3w/s1600/mesekep01.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtPmODoPtV7Kc9PSrP3QjsiF9MIQyfMH7cRcj-HatfYx37_Gz1ViL6Q-OBFQdFsghEYtqSI4YHlqbgPwalVH16qO_DSUpZCHgq1VQn0BpCD3kIii43eTdFd50mpnbjTnEVbosNqKUbM3w/s320/mesekep01.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHgdTycDkafqVdFWQp8kuevzXAT52qFnVgB-sU_gBAy5CyUfRhh0Xo909ynsy8YEtyQQzSdezm_zfzzcejfYeMAnWvtzbhfA3oyOd5JHQyapsgL_63nquP2Qh87fD4VSWoqKHbqyFu8Tk/s1600/mesekep02.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHgdTycDkafqVdFWQp8kuevzXAT52qFnVgB-sU_gBAy5CyUfRhh0Xo909ynsy8YEtyQQzSdezm_zfzzcejfYeMAnWvtzbhfA3oyOd5JHQyapsgL_63nquP2Qh87fD4VSWoqKHbqyFu8Tk/s1600/mesekep02.png" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfHXeD8Ntbz4d8Bes2Q8ltZJzU-rixBMuOL7GgkwaFEDtbvfFcFSVslQwI4Tg5DcfoG15kCUF_onyQOifKzOkQNLi89FLwpekXA1Uhzl_fpVf0VH3iX9lD-z2kEX44b0VYO8AWbPQJxyc/s1600/mesekep03.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfHXeD8Ntbz4d8Bes2Q8ltZJzU-rixBMuOL7GgkwaFEDtbvfFcFSVslQwI4Tg5DcfoG15kCUF_onyQOifKzOkQNLi89FLwpekXA1Uhzl_fpVf0VH3iX9lD-z2kEX44b0VYO8AWbPQJxyc/s320/mesekep03.png" width="262" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsfidzWceMNkZIo10QSTer2N4tns0goOpF5PUb4n_mGB3KXRsN0vHblde7xEaPwwr-e00CyKFy-53GwFzCLujLyhNO6TO02jwZtCdhQJr3AVsnEDMA2hg0tott32CeF9P2QVrbGfcEGh8/s1600/mesekep04.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsfidzWceMNkZIo10QSTer2N4tns0goOpF5PUb4n_mGB3KXRsN0vHblde7xEaPwwr-e00CyKFy-53GwFzCLujLyhNO6TO02jwZtCdhQJr3AVsnEDMA2hg0tott32CeF9P2QVrbGfcEGh8/s320/mesekep04.png" width="219" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiywu0eFSXU-WleljqXzioF6_ox4AypCN2GNCh-bXFm_HpNDhfrdCgQeujUm0-4-s86wYYCsmV5ZAyZ4z1dqvZinI8adzfEzZbk0lg-jZDxiczOvKotd9WkN6B0m9lW_36NFuZm0smZGOU/s1600/mesekep05.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiywu0eFSXU-WleljqXzioF6_ox4AypCN2GNCh-bXFm_HpNDhfrdCgQeujUm0-4-s86wYYCsmV5ZAyZ4z1dqvZinI8adzfEzZbk0lg-jZDxiczOvKotd9WkN6B0m9lW_36NFuZm0smZGOU/s320/mesekep05.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxY0jQkjUFKQX8mNAWbapCrglA1GSOpsc2mIYv726Wp0dNipM6bYfohla4q7vcs5nJlTvS05A1N9L8lTnT5l8mBNhpyfGjo4KrfFWpxVkZes8oWi7ikTz07cAxWYqjC0-PpiMtZPro3-o/s1600/mesekep06.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxY0jQkjUFKQX8mNAWbapCrglA1GSOpsc2mIYv726Wp0dNipM6bYfohla4q7vcs5nJlTvS05A1N9L8lTnT5l8mBNhpyfGjo4KrfFWpxVkZes8oWi7ikTz07cAxWYqjC0-PpiMtZPro3-o/s320/mesekep06.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5YPq1Ur4xB5Ld9r7pMPcIsCfbjTGPlK3kGPaWA5lT1EpuXcf9dDvSP58VBRVh0kDz3M8amnKO1HXKCmWQ80j0vt7qN2hAqPV-48KJEPjdD25eS18YDwtnzI0HK7L-dtOsCXGpsT4NF2I/s1600/mesekep07.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5YPq1Ur4xB5Ld9r7pMPcIsCfbjTGPlK3kGPaWA5lT1EpuXcf9dDvSP58VBRVh0kDz3M8amnKO1HXKCmWQ80j0vt7qN2hAqPV-48KJEPjdD25eS18YDwtnzI0HK7L-dtOsCXGpsT4NF2I/s320/mesekep07.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLSmMqRiJWXTwmxtaVtU5wFOXJPddJP0TVTQUdnL9O8WMas8rPyqpohoe0JLMUj7KdWugfrQiG1FjBnVs67OSKybxcLDPug7ShfIS5UfbQBViUpq2Rq1zvEylIFovk_S4uovt385O516c/s1600/mesekep08.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLSmMqRiJWXTwmxtaVtU5wFOXJPddJP0TVTQUdnL9O8WMas8rPyqpohoe0JLMUj7KdWugfrQiG1FjBnVs67OSKybxcLDPug7ShfIS5UfbQBViUpq2Rq1zvEylIFovk_S4uovt385O516c/s320/mesekep08.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwm4ipPZnUY2KwczWnKjc-nr-MppZQi1GaO5aqm3tnX97J3rqpIlzgENHmHpjJ840AnHRosXiZHuN2XP9IMcy6Hq6jAFwHUv5qyByYZozJ-XXY8VI89YsfdLxfKjBZJ1XWh7hx8WjGPw0/s1600/mesekep09.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwm4ipPZnUY2KwczWnKjc-nr-MppZQi1GaO5aqm3tnX97J3rqpIlzgENHmHpjJ840AnHRosXiZHuN2XP9IMcy6Hq6jAFwHUv5qyByYZozJ-XXY8VI89YsfdLxfKjBZJ1XWh7hx8WjGPw0/s320/mesekep09.png" width="238" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipbGLp8HKVUZA3HJVlSJKsCQnn3Q0lUBpyQh2l_d2lxidUBT0zHNjQ8_HrrdpAmF7W7C55dnZTGG7EcqAAmWIZcYScsRx43T1mlgMc4D1MIc-CqgXd4cUb4ctA4G68x9UMTd4fTrf-nhM/s1600/mesekep10.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipbGLp8HKVUZA3HJVlSJKsCQnn3Q0lUBpyQh2l_d2lxidUBT0zHNjQ8_HrrdpAmF7W7C55dnZTGG7EcqAAmWIZcYScsRx43T1mlgMc4D1MIc-CqgXd4cUb4ctA4G68x9UMTd4fTrf-nhM/s320/mesekep10.png" width="301" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-87055632883303737282013-10-26T05:42:00.000+02:002013-10-26T05:42:00.425+02:00Az álom <div style="text-align: center;">
Az álom </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201201/0__kobold3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="198" src="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201201/0__kobold3.png" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A tanfelügyelő nagyon szigorú volt a tanítványaihoz. Egy ízben meg akart büntetni egy tanulót. Komor képet vágva hívatta a vétkest, ő maga pedig várakozóan elhelyezkedett karosszékében. A bűnös diák megérkezett, térdre esett a tanfelügyelő előtt.<br /><br />- Bocsáss meg, uram! Nem akartam elkésni, de találtam ezer uncia aranyat, és azon töprengtem, mihez kezdjek vele.<br /><br />A tanfelügyelő az aranyak említésére megenyhült.<br /><br />- Hol találtad? - kérdezte. <br /><br />- A földben elásva!<br /><br />- És mihez akarsz kezdeni vele?<br /><br />- Eddig szegény ember voltam, uram - felelte a tanítvány. - Megbeszéltem a dolgot a feleségemmel, és úgy döntöttünk, hogy ötszáz unciáért darab földet veszünk, kétszázért házat, százért berendezzük, másik százért veszünk cselédeket, cselédlányokat. Az utolsó száz uncia feléből könyveket vásárolok, a másik felét pedig szerény ajándékként neked ajándékozom annak fejében, hogy fáradozol a tanításommal.<br /><br />- Valóban így gondolod? Azt hiszem nem tettem eleget azért, hogy kiérdemeljek ilyen bőkezű ajándékot! - mondta a tanfelügyelő.<br /><br />Magához hívatta szakácsát, bőséges ebédet készíttetett vele, hogy méltón megvendégelje a tanítványát. Kellemesen töltötték az időt, beszélgettek, nevetgéltek, egyik pohárköszöntőt mondták a másik után egymás egészségére. Már kissé pityókásak voltak, amikor a tanfelügyelőnek az eszébe jutott:<br /><br />- Nagyon sietősen érkeztél. Nem felejtetted el bezárni valami szekrénykébe az aranyat, mielőtt elindultál?<br /><br />A tanítvány fülig vörösödött.<br /><br />- Uram, éppen csak a végére értem, hogy eltervezzem, mihez kezdek a pénzzel, amikor a feleségem meglökött az ágyban, én kinyitottam a szemem, és láttam, arany sehol. Hát akkor mire nekem a szekrényke?<br /><br />- Úgy értsem, hogy amit mondtál, az álom volt csupán?<br /><br />- Igen, az volt, uram...<br /><br />A tanfelügyelő rettentő dühbe gurult, de mivel eddig vendégszeretően bánt tanítványával, modortalanságra vallott volna, ha változtat a viselkedésén. Erőt vett magán, azt mondta:<br /><br />- Látom, még akkor is gondolsz rám, ha álmodsz... Remélem, akkor sem feledkezel meg rólam, ha valóban lelsz némi aranyat.<br /><br />Xue Tao történetei</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-84832750098593064292013-10-19T04:49:00.000+02:002013-10-19T04:49:00.334+02:00A Zhongshan hegység farkasa<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A Zhongshan hegység farkasa</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201201/0__mag28.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201201/0__mag28.png" width="180" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Dongguo, a tudós, híres volt könyörületességéről.<br /><br />Egy nap szamárháton ügetett Zhongshan felé, s vadászokat pillantott meg. Később farkas rohant hozzá, reszketve könyörgött:<br /><br />- Jóságos mester! Engedd meg, hogy elbújjak a csomagodban. Ha kikerülök a bajból, örökre hálás leszek jócselekedetedért.<br /><br />A mester kinyitotta könyvekkel megrakott zsákját, elrejtette benne a farkast, körberakta könyvekkel.<br /><br />A vadászok sehol sem találták a farkast, továbbmentek.<br /><br />Ekkor a farkas megkérte Dongguo mestert, engedje ki a zsákból. Kikászálódott a könyvek közül és azonnal kimutatta a foga fehérjét.<br /><br />- Gonosz emberek üldözőbe vettek, és hálás vagyok neked, hogy megmentetted az életem. Most viszont halálosan éhes vagyok, ha nem eszem, menten éhen halok. Ha valóban meg akarod menteni az életemet, engedd, hogy megegyelek.<br /><br />Rögtön rá is ugrott a mesterre, akit a támadás teljesen váratlanul ért. Igyekezett ellenállni, s ekkor, szinte az utolsó pillanatban észrevette, hogy egy öreg közeledik az úton. Nagy nehezen kiszabadította magát, az öregemberhez szaladt, könyörgött, mentse meg.<br /><br />- Mi a baj? - kérdezte az öreg.<br /><br />- A farkast üldözőbe vették a vadászok, és a segítségemet kérte. Megmentettem az életét, most viszont fel akar falni. Kérlek, magyarázd meg neki, hogy helytelenül cselekszik.<br /><br />- Amikor a mester az utamba került - így a farkas -, belegyömöszölt a zsákjába, rám rakta a könyveit, aztán hosszasan elbeszélgetett a vadászokkal, és remélte, hogy közben megfulladok a zsákban. Miért ne faljam fel?<br /><br />- Azt hiszem, túlzol - mondta az öreg a farkasnak. - Látni szeretném, hogyan történt a dolog, valóban annyira szenvedtél, mint ahogy állítod?<br /><br />A farkas készségesen beleegyezett, hogy megmutassa, mennyire szenvedett. Belebújt a zsákba. <br /><br />- Van tőröd? - kérdezte az öreg suttogva a mestertől.<br /><br />Dongguo elővette a tőrét. Az öreg a kezével mutatta, szúrja le a farkast.<br /><br />- Nem akarok fájdalmat okozni neki - ellenkezett a mester.<br /><br />Az öreg elnevette magát.<br /><br />- Ez a leghálátlanabb lény a földkerekségen, neked meg nincs szíved, hogy megöljed!<strong> </strong></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<strong>Könyörületes vagy ugyan, de ostoba is vagy!</strong></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<strong><br /></strong>Kikapta Dongguo kezéből a tőrt, és ledöfte a farkast.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A Ming-dinasztia korában (1368-1644) élt Ma Zhongxi műve<br /></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-7330606134356548432013-10-10T04:31:00.000+02:002013-10-10T04:31:03.930+02:00A főnixmadár<div style="text-align: center;">
A főnixmadár</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201202/0_1a_fonix1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="313" src="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201202/0_1a_fonix1.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
Gong Shu, a kézműves darab fából főnixmadarat akart faragni.<br /><br />Elsőként durván kifaragta a madár körvonalait.<br /><br />Egy járókelő meglátta, azt mondta:<br /><br />- Jobban hasonlít bagolyra, mint főnixre.<br /><br />Másik is tett megjegyzést:<br /><br />- Inkább kócsagra emlékeztet. <br /><br />Valamennyien kinevették a csúf madarat és a kézműves ügyetlenségét.<br /><br />Aztán a főnix elkészült - koronája olyan volt, akárha zafírból lett volna, karmai cinóbervörösen csillogtak, tollazata káprázatos színekben tündökölt, és ha titkos gombot nyomtak meg rajta, felszállt az égre, három nap, három éjjel repkedett a felhők felett.<br /><br />Akik kezdetben leszólták a készülő alkotást, csodálattal adóztak a kézműves ügyességének.<br />
<br />
A csodák kertje (Yi Yuan)Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-70912440815388849792013-09-02T20:07:00.002+02:002013-09-04T04:20:05.298+02:00 Kányádi Sándor : Kék kikerics a határ <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxVhGUum3QnAUhbk-Iz8MIaYlP1alCLeIEPxydjE9UhCTrzjs0wB3v_rIhaOTYRhXO89sUCi9O_9MI98lNvXMLrESdO4DFt1h5YkYhxxvdnoG6b9vrQ55fO1ALTTprGSzxvThjugYq_D0/s1600/osz-mesekep.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxVhGUum3QnAUhbk-Iz8MIaYlP1alCLeIEPxydjE9UhCTrzjs0wB3v_rIhaOTYRhXO89sUCi9O_9MI98lNvXMLrESdO4DFt1h5YkYhxxvdnoG6b9vrQ55fO1ALTTprGSzxvThjugYq_D0/s320/osz-mesekep.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
Kányádi Sándor :<br />
<div style="text-align: center;">
Kék kikerics a határ <br />
<br />
<br />
Kék kikerics a határ,<br />
s a mogyoróbarka<br />
akkorára nőtt, akár<br />
a mókuska farka. <br />
<br />
Fényes, magas lett az ég,<br />
sugarakkal pántos.<br />
Színes szappanbuborék<br />
s fakó levél szálldos. <br />
<br />
Hűs csillagok fényeit<br />
őrzi már a harmat:<br />
itt van az ősz, érkezik<br />
s mindent betakargat.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-57883938652157297292013-08-26T05:27:00.000+02:002013-08-26T05:27:00.096+02:00Gyere haza , Mikkamakka<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisxbeUDWI0hhQUwq8VtWP4PCDhekPkLpktUe5ekTbxQvOPJUEeinksdJ8a3CC3s6ZEgaOuW2sDAkl7WAvBVAmqZfJrZqVxdbrZCebA_LlBb1Gb5Sr706WxIXaMQOkWI6P-1XkhnmMNmAA/s1600/mikkamakka01.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisxbeUDWI0hhQUwq8VtWP4PCDhekPkLpktUe5ekTbxQvOPJUEeinksdJ8a3CC3s6ZEgaOuW2sDAkl7WAvBVAmqZfJrZqVxdbrZCebA_LlBb1Gb5Sr706WxIXaMQOkWI6P-1XkhnmMNmAA/s320/mikkamakka01.png" width="244" /></a></div>
<br /><br />
<br />
Hiába, no, az egyik legjobb dolog a világon, süttetni a hasunkat a nappal. A nap nem tesz különbséget. Süt boldogra-boldogtalanra. Valami efféle mocorgott Ló Szerafin fejében - persze nagyon lomhácskán, lassúdadan mocorgott: a gondolatnak sincs kedve ilyen álmosító, zsongító melegben ugrándozni. De ha halovány is, csigalassú is, mégiscsak gondolat volt. Ló Szerafin úgy vélte, nem hagyja kárba veszni. Kimondja. S már mondta is:<br /><br />- A nap nem tesz különbséget.<br /><br />A többieket - Bruckner Szigfridet, a kiérdemesült cirkuszi oroszlánt, Aromót, a fékezhetetlen agyvelejű nyulat, Dömdödömöt, aki mint köztudott, csak annyit tud mondani, hogy "dömdödöm" meg Szörnyeteg Lajost, a legjobb szívű behemótot - egyáltalán nem zavarta ez a mondat. Már csak azért sem, mert talán meg sem hallották. Motyogjon Ló Szerafin, amit akar. De nem úgy Vacskamati! Ő bizony hegyezni kezdte a fülét. Még mozdulni se volt rest, fölkönyökölt.<br /><br />- Mit mondtál? - kérdezte élesen.<br /><br />- Hogy a nap nem tesz különbséget. Egyformán süt mindenkire - magyarázta Ló Szerafin.<br /><br />Vacskamati felült.<br /><br />- Éppen ezen járt az eszem - mondta.<br /><br />- Na, vége a boldog napozásnak - mormogta Bruckner Szigfrid -, ennek jár az esze valamin. - Mocorogtak boldogtalanul, itt mindjárt vita kerekedik.<br /><br />Vacskamati zavartalanul folytatta:<br /><br />- Nincs igazság a földön - mondta pátosszal -, még a napsütés is igazságtalan!<br /><br />Most már Ló Szerafin is felkönyökölt.<br /><br />- Már hogy lenne igazságtalan - méltatlankodott -, amikor egyformán süt rád is meg rám is. Meg mindenkire.<br /><br />- Éppen hogy nem! - replikázott Vacskamati. - Neked például legalább tízszer akkora hasad van, mint nekem. Ami annyit jelent, hogy rád tízszer annyi napsütés jut, mint rám.<br /><br />- Jézusmária - nyöszörgött Bruckner Szigfrid -, borzasztó! Micsoda őrültségeken tudtok ti vitatkozni!<br /><br />- Érdekes - mondta lassan Szörnyeteg Lajos -, mintha Vacskamatinak tényleg igaza volna.<br /><br />Ezt már Aromo sem állhatta szó nélkül.<br /><br />- Persze - mondta -, aki tízszer nagyobb, azt tízszer több napsugár éri, de tízszer több jégeső is, és a hideg szél is tízszer annyira fújja.<br /><br />Szörnyeteg Lajos elcsüggedt. Belezavarodott kissé ebbe az okfejtésbe.<br /><br />- Majd megjön Mikkamakka, és eldönti - mondta. - Ő biztosan tudja.<br /><br />Igen ám, de Mikkamakka nem volt otthon. Kora reggel elment a városba. Ott volt valami sürgős elintéznivalója. Meg különben is, ad is valamit Vacskamati Mikkamakkára! Már tátotta a száját, már mondta volna... de ekkor... furcsa... megdöndült, megzördült, megdobbant valami. S nem is hagyta abba. Ütemesen döngött-böngött, zirgett-zörgött, kattogott-pattogott, bimm-bumm, kipp-kopp és riccs-reccs. No még ilyet!<br /><br />- Halljátok - mondta Ló Szerafin -, dörög az ég.<br /><br />Néztek rá megütközve. Még hogy az ég? Hiszen sehol egy árva felhő, nagy fönnen süt a nap.<br /><br />De a hang csak nem szűnt: döbb-döbb.<br /><br />- Aha - csillant fel Vacskamati szeme -, biztosan a dinnyefáról potyognak a dinnyék.<br /><br />Hát az tényleg így szólhat. Valahogy ilyesféleképpen. Persze csak akkor, ha jó nagy dinnyék potyognak egy jó nagy dinnyefáról. De hát dinnyefa? Ki látott már dinnyefát? Húzta is az orrát Ló Szerafin.<br /><br />- Dinnyefa - mormogta -, ott nő az úritökfa mellett, mi? - A többiek kuncogtak, csak Szörnyeteg Lajos képe ragyogott.<br /><br />- Jaj, ez nagyon izgalmas, Vacskamati, hol láttál te dinnyefát? Úgy ennék egy kis dinnyét!<br /><br />A zaj meg nem szűnt ám! Csak úgy zengett, csak úgy döngött! Na de mintha nem is hallották volna. Csak kacarásztak, nevetgéreztek.<br /><br />- Még hogy dinnyefa! - csapkodta a hasát Bruckner Szigfrid.<br /><br />Aromo is megeresztett egy fölényes, szánakozó tekintetet Szörnyeteg Lajos felé.<br /><br />- Dinnyét enne! - Dinnyefáról!<br /><br />Ló Szerafin somolyogva csóválta a fejét.<br /><br />- Ej, kedves Lajos - mondta -, de kevéske eszed van neked, hogy még ezt a dinnyefamesét is elhiszed. Dinnyefa nem létezik, csak Vacskamati fejében.<br /><br />Aromo felvihogott.<br /><br />- Ott elég hely van egy dinnyefának - mondta boldogan.<br /><br />Vacskamati keményen ráncolta a homlokát, szúrósan nézett Aromóra.<br /><br />- Egy pillanat! Mondd csak még egyszer, Aromo!<br /><br />- Micsodát?<br /><br />- Amit az előbb mondtál a fejemről meg a dinnyefáról.<br /><br />- Azt mondtam, hogy a fejedben éppen elég hely van egy dinnyefa számára.<br /><br />"Akárhogy is - gondolta Vacskamati -, ez itt gúnyolódik velem." Elmélyültek a ráncok a homlokán.<br /><br />- Szóval... ezzel azt akarod mondani, hogy... aha, megvan... hogy üres a fejem.<br /><br />Na, kitört ám a hahota! Csak Aromo mímelte a komolyságot és a csodálkozást.<br /><br />- Én? - nyitotta nagyra a szemét. - Egyáltalán. Én csak annyit mondtam, hogy van hely a fejedben egy dinnyefa számára. Se többet, se kevesebbet. Azt magyarázol bele, amit akarsz. Azt, hogy üres a fejed, nem én mondtam. Te mondtad.<br /><br />Vacskamati belezavarodott ebbe a szónoklatba. Mérgelődött.<br /><br />- Te mindig mást mondasz, mint amit gondolsz. Néha egy hétig is törheti az ember a fejét, mit akartál tulajdonképpen.<br /><br />De most aztán igazán fölzengett, földöngött és fölböngött. Még a szusz is beléjük fulladt. Ló Szerafin megszeppenve tekergette a nyakát.<br /><br />- Mégiscsak az ég dörög, ez nem kétséges - mondta.<br /><br />- Az eszed tokja! - bátorodott fel Vacskamati.<br /><br />Bruckner Szigfrid is belekottyantott:<br /><br />- Egy hordót gurítanak.<br /><br />- Ugyan, dobol a fődobos - gúnyolódott Aromo.<br /><br />- Vagy csak úgy magától döng - csillant fel Szörnyeteg Lajos képe. - Jókedvéből.<br /><br />Erre mind az égnek emelte a tekintetét. Ez a Szörnyeteg Lajos, ez miket tud mondani!<br /><br />- Lajoskám... - kezdett bele egy mondatba Vacskamati, de nem tudta befejezni, mert Dömdödöm szigorúan közbevágott:<br /><br />- Dömdödöm - mondta. És nehogy félreértsék, megismételte. - Dömdödöm!<br /><br />Elsápadtak valamennyien. Ijedten néztek Dömdödömre.<br /><br />- Csak nem? Ezt komolyan mondod, Dömdödöm? - kérdezte reménykedve Vacskamati, hátha nem komolyan mondja.<br /><br />De Ló Szerafin rögtön le is torkollta:<br /><br />- Persze hogy komolyan mondja. Mikor szokott Dömdödöm viccelődni!<br /><br />Bruckner Szigfrid, a nagymellényű oroszlán bátorsága is kezdett lefelé szálldogálni, az ina felé. Reszketett a hangja.<br /><br />- Szóval azt állítod, hogy Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon közeledik.<br /><br />Dömdödöm nem szólt semmit, de aki akarta, a tekintetéből is láthatta, hogy igenis azt állítja.<br /><br />Rákezdtek a sápítozásra.<br /><br />- Hű, akkor ezer jaj nekünk! Jön a tuskólábú.<br /><br />- A köcsögfejű.<br /><br />- A hordóhasú.<br /><br />- A lepényfülű.<br /><br />- A melencemellű.<br /><br />- A kemenceszájú.<br /><br />- A hígvelejű, széllelbélelt.<br /><br />Mondták, mint egy litániát. Ló Szerafin följajdult.<br /><br />- És éppen most, amikor nincs itthon Mikkamakka!<br /><br />Aromo ocsúdott elsőnek. Siránkozással semmire se mennek. Széles mozdulattal csendre intette a többieket.<br /><br />- Az a fontos - mondta gyorsan -, hogy fancsali képet vágjatok! Mindnyájan. Olyanok legyünk, mint egy gyászoló gyülekezet. Mert Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon a jókedvet utálja a legjobban.<br /><br />- A szerencsétlen - sírt fel Vacskamati.<br /><br />- Ne siránkozz! Rajta, vágjunk keserves pofát!<br /><br />Éppen idejében, mert dimm-dömm, még a fák is recsegtek, ott állt a tisztás szélén a tuskólábú, köcsögfejű, hordóhasú, lepényfülű, melencemellű, kemenceszájú, hígvelejű, széllelbélelt. Ott állt a tisztás szélén morc pofával Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.<br /><br />- Szóval itt a díszes társaság! - recsegett, reszelt, fűrészelt a hangja.<br /><br />Aromo előrelépett, alázatos hangon megszólalt:<br /><br />- Itt vagyunk, persze, hiszen tudod, hogy itt lakunk.<br /><br />- És jó a kedvetek, mi? - recsegett Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.<br /><br />- Dehogy, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, dehogy jó - mondta gyorsan Aromo. - Éppen ellenkezőleg. Rissz-rossz a kedvünk.<br /><br />- Csak sírunk-rívunk - hazudta Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Kesergünk - mondta Vacskamati.<br /><br />- Bánatoskodunk - toldotta Ló Szerafin.<br /><br />Zordonbordon toppantott egy nagyot.<br /><br />- Hallottam, hogy nevettetek!<br /><br />Aromo erre aztán igazából nekilátott színészkedni.<br /><br />- Nevetni? Mi az, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon? Azt se tudjuk, mit jelent ez a szó.<br /><br />A többiek meg kórusban rávágták:<br /><br />- Bizony, fogalmunk sincs!<br /><br />Aromo belelendült.<br /><br />- Ilyen szavak már rég nem szerepelnek szótárunkban. Röhécselni, nevetgélni, mosolyogni, viháncolni, rötyögni, hahotázni, heherészni... Egyikről se tudjuk, mit jelent.<br /><br />Vacskamatinak azért ez már sok volt. Pukkadozott, fulladozott, nagyon igyekezett, de mindhiába, nem tudta visszatartani a nevetést. Kitört belőle, csilingelt, gilingalangolt.<br /><br />Ebből meg mi lesz? Rémülten nézték Vacskamatit, még lélegzetet venni is elfelejtettek.<br /><br />Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonnak kiguvadt a szeme, pulykavörös lett a képe.<br /><br />- Hát ez meg mi?! - böffent ki belőle.<br /><br />Aromo finoman bokán rúgta Vacskamatit, de mindhiába. Csak csilingelt, csak gilingalangolt. Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon már emelte a rettenetes mancsát. Aromo gyorsan előrelépett.<br /><br />- Kérlek... igazán kellemetlen - dadogta -, de Vacskamati sír.<br /><br />- Mit csinál?! - üvöltött Zordonbordon. - Még hogy sír?! Nevet! Röhécsel! Kacarászik!<br /><br />- Dehogyis! Te nem ismered Vacskamatit. Így szokott sírni. Eleinte mi is azt hittük, nevet... vagy hogy is kell mondani... de egyáltalán nem. Éppen hogy sír.<br /><br />- Hazudsz! - üvöltött Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.<br /><br />- Higgyél nekünk. Tényleg sír - mondta kétségbeesetten Aromo, és szemrehányóan Vacskamatira pillantott.<br /><br />A többiek látták, hogy segíteni kell Aromónak. Rákezdték hát:<br /><br />- Bizony sír.<br /><br />- Így szokott sírni.<br /><br />- Vacskamati így sír.<br /><br />Dömdödöm rosszallóan nézte a cirkuszt. Meg is szólalt:<br /><br />- Dömdödöm.<br /><br />Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon fölkapta a fejét, gyanakodva nézett Dömdödömre.<br /><br />- Ez meg mit mondott?<br /><br />Aromo széttárta a kezét.<br /><br />- Ki tudja, kedves, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon? Tudod, hogy csak ennyit tud mondani: dömdödöm.<br /><br />- De állítólag ti megértitek.<br /><br />- Nagy ritkán - legyintett Aromo. - Mit lehet azon megérteni, hogy dömdödöm?<br /><br />Zordonbordon hitte is, nem is. Mindenesetre jól szemügyre vette a társaságot. Mikkamakkát kereste.<br /><br />- És az a híres Mikkamakka hol van? Elbújt talán?<br /><br />Végre Vacskamati abbahagyta a vihogást, Aromo is megkönnyebbült, hogy másra terelődött a szó.<br /><br />- Dehogyis bújt - mondta. - Bement a városba, dolga van. Lehet, hogy csak holnap este jön haza. És tiszteltet téged. - Nagyot nyelt Aromo. - Mondta, ha erre járna Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, adjuk át neki hódolatteljes üdvözletét. És egyébként is, mi valamennyien nagyon tisztelünk téged.<br /><br />Zordonbordon nagy büszkén fölemelte a fejét, toporgott, pöffeszkedett, mint egy felfuvalkodott pulykakakas.<br /><br />- Hát tisztelhettek is! - mondta elégedetten. - Mert különben hátrakötöm a sarkatokat.<br /><br />Elhallgatott, úgy látszott, gondolkozik - ha ugyan az ilyen böhöm zordonbordonok szoktak gondolkozni.<br /><br />- Szóval az a nagy hírű Mikkamakka nincsen idehaza? Pedig ha jól tudom, ő a vezéretek.<br /><br />Bruckner Szigfrid kihúzta magát.<br /><br />- Itt, kérlek, köztársaság van - mondta hetykén.<br /><br />- Aha, köztársaság - mondta Zordonbordon, de látszott, máson jár az esze. Mézesmázos lett az arca.<br /><br />- Azért jöttem, mert segíteni akarok nektek - mondta.<br /><br />Dömdödöm szeméből kipattant egy dühös kis szikra.<br /><br />- Dömdödöm!<br /><br />A mézmáz azonnal eltűnt Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon ábrázatáról.<br /><br />- Mit mondott?<br /><br />Aromo Dömdödömhöz fordult.<br /><br />- Mit mondtál, Dömdödöm?<br /><br />Dömdödöm utálkozva megismételte:<br /><br />- Dömdödöm.<br /><br />Aromónak most már volt bátorsága egy icipici vigyorra is.<br /><br />- Na látod, ezt mondta - nézett Zordonbordonra.<br /><br />Zordonbordon tekintete szúrós lett, mint a szamártövis.<br /><br />- Ne szórakozzatok velem, mert baj lesz! Én itt kiteszem értetek a lelkem, ti meg gúnyolódtok. Még egy ilyen közbeszólás, és nem mentlek meg benneteket!<br /><br />Ló Szerafin ámulva nézett rá.<br /><br />- Bennünket? Megmenteni? Mitől?<br /><br />Zordonbordon vészjóslóan csóválta a fejét.<br /><br />- Majd ha megmondom, nem lesztek ilyen hetykék.<br /><br />Úgy látszott, ennek a fele se tréfa.<br /><br />- Mégis mi történt? - kérdezte ijedten Vacskamati.<br /><br />Zordonbordon előredöntötte a felsőtestét, suttogva mondta:<br /><br />- Tudjátok meg, hogy az erdőben rettenetesen elszaporodtak a pomogácsok!<br /><br />Tátott szájjal nézték.<br /><br />- Micsodákok? - kérdezte Szörnyeteg Lajos.<br /><br />Zordonbordon végigpásztázta az értetlen arcokat.<br /><br />- Ezt a műveletlenséget! - mondta fitymálóan. - Azt akarjátok mondani, hogy nem tudjátok, mik azok a pomogácsok?<br /><br />Aromo tanácstalanul tekergette a nyakát.<br /><br />- Izé - mondta -, de... dehogynem tudjuk.<br /><br />Bruckner Szigfrid is kidüllesztette a mellét.<br /><br />- Mi ne tudnánk!<br /><br />Ló Szerafin is lódított:<br /><br />- Nem egyet láttunk már.<br /><br />Zordonbordon elfojtott egy gúnyos mosolyt.<br /><br />- Azért mondom! - recsegte. És recsegett volna tovább, de Szörnyeteg Lajos ártatlan tekintettel körülnézett, és azt kérdezte:<br /><br />- Tényleg, mik azok a pomogácsok?<br /><br />Aromo szigorú tekintetet villantott rá.<br /><br />- Hallgass, Lajos, ne szólj az okosabbak dolgába!<br /><br />- De amikor sose hallottam még pomogácsokról - erősködött Szörnyeteg Lajos.<br /><br />Na, erre a többiek nekiestek.<br /><br />- Csend!<br /><br />- Hagyd abba!<br /><br />- Fogd be már a szád!<br /><br />Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon szemügyre vette Szörnyeteg Lajost.<br /><br />- Ez a nagyeszű meg Szörnyeteg Lajos, mi? - kérdezte.<br /><br />Aromo legyintett.<br /><br />- Kicsit lassú észjárású - mondta. - Nem kell vele törődni. Az a fontos, hogy mi tudjuk, mik azok a pomogácsok.<br /><br />Dömdödöm Aromóra nézett, elfintorodott, és méla undorral azt mondta:<br /><br />- Dömdödöm!<br /><br />Mindenki behúzta a nyakát, csak Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon nyújtogatta a magáét, mint egy nagyothalló gúnár.<br /><br />- Mit mondott?<br /><br />- Semmit - vágta rá Aromo.<br /><br />Szörnyeteg Lajos álmélkodva nézett körül. Semmit? Mi az, hogy semmit? Süketek ezek?<br /><br />- De igenis, azt mondta, hogy... - kezdett bele, de befejezni nem volt ideje, mert Ló Szerafin odaugrott hozzá és patáját Szörnyeteg Lajos szájára tapasztotta.<br /><br />- Miért fogtad be a száját?! - recsegett Zordonbordon.<br /><br />- Naponta csak tizenkét butaságot tudok végighallgatni - hadarta Ló Szerafin. - A tizenharmadiktól idegzsábát kapok. És most ez lett volna a tizenharmadik.<br /><br />Zordonbordon már horkantott is egyet, hogy most aztán ad nekik a hazudozásért, de Vacskamati okosan elterelte a figyelmét.<br /><br />- Ott hagytad abba, kedves Zordonbordon - mondta mézesmázosan -, hogy nagyon elszaporodtak a pomogácsok.<br /><br />Zordonbordon vészjóslóan ránézett.<br /><br />- Mi az, hogy ott hagytam abba? Ennyi talán neked nem elég?<br /><br />Vacskamati bizonytalanul behúzta a nyakát.<br /><br />- De, dehogynem elég. El tudom képzelni, hogy szoronganak most szegények. Segíteni kellene rajtuk.<br /><br />Zordonbordon a fejéhez kapott.<br /><br />- Eszedet hagytad? Segíteni a pomogácsoknak?! Tudod te, mit beszélsz?<br /><br />- De hát ha egyszer szoronganak - védekezett Vacskamati.<br /><br />Zordonbordon se volt rest, minden színészi képességét latba vetette.<br /><br />- Szoronganak! - mondta gunyorosan, aztán suttogóra fogta a hangját. - Rövidesen megindítják a döntő támadást.<br /><br />Szörnyeteg Lajos arcára őszinte szánalom ült.<br /><br />- Jaj de sajnálom szegényeket! - mondta.<br /><br />- Kiket? - förmedt rá Zordonbordon.<br /><br />- Hát akiket megdöntőtámadnak.<br /><br />- Jaj de ostobák vagytok! - sóhajtott galádul Zordonbordon, és ettől a sóhajtól Aromo észbe kapott.<br /><br />- Azt akarod mondani, hogy... hogy a pomogácsok - dadogta, s annyira belekeveredett a dadogásba, hogy Ló Szerafin segítette ki:<br /><br />- Minket támadnak meg?<br /><br />Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon arca felragyogott. Már amennyire egy ilyen észveszejtő csúfság ragyogni tud.<br /><br />- Na végre, hogy leesett a húsz fillér! - ordított fel boldogan. - Mi az, hogy megtámadnak! Széttépnek, kinyírnak, átpasszíroznak, kerékbe törnek, felnyársalnak, elemésztenek, miszlikbe vágnak, porrá zúznak benneteket!<br /><br />- Jaj istenem! - sírt fel Vacskamati.<br /><br />Na de a többiek se különbül. Sápadoztak, szepegtek, reszkettek.<br /><br />- Segítség! - jajdult föl Szörnyeteg Lajos.<br /><br />A halálmegvető bátorságú oroszlán, a nagyhangú Bruckner Szigfrid se düllesztette a mellét. Azt suttogta:<br /><br />- Meneküljünk!<br /><br />Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon diadalmasan nézett a berezelt társaságra.<br /><br />- Hiába is menekülnétek. Körül vagytok zárva. Bármerre futtok, a pomogácsok kezére juttok.<br /><br />Erre lett aztán igazi haddelhadd! Futkostak, ugráltak, jajgattak, siránkoztak. Csak az egy Dömdödöm támaszkodott szótlanul, karba tett kézzel egy fának.<br /><br />A nagy zajongásból Vacskamati hangja sivított elő:<br /><br />- És akkor most mit csináljunk?<br /><br />Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon élvezte a zűrzavart.<br /><br />- Micsoda pipogya társaság - mondta. - Bruckner Szigfrid, a vakmerő oroszlán, Aromo, a lángeszű nyúl, Ló Szerafin, a kék csodaparipa meg ez a bikaerejű Szörnyeteg Lajos, a híres Vacskamati és ez a becsület szobra, ez a Dömdödöm, vagy mi a neve!<br /><br />Dömdödöm még arra sem érdemesítette Zordonbordont, hogy a fejét feléje fordítsa, úgy mondta a fa mellett álltában:<br /><br />- Dömdödöm.<br /><br />- Most aztán dömdömözhetsz! - villogott Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. - Majd a pomogácsok kitömetnek benneteket az iskolai szertáraik számára, hogy a kis pomogácsok még száz év múlva is láthassák a világ leggyávább társaságát.<br /><br />Ettől keseredett el igazán Vacskamati. Még hogy kitömés!<br /><br />- De hát mit tehetünk, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, mondd már meg! - siránkozott. - Én annyi minden szeretnék még lenni, de iskolai szemléltetőeszköz egyáltalán nem.<br /><br />Bruckner Szigfrid csillapította:<br /><br />- Ugyan, Vacskamati, mit siránkozol? Majd beszélünk azokkal a pomogácsokkal. Csak nem fognak ok nélkül öldökölni. Egy csöpp eszük biztos van.<br /><br />Zordonbordon felnevetett. Akárha egy rekedt sziréna szólalt volna meg.<br /><br />- Haha! Beszélni a pomogácsokkal! Az előbb azt mondtad, tudod, mik azok a pomogácsok. Most meg tárgyalni akarsz velük! Akkor aztán százszorosan végetek. Még ennek a tisztásnak a helyét is sóval hintik fel. - Itt jelentőségteljesen elhallgatott, majd egész más hangon folytatta: - Egy dolgot próbálhattok csak meg.<br /><br />Reménykedve néztek rá.<br /><br />- Micsodát?<br /><br />Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon kihúzta magát, melencemellét kidüllesztette.<br /><br />- Tudom, hogy magatoktól sose jutna eszetekbe. De segíteni akarok rajtatok, hát megmondom. Egy dolog segít csak: a harc!<br /><br />A reménykedő arcok elfintorodtak.<br /><br />- A harc? - rebegte Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Az üsd-vágd, nem apád? - hebegte Vacskamati.<br /><br />- A csihi-puhi? - habogta Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Az - mondta Zordonbordon. - Bár reményetek úgyse sok van. A pomogácsok rettenthetetlen harcosok. Bátrak, alaposak, szívósak, kegyetlenek.<br /><br />Ez kellett csak! Csak úgy zengett az erdő a sírás-rívástól. Zordonbordon meg pöffeszkedett nagy boldogan. Hiszen éppen ezt akarta.<br /><br />- Begyulladtatok, mi? Na, akkor megyek is... És mondom: csak a harc segít. Fel kell venni a kesztyűt. Höhö! Meg kell küzdeni a pomogácsokkal... Na, isten veletek!<br /><br />Sarkon fordult, csak a háta közepét látták. Az is egyre kisebbedett. Ment döngő léptekkel, csak úgy reszkettek a fák, nevetgélt, hahotázott, csak úgy rezegtek a levelek.<br /><br />Vacskamati tétován utána lépett.<br /><br />- Jaj, ne hagyj itt bennünket, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon! Jaj, mi lesz velünk!<br /><br />Siránkoztak volna tovább, de Dömdödöm erélyesen rájuk szólt:<br /><br />- Dömdödöm!<br /><br />Mintha késsel vágták volna el a zajongást. Döbbent csend lett. Vacskamati odaóvakodott Dömdödömhöz. Suttogva kérdezte:<br /><br />- Ebben egészen biztos vagy, Dömdödöm?<br /><br />- Dömdödöm - mondta határozottan Dömdödöm.<br /><br />Bruckner Szigfrid dühösen felhorkant:<br /><br />- Te mindig egészen biztos vagy mindenben. Te mindent jobban tudsz. Hogy mered azt állítani, hogy pomogácsok egyáltalán nincsenek?<br /><br />Szörnyeteg Lajos Dömdödöm védelmére kelt.<br /><br />- Miért, te talán láttál már pomogácsot?<br /><br />Bruckner Szigfrid válaszra sem méltatta, helyette Aromo fordult szegény Szörnyeteg Lajoshoz.<br /><br />- Nézd, Lajos - mondta hetykén -, föltennék neked egy kérdést. Mondd meg, hogy mennyi kétszer kettő!<br /><br />Szörnyeteg Lajos elmélázva nézte az eget. Toporgott, gyűrögette a nadrágja varrását.<br /><br />- Kétszer kettő az... az annyi, mint... se több, se kevesebb, mint - tanácstalankodott, aztán méregbe gurult. - Mit kétszerkettőzöl itt, amikor sokkal fontosabb dolgokról van szó? A pomogácsokról!<br /><br />Aromo fensőséges ábrázattal nézte.<br /><br />- És azt gondolod, hogy ebben a fontosabb dologban éppen arra hallgatunk, aki azt sem tudja, hogy mennyi kétszer kettő?<br /><br />Szörnyeteg Lajos harciasan dobbantott.<br /><br />- Na jó! Hát akkor kétszer kettő az öt!<br /><br />Láthatta jól Aromo arcán, hogy nem annyi. Elbizonytalanodott.<br /><br />- Akkor... hat... vagy esetleg...<br /><br />- Esetleg befoghatod a szádat - avatkozott bele Bruckner Szigfrid. - A lángeszedet inkább majd szalonnasütéshez használjuk.<br /><br />Szörnyeteg Lajos konokul lehajtotta a fejét.<br /><br />- Akkor se láttam még soha egy darab pomogácsot sem.<br /><br />Aromo csípőre tette a kezét, odaballagott Szörnyeteg Lajos elé.<br /><br />- Miért, talán bumerángot láttál már? Vagy hangyászsünt, kacsacsőrű emlőst, huszonnégy karátos aranyat, harisnyakötőt, gőzkalapácsot, bálnát, anakondát, hexencsúzt, lámát, bálombökit és guttermuttert? Láttál? Nem láttál! És mégis létezik valamennyi.<br /><br />Szörnyeteg Lajos behúzott nyakkal állt Aromo előtt, a szónoki hév elsöpörte maradék biztonságát is. De Vacskamatinak valami nem tetszett a szónoklatban. Aromo elé penderedett.<br /><br />- A guttermuttert nem hiszem. Meg a harisnyakötőt se. Muttert, azt már láttam, meg főkötőt is. De guttermutter meg harisnyakötő?!<br /><br />Bruckner Szigfrid szúrósan nézte Vacskamatit.<br /><br />- Ezek szerint te is azt állítod, hogy pomogácsok nincsenek?<br /><br />- Egy szóval se - tiltakozott ijedten Vacskamati.<br /><br />- Csak a guttermutter meg a harisnyak... - Ló Szerafin fölordított, mint akit oldalba lőttek.<br /><br />- Hagyjátok már ezt a guttermutterezést! A fejünk felett lóg a baj, ti meg az eszeteket járatjátok.<br /><br />- Teheti, akinek van - kottyantott közbe Vacskamati, és jelentőségteljesen Szörnyeteg Lajosra nézett. Az meg szegény majd elpityeredett.<br /><br />- Én igazán nem tehetek róla, hogy egy kicsit lassabban forog az eszem kereke, de...<br /><br />Hogy mit mondott volna a "de" után, azt most már sose tudjuk meg, mert Aromo odalépett hozzá, vállon veregette, és így szólt:<br /><br />- Lajoskám, téged senki se hibáztat, senki se okol. Nem tudod, hogy mennyi kétszer kettő, és kész. De azt biztos tudod, mi az, hogy csönd.<br /><br />- Igen, azt tudom.<br /><br />- Nahát, akkor maradjál csöndben! Mi meg fölkészülünk a pomogácsok elleni harcra. Nem adjuk ingyen a bőrünket!<br /><br />- Jaj de félek! - jajdult föl Vacskamati.<br /><br />De Aromo most már elemében volt.<br /><br />- Csak semmi félelem - mondta. - Majd én kezembe veszem a pomogácsügyet.<br /><br />Ló Szerafin szúrósan ránézett.<br /><br />- Nana! - mondta. - Talán kezünkbe vesszük.<br /><br />- Úgy is lehet mondani - legyintett Aromo. - Mindegy. A fontos az, most már végre kezdjük el.<br /><br />- Úgy van, kezdjük - helyeselt Bruckner Szigfrid, de a lelkesedése hirtelen elpárolgott. - Hogyan kezdjük? - tekergette a nyakát.<br /><br />Aromo katonás léptekkel föl-le sétált a tisztás közepén.<br /><br />- Hát hogyan kezdenénk?! Haditanácsot tartunk.<br /><br />- Dömdödöm - mondta Dömdödöm.<br /><br />Aromo elvörösödött.<br /><br />- Dömdödöm, nagyon kérlek, ne bomlaszd a fegyelmet. Még egy ilyen megjegyzés, és kizárlak a haditanácsból.<br /><br />- Dömdödöm - mondta Dömdödöm.<br /><br />- Már ki is vagy zárva! - kiabált Aromo. - Vedd tudomásul. Szedd a sátorfádat, és vonulj a tisztás másik végébe!<br /><br />- Úgy van - kiabált Vacskamati is -, még csak nem is hallgathatod a haditanácsot.<br /><br />- Még elárulná a pomogácsoknak - tódította Bruckner Szigfrid.<br /><br />Ló Szerafin is tűzbe jött.<br /><br />- Úgy van! Takarodj a tisztás másik végébe!<br /><br />Dömdödöm egy szót se szólt, hátat fordított nekik, átballagott a tisztás másik végébe, és leült a fűbe. Szörnyeteg Lajos szánakozva nézte.<br /><br />- Ezt igazán nem kellene csinálnotok Dömdödömmel - mondta.<br /><br />- Kuss! - kiabált rá Aromo.<br /><br />- Majd megjön Mikkamakka, és ad nektek - mormogta Szörnyeteg Lajos.<br /><br />Aromo ráförmedt:<br /><br />- Kizárjunk téged is?<br /><br />- Ne, ne... én inkább...<br /><br />- Na, akkor csönd! - diadalmaskodott Aromo. - Lássunk munkához! Úgy gondolom, hogy a pomogácsok ellen legeredményesebben úgy harcolhatunk, ha... ha... hogy is mondjam... Szerinted, Ló Szerafin, mi lenne a legeredményesebb módszer?<br /><br />Ló Szerafin igencsak zavarba jött. Váratlanul érte a kérdés. De még mennyire váratlanul! Dadogni kezdett:<br /><br />- Én szerintem... az én véleményem szerint... mivelhogy a pomogácsok termete...<br /><br />Itt elakadt, pedig valamennyien nagy érdeklődéssel néztek rá. Aromo biztatta is:<br /><br />- Na, na mondd! A pomogácsok termete?<br /><br />- A pomogácsok termete - nyögte nagy kínban Ló Szerafin - olyan kicsi...<br /><br />Bruckner Szigfrid ámulva kérdezte:<br /><br />- Mit mondasz? Kicsi?<br /><br />Ló Szerafin rázta a fejét.<br /><br />- Azazhogy nagy.<br /><br />Bruckner Szigfrid ezen még jobban elcsodálkozott.<br /><br />- Nagy?<br /><br />Ló Szerafin most már végleg nem tudta, mit mondjon. Kivágta hát nagy vitézül:<br /><br />- Akarom mondani, közepes.<br /><br />Szörnyeteg Lajos egész eddig tátott szájjal hallgatott. De most már nem bírta tovább. Megkérdezte:<br /><br />- Most akkor kicsi, nagy vagy közepes?<br /><br />Aromo felcsattant:<br /><br />- Légy szíves, ne tegyél föl ostoba kérdéseket! Te meg, Szerafin, mondd meg végre, milyen a pomogácsok termete. Kicsi, nagy vagy közepes?<br /><br />Ló Szerafin lesunyta a fejét. Krákogott.<br /><br />- Az az igazság, hogy pomogácsot én csak meglehetős távolságról láttam.<br /><br />- A termetét meglehetős távolságból is megítélheted - mondta Bruckner Szigfrid.<br /><br />Ló Szerafin csűrte-csavarta.<br /><br />- Hát ez, kérlek szépen, nem egészen így van. Mert ha az a meglehetős távolság nagyon nagy, akkor ugye, a pomogács kicsinek látszik. Ha meg a távolság igen kicsi, akkor a pomogács óriásnak látszik.<br /><br />- A közepes távolságot már el se mondd - jegyezte meg Aromo.<br /><br />- Miért, akkor mi az eredmény? - kíváncsiskodott Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Lajos! Lajos! - rikoltoztak a többiek.<br /><br />Vacskamati Ló Szerafinhoz fordult.<br /><br />- Tehát az a kérdés, hogy te milyen távolságról láttál pomogácsot.<br /><br />Ló Szerafin nem tágított.<br /><br />- Mondom, hogy meglehetős távolságról.<br /><br />- Na és meglehetős távolságról mekkorának láttad? - kérdezte Aromo.<br /><br />- Meglehetősnek... - Ló Szerafin elmélázott. - Ha egyáltalán...<br /><br />Várták, hogy mi egyáltalán, de Ló Szerafin nem folytatta.<br /><br />- Ha egyáltalán - sürgette Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Ha egyáltalán pomogács volt - nyögte ki nagy nehezen Ló Szerafin.<br /><br />A többiek hüledeztek.<br /><br />- Lehet, hogy nem pomogácsot láttál meglehetős távolságról? - csodálkozott Aromo.<br /><br />- Lehet - bólogatott Ló Szerafin. - Lehet, hogy egy bodzabokor volt. Vagy egy fatönk. Mert ugyanis, amikor meglehetős távolságról láttam azt a meglehetős nagyságú valamit, már meglehetősen sötét volt.<br /><br />Ezen a kacifántos okfejtésen egy kicsit mindenkinek gondolkoznia kellett. Sőt Szörnyeteg Lajosnak nagyon kellett gondolkoznia. Csak Dömdödöm érthette meg azonnal - a tisztás másik végén is jól hallotta, miről beszélnek Szerafinék -, mert megszólalt:<br /><br />- Dömdödöm.<br /><br />- Na, ez már mégiscsak több a soknál! - visított Aromo. - Megbüntetjük.<br /><br />Odavágtattak Dömdödömhöz, körülállták.<br /><br />- Vedd tudomásul, hogy hadiállapot van! - rikoltozta Aromo.<br /><br />Bruckner Szigfrid ünnepélyesen Dömdödöm felé nyújtotta a mutatóujját.<br /><br />- Én téged ezennel regenátnak nyilvánítlak.<br /><br />- Talán generátornak - javította Vacskamati.<br /><br />- Renegátnak - mondta Aromo, immár helyesen.<br /><br />Vacskamati hadonászott.<br /><br />- Regenátor vagy generátor, mindegy. Büntetésből idekötözzük a fához. Itt aztán renegáthatsz!<br /><br />Nosza, gyorsan kerítettek egy kötelet, és mirniksz-dirniksz, odakötözték szegény Dömdödömöt a fához. Csak Szörnyeteg Lajos nem vett részt a kötözésben, rémülten ugrabugrált körülöttük, és azt kiabálta:<br /><br />- Ezt csinálni Dömdödömmel! Ezt csinálni Dömdödömmel!<br /><br />Aromo ráripakodott:<br /><br />- Akarsz te is mellé kerülni?<br /><br />Jaj, dehogyis akart! Összehúzta magát, és mukkanni sem mert. A többiek meg kötötték a nagy csomókat Dömdödöm bokáján, csuklóján, még a derekán is.<br /><br />- Így - mondta elégedetten Aromo -, és ha még egyszer meg mersz szólalni, még a szádat is betömjük. Értve?<br /><br />Visszakocogtak folytatni a haditanácsot.<br /><br />- A belső ellenség a legveszélyesebb - morogta Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Ott hagytuk abba, hogy meglehetős sötét volt - vette át a szót Aromo.<br /><br />- És hogy talán nem is pomogács volt az a bizonyos bodzabokor vagy fatönk, amit láttál.<br /><br />Ló Szerafin megunta, hogy folyvást őrajta lovagolnak.<br /><br />- Igen. De semmi vész - mondta gúnyosan -, itt vagytok ti, ti aztán biztosan láttatok közelebbről és tiszta időben pomogácsot.<br /><br />- Mi aztán láttunk - mondta óvatosan Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Mi ne láttunk volna - mondta még óvatosabban Aromo.<br /><br />- Ez csak természetes - suttogta Vacskamati.<br /><br />Szörnyeteg Lajos felkapta a fejét.<br /><br />- Lehet, hogy én is láttam? - kérdezte izgatottan.<br /><br />- Lehet - bólogatott Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Csak talán bodzabokornak nézted.<br /><br />- Vagy fatönknek.<br /><br />Szörnyeteg Lajos ámuldozott.<br /><br />- Nahát - mondta -, ez eszembe se jutott! Pedig mennyi bodzabokrot meg fatönköt láttam az utóbbi időben... Szóval azok pomogácsok voltak. - Fölugrott, Dömdödöm felé fordult. - Dömdödöm! Ide hallgass, Dömdödöm! - kiabálta.<br /><br />- A renegáttal nem tárgyalunk - szólt rá Vacskamati.<br /><br />Szörnyeteg Lajos esdekelve nézett rájuk.<br /><br />- Engedjük el most már!<br /><br />De lehurrogták.<br /><br />- Nem érted, hogy hadiállapot van? - mondta Bruckner Szigfrid. - Térjünk a tárgyra!<br /><br />- Úgy van - helyeselt Aromo. - Légy szíves, Szigfrid, meséld el a pomogácsokkal való találkozásodat.<br /><br />- Miért éppen én? - riadt meg Bruckner Szigfrid. - Jobb, ha te kezded.<br /><br />Erre Aromo is vakarni kezdte a feje búbját.<br /><br />- Kezdje inkább Vacskamati - mondta.<br /><br />Ez már tetszett Bruckner Szigfridnek.<br /><br />- Úgy is van. Vacskamati, rajtad a sor - helyeselt.<br /><br />Most Vacskamatin volt a sor, hogy ijedten körülszalajtsa rajtuk a tekintetét. De az ijedtség csak egy szempillantásig tartott, Vacskamati fölényesen elmosolyodott.<br /><br />- Hát, kérlek szépen - kezdett bele -, a pomogácsok kétszer akkorák, mint egy elefánt. Öt lábuk van, és öt kezük. S mind az öt kezükben egy-egy gyilok.<br /><br />- Micsoda? - kérdezte zöldre váltan Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Gyilok. Azaz gyíkleső. Vagyis békanyúzó - magyarázta Vacskamati.<br /><br />- Jaj nekem! - reszketett Szörnyeteg Lajos.<br /><br />De Bruckner Szigfrid sem érezte valami jól magát.<br /><br />- Biztos, hogy öt lábuk van? - kérdezte.<br /><br />- Annyira biztos, amennyire az öt kezük - mondta nagy ravaszul Vacskamati.<br /><br />Aromo gyanakodott.<br /><br />- Ne haragudj, Vacskamati, de hol láttad őket? És milyen messziről?<br /><br />- Hogyhogy hol? Hogyhogy milyen messziről? Sehol se láttam őket.<br /><br />Zavartan néztek rá, nem tudták, örüljenek-e, mérgelődjenek-e.<br /><br />- Akkor meg honnan szeded, hogy öt kéz... öt láb... meg gyilok...? - kérdezte Aromo.<br /><br />- Így képzelem - vágta ki hetykén Vacskamati.<br /><br />Bruckner Szigfrid felfortyant:<br /><br />- Hát ez mégiscsak nevetséges! Éppen képzelgésekre van szükségünk!<br /><br />- Vedd tudomásul, hogy az én képzelőerőm a legcsodálatosabb a világon - mondta neki Vacskamati.<br /><br />- Sokra megyünk a képzelőerőddel! Megtarthatod magadnak. Még hogy ötkezűek! Miért nem mindjárt huszonöt kezűek?!<br /><br />Aromo csitította őket:<br /><br />- Ne idegesítsük egymást fölösleges vitatkozással. És igenis a képzelőerő néha nem árt.<br /><br />- Na mondhatom! - háborgott Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Már csak az hiányzik, hogy te is csak képzeletben láttál pomogácsokat.<br /><br />Szörnyeteg Lajos ijedt képpel toporgott mellettük, a megkötözött Dömdödömre pislogott.<br /><br />- Engedjük szabadon Dömdödömöt! - kérlelte őket, de Bruckner Szigfrid ráförmedt:<br /><br />- Hallgass! Beszéljen Aromo a pomogácsokról.<br /><br />- Beszélek is. Az igaz, hogy nem láttam pomogácsokat...<br /><br />- Na tessék! Nem látott! - kiabált Ló Szerafin.<br /><br />Aromo szigorúan ránézett.<br /><br />- Látni nem láttam, de hallottam őket.<br /><br />Szörnyeteg Lajos nagy tisztelettel nézett Aromóra.<br /><br />- Beszélgettek? - kérdezte.<br /><br />- Nem beszélgettek. Süvítve zúgtak el a fák fölött.<br /><br />Bruckner Szigfrid ugrott egyet izgalmában.<br /><br />- Azt akarod mondani, hogy repültek?<br /><br />- Azt. Éjszaka volt. Egyszer csak hallom ám: zii, aztán: zuu, sitty-sutty. Süvítettek a fák fölött.<br /><br />- És miből gondolod, hogy pomogácsok voltak? - kérdezte Vacskamati.<br /><br />- Hát mik lettek volna? Hallottál már éjszaka ilyesmit, hogy zii-zuu-sitty-sutty?<br /><br />- Egyszer - mondta Vacskamati -, egyszer hallottam. De akkor Bruckner Szigfrid horkolt.<br /><br />- Én? Kikérem magamnak! Én nem horkolok!<br /><br />- Ezen talán ne vitatkozzunk - legyintett lemondóan Aromo. - Neked, Szigfrid, szerencséd van.<br /><br />- Miért lenne szerencsém?<br /><br />- Mert amikor horkolsz, olyankor mindig alszol. Nem kell hallgatnod.<br /><br />Bruckner Szigfrid már tátotta a száját, de belefulladt ám a szó. Mert az erdő felől felsivított, felpengett valami: zii-zuu-sitty-sutty, aztán döngések, böngések, zuhanások. Aztán néma csend.<br /><br />Vacskamati reszketve bújt Ló Szerafin háta mögé.<br /><br />- Te jóisten, ez meg mi volt?!<br /><br />Rémülten néztek egymásra. Mindannyiuknak ugyanaz járt a fejében. Aromo ki is mondta:<br /><br />- Semmi kétség, a pomogácsok! Megkezdték a felderítő repüléseket.<br /><br />Erre újra megdobbant, megzörrent, felsivított: zii-zuu-sitty-sutty-ding-döng-dong. Ajaj!<br /><br />- És még semmit sem csináltunk - siránkozott Vacskamati Ló Szerafin háta mögött. - Gyerünk, Szörnyeteg Lajos! Törjél bunkókat. Kiállsz az útra, és addig bunkózod őket, amíg vissza nem fordulnak. Ha kell, repülni is megtanulsz!<br /><br />Szörnyeteg Lajos már futott is bunkókért, hallották, ahogy recsegve törnek az ágak, Szörnyeteg Lajos nagyon igyekezett, és erős is volt, hát jókora bunkókat tudott törni.<br /><br />Aromo elszontyolodva, lecsüngő kézzel állt a tisztás közepén.<br /><br />- Bunkóval a repülő pomogácsok ellen - suttogta.<br /><br />- Igaz is - kapta fel a fejét Ló Szerafin. - Azazhogy még azt sem tudjuk pontosan, milyenek a pomogácsok. Szigfrid! Te biztos láttál pomogácsokat, mondd: milyenek?<br /><br />Bruckner Szigfrid rémülten lapult egy fatörzs mögött, vadul forgatta a szemét.<br /><br />- Kérlek szépen, a pomogácsok rendkívül furcsa lények.<br /><br />- Mégis?<br /><br />- Hol ilyenek, hol olyanok.<br /><br />- De repülni tudnak - szólt közbe Aromo. - Azt jól hallottam, igaz?<br /><br />- Az attól függ - hadarta Bruckner Szigfrid. - Támadhatnak szárazon, vízen, levegőben és... - Elhallgatott, reszketni kezdett, még a foga is összekoccant.<br /><br />- És? - kérdezte Ló Szerafin.<br /><br />- És föld alatt - vágta ki Bruckner Szigfrid.<br /><br />Vacskamati reménykedve közbeszólt:<br /><br />- Nincs is a közelben víz. Se tó, se folyó.<br /><br />- Mi az nekik - mondta síri hangon Bruckner Szigfrid -, ide vezetik!<br /><br />Szörnyeteg Lajos előtrappolt az erdőből egy nyaláb bunkóval.<br /><br />- Ezekkel aztán elláthatjuk a bajukat - mondta.<br /><br />- Én már megyek is ki az ösvényre két bunkóval.<br /><br />Már futott volna, de Aromo rákiáltott:<br /><br />- Állj! Kitől kaptad a parancsot?!<br /><br />Szörnyeteg Lajos megállt, nagy csodálkozva Aromóra nézett.<br /><br />- Hogy micsodát? Miféle parancsot?<br /><br />Aromo hetykén kidüllesztette a mellét.<br /><br />- Ha nem tudnád, itt hadiállapot van. Parancsot csak a vezér adhat.<br /><br />Szörnyeteg Lajos tanácstalanul tekergette a nyakát.<br /><br />- Igen. Értem... azazhogy... és ki most a vezér?<br /><br />Aromo most már úgy kidüllesztette a mellét, amennyire csak bírta.<br /><br />- Én! - mondta.<br /><br />Ló Szerafin feléje fordult.<br /><br />- Micsoda?<br /><br />Bruckner Szigfrid is kiugrott a fatörzs rejtekéből.<br /><br />- Mit beszélsz? Hogyhogy te vagy a vezér?<br /><br />Aromo csípőre tette a kezét.<br /><br />- Hát kinek van itt a legtöbb esze? Nekem. Azért vagyok én a vezér.<br /><br />- Fittyfene vagy, nem vezér! - fortyant föl Bruckner Szigfrid. - Még csak az hiányzik! Egy nyúl parancsolgat egy oroszlánnak! Nem beszélve arról, hogy az az oroszlán én vagyok! A világ legokosabb, legbátrabb oroszlánja. Még hogy ő! Viccnek is rossz!<br /><br />Ló Szerafin bólogatott.<br /><br />- Nem kétséges, a parancsnok itt csak egy lehet.<br /><br />- Na látod - örült meg Bruckner Szigfrid -, Ló Szerafin is mellettem van.<br /><br />- Melletted - mondta Ló Szerafin. - Annyiban, hogy egy nyúl nem lehet a vezérünk: Egy oroszlánnak és egy lónak! Na nem, azt már nem!<br /><br />Vacskamati kicsit sértődötten szólalt meg.<br /><br />- És engem kihagysz?<br /><br />- Nem, téged se hagylak ki, Vacskamati. Neked se lehet a vezéred egy nyúl.<br /><br />Szörnyeteg Lajos tátott szájjal állt előttük, hol az egyikre, hol a másikra kapta a tekintetét, és szorongatta a két bunkót. Bruckner Szigfrid meg hősi pózt próbált fölvenni.<br /><br />- A ti vezéretek csakis egyvalaki lehet - mondta. - Egy oroszlán. Azaz én.<br /><br />Ló Szerafin dobbantott.<br /><br />- Hogyisne, egy hebehurgya oroszlán!<br /><br />- Ki a hebehurgya? Mondd még egyszer! - vicsorgott Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Ide egy megfontolt ló kell - szónokolt Ló Szerafin. - Ide én kellek.<br /><br />- Még hogy megfontolt ló! - ordított fel Bruckner Szigfrid, és odaugrott Szörnyeteg Lajoshoz, kitépte a kezéből az egyik bunkót, és vívóállásba helyezkedett.<br /><br />Ló Szerafin se volt rest, ő meg a másik bunkót kapta fel, és meglengette Szigfrid felé.<br /><br />- Te akarsz velem kikezdeni, te vén, fogatlan oroszlánárnyék?!<br /><br />Már estek volna egymásnak, emelkedtek a bunkók, amikor... zii-zuu-sitty-sutty, ding-döng-dong. Zengett-zöngött, sittyegett-suttyogott, feljajdult az erdő, égnek állt a csend haja.<br /><br />Nosza, a két vezérjelölt úgy elhajította a bunkót, mintha sose lett volna a kezében.<br /><br />- Meneküljünk - üvöltötte a bátor oroszlán -, jönnek a pomogácsok! - s mint a mókus, eltűnt egy vén fa ágai között.<br /><br />Ló Szerafin se különbül, gyorsan lelapult a magas fűbe, menekült Vacskamati is. Csak Szörnyeteg Lajos ugrált Dömdödöm körül, mindenáron ki akarta szabadítani. De ahogy a zaj erősödött, egyre jobban megijedt, s elfutott rémületében, sorsára hagyva szegény megkötözött Dömdödömöt. Jaj, jönnek a pomogácsok!<br /><br />De nem jött senki. A döngés, zúgás, sittyegés is félbeszakadt. Csend volt. De azért nem merészkedett elő senki. Lapultak. Dobolt, kolompolt a szívük.<br /><br />Meg még valami dobolt, kolompolt. Azaz inkább dingett-döngött. Vagyis hogy még inkább így szólt: dibb-döbb. De ez a hang a mostani körülmények között nem is volt annyira félelmetes. Megismerték. Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon közeledett.<br /><br />Kilépett a tisztásra. Hát ezek meg hova tűntek? Meglátta a megkötözött Dömdödömöt. Fölcsillant a szeme.<br /><br />- Mi az, Dömdödöm, téged már elkaptak a pomogácsok?<br /><br />Dömdödöm undorral elfordította a fejét. Már amennyire bírta a kötelektől.<br /><br />- Dömdödöm - mondta.<br /><br />- Na, csak dödögjél - vigyorgott kárörvendően Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. - Tőlem ítéletnapig dödöghetsz itt.<br /><br />Elsőnek Vacskamati szólalt meg a rejtekhelyén:<br /><br />- Te vagy az, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon?<br /><br />- Én hát. Hol vagy?<br /><br />Vacskamati előkászálódott a bokor mögül.<br /><br />- Itt. Azt hittük, a pomogácsok jönnek.<br /><br />- Miért, még nem voltak itt? Pedig hallottam, hogy nagyon zajonganak. Ti talán nem hallottátok?<br /><br />- Jaj, dehogynem, azért is ijedtünk meg annyira.<br /><br />Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon tekintete meg mint a rókáé, ide-oda surrant. Észrevette Aromót egy fa tetején.<br /><br />- Nicsak, ott meg egy nyúl - mondta gúnyosan. - Csak nem a fékezhetetlen agyvelejű Aromo? Mondhatom, sose láttam még ennyire begyulladt nyulat. Még fára mászni is megtanult ijedtében.<br /><br />- Nemcsak én tanultam meg fára mászni. Megtanult más is - morogta Aromo.<br /><br />Most vette észre Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon Bruckner Szigfridet fönn, az ágak között.<br /><br />- Hát te mit csinálsz ott a magasban?<br /><br />- Elmélkedem - morogta Bruckner Szigfrid. - Ez a legjobb hely az elmélkedésre.<br /><br />Ló Szerafin éppen előkecmergett a magas fűből.<br /><br />- Mi az, hogy elmélkedsz? Ijedtedben bújtál oda!<br /><br />Bruckner Szigfrid kidüllesztette a mellét.<br /><br />- Mikor voltam én megijedve? - De jobbnak látta, ha nem folytatja a melldüllesztést. Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonhoz fordult. - Kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, láttad a pomogácsokat?<br /><br />- Bármelyik pillanatban támadhatnak - mondta vészjóslóan Zordonbordon. Aztán elhallgatott, összehúzott szemmel végignézett rajtuk. - Bár... - folytatta - bár én meg tudnám őket fékezni.<br /><br />Gyorsan odasereglettek köréje, esdeklően néztek rá.<br /><br />- Segíts rajtunk, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon!<br /><br />Zordonbordon úgy tett, mint aki nagyon gondolkozik, segítsen-e vagy sem. Aztán nagy kegyesen bólintott.<br /><br />- Na jó, segítek. De nem ingyen ám!<br /><br />- Kérj, amit akarsz - mondta Aromo -, mindent megadunk.<br /><br />Zordonbordon szeméből pattogtak a kapzsiság szikrái.<br /><br />- Adjátok ide a kincseiteket! - suttogta mohón.<br /><br />Értetlenül néztek rá.<br /><br />- A micsodáinkat? - kérdezte Ló Szerafin.<br /><br />- A kincseiteket. Az aranyat, az ezüstöt, a gyémántokat, a tallérokat, a jáspisszobrokat, a karbunkulusokat, az obulusokat és a fabatkákat is adjátok ide. Mindent. Akkor megmentlek benneteket.<br /><br />No csak ámuldoztak.<br /><br />- De hiszen nekünk egyáltalán nincsenek kincseink.<br /><br />- Hazudtok! - ordította Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.<br /><br />Bruckner Szigfrid szemében felvillant valami.<br /><br />- Ha a piros nadrágtartómra gondolsz - mondta sietve -, akkor nagyon sajnállak. Azt nem adom.<br /><br />- Kell a fenének az ócska nadrágtartód. Elő a kincsekkel, mert intek a pomogácsoknak!<br /><br />- Egyáltalán nem ócska. Új nadrágtartó - mondta sértődötten Bruckner Szigfrid.<br /><br />Aromo meg ott hadonászott Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon orra előtt.<br /><br />- Nincs kincsünk. Értsd már meg! Tévedtél.<br /><br />Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon dúlt-fúlt.<br /><br />- Azt akarod mondani, hogy csak úgy ideköltöztetek a Négyszögletű Kerek Erdőbe? Hogy nem kincseket gyűjteni, meggazdagodni jöttetek? Hiszi a piszi!<br /><br />- Akár piszi, akár nem piszi - mondta Vacskamati -, nekünk egy fia kincsünk sincs. Még egy fabatkánk se.<br /><br />Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon megfordult.<br /><br />- Na, akkor hadd jöjjenek a pomogácsok, megadom a jelt.<br /><br />- Jaj, ne - kiabálták -, szánj meg bennünket! Kérj akármi mást. Zavard el a pomogácsokat.<br /><br />És ekkor valami nesz az erdő mélyéből. Halk, könnyed. Léptek zaja. Füleltek.<br /><br />- A pomogácsok - suttogta rémülten Vacskamati.<br /><br />- Segítség!<br /><br />- Meneküljünk!<br /><br />Szörnyeteg Lajos meg szélesen elvigyorodott, kivillant mind a harminckét foga.<br /><br />- De hiszen ez Mikkamakka - mondta boldogan.<br /><br />Hej, elkomorult ám Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon ábrázata.<br /><br />- Mikkamakka. Mi az ördög! - suttogta mérgesen.<br /><br />Úgy volt, nem másképp. Mikkamakka lépett a tisztásra. Volt ám nagy öröm, egyszeriben elpárolgott a félelmük. Csak Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon szívta csalódottan a fogát.<br /><br />- Szervusztok - köszönt nekik Mikkamakka, majd Zordonbordon felé fordult. - Á, mély tiszteletem, Zordonbordon úr. Ön itt?<br /><br />- Én... ugyanis - dadogott Zordonbordon, de közben Mikkamakka észrevette a megkötözött Dömdödömöt, és odaszaladt hozzá.<br /><br />- Hát ez meg micsoda?! Ki kötözte meg Dömdödömöt?<br /><br />- Dömdödöm, dödöm, dömdödöm - mesélte Dömdödöm.<br /><br />- Nahát! - csodálkozott Mikkamakka, és oldozta a csomókat. - És ezek mind beugrottak?<br /><br />- Dödöm - mondta Dömdödöm.<br /><br />- Ló Szerafin is?<br /><br />- Dödöm, dödöm.<br /><br />- És mit akart?<br /><br />- Dömdödöm.<br /><br />Mikkamakka felnevetett.<br /><br />- Jópofa! Kincseket? Aranyat?<br /><br />A többiek odasereglettek köréjük, csak Zordonbordon cövekelt a másik oldalon, mint akinek gyökeret eresztett a lába.<br /><br />Bruckner Szigfrid nagy hévvel magyarázott Mikkamakkának.<br /><br />- Ne higgyél Dömdödömnek, hallottuk, hogy közelednek a pomogácsok. Még a fegyverüket is próbálgatták.<br /><br />- Igen - folytatta Vacskamati -, döbögtek, sittyegtek-suttyogtak.<br /><br />Mikkamakka a homlokára csapott.<br /><br />- Ja, akkor már értem! - mondta. - Szaladj csak, Lajos, oda a bokor mögé.<br /><br />Szörnyeteg Lajos már szaladt is.<br /><br />- Na, mit látsz?<br /><br />- Egy keresztfűrészt meg egy benzineshordót! - kiabálta Szörnyeteg Lajos a bokor mögül.<br /><br />- Pengesd csak meg a fűrészt!<br /><br />Szörnyeteg Lajos megpengette. Zii-zuu-sitty-sutty - így szólt a fűrész. Megdöngette a benzineshordót is: ding-döng-ding-döng.<br /><br />- Ez volt az? - kérdezte Mikkamakka.<br /><br />Hej, nagyon szégyellték magukat! Még hogy pomogácsok! Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon behúzta a nyakát, és a fák felé sompolygott. De Bruckner Szigfrid se volt rest. Odarontott a bunkókhoz.<br /><br />- Te akartál minket becsapni - ordította -, te senkiházi! Engem, a világ legokosabb oroszlánját! - és piff-puff utánahajigálta az összes bunkót. Csak úgy dingett-döngött Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon háta. Mert Bruckner Szigfrid, ha nem is volt a világ legokosabb és legbátrabb oroszlánja, de célozni, azt tudott.<br /><br />- Ezt jól megkapta - örült Vacskamati.<br /><br />- Még hogy kincseket! - morgott Ló Szerafin. - Az esztelen. Miféle kincseink vannak nekünk?!<br /><br />Mikkamakka csóválta a fejét.<br /><br />- Hát majdnem sikerült neki - mondta.<br /><br />- Micsoda?<br /><br />- Megszabadítani bennünket a kincseinktől.<br /><br />Vacskamati szeme felcsillant.<br /><br />- Mégis vannak kincseink?<br /><br />- Persze hogy vannak - mondta Mikkamakka -, csak nem olyanok, amilyenekre Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon gondolt.<br /><br />- Hát akkor milyenek?<br /><br />- Aromo esze nem kincs? Ló Szerafin bölcsessége, Bruckner Szigfrid tapasztalata, a te kedvességed, Vacskamati. Látjátok, majdnem elvesztettétek. Csak Dömdödöm becsületessége meg Szörnyeteg Lajos jó szíve maradt rendíthetetlen.<br /><br />- Szörnyeteg Lajos is beijedt - mondta Vacskamati -, ő is elhitte a pomogácsokat.<br /><br />- De legalább letörte a bunkókat - mondta Mikkamakka.<br /><br />Ló Szerafin lehajtotta a fejét.<br /><br />- Nem ártana velük a mi hátunkra is egypárat odasózni - mondta bánatosan.<br /><br />- Dömdödöm - mondta Dömdödöm.<br /><br />- Persze, Dömdödöm. Igazad van, ne beszéljünk róla - mondta Mikkamakka. - De azért ne felejtsük el.<br /><br />Ekkor Bruckner Szigfrid a tisztás közepére pattant, döngetni kezdte a mellét.<br /><br />- De a vezér akkor is én vagyok! - kiabálta. - Hallottál már olyat, Mikkamakka, hogy egy nyúl parancsoljon egy oroszlánnak? Hallatlan! A pomogácsok elleni harcmodort én ismerem a legjobban. Meg mindenféle harcmodort én ismerek legjobban!<br /><br />- Dömdödöm - mondta Dömdödöm.<br /><br />És ez igaz volt.<br /><br /><br /><br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-29006560935890746542013-08-25T05:16:00.000+02:002013-08-25T05:16:00.517+02:00BIKFI-BUKFENC-BUKFERENC<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRkerbUekIa5u1PNbtmeQHeJUE6GcsFSsK6IlGKmn6qUMROpUiQLpT0wfop9Mc5mBSl8kdjQe-ExT00WqmpnhVElwlaEjITkZnOrIlx5xr8NLgFH2uncRy55Ljyr69VmrLpeIHrfRZKBo/s1600/meseerdo01.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRkerbUekIa5u1PNbtmeQHeJUE6GcsFSsK6IlGKmn6qUMROpUiQLpT0wfop9Mc5mBSl8kdjQe-ExT00WqmpnhVElwlaEjITkZnOrIlx5xr8NLgFH2uncRy55Ljyr69VmrLpeIHrfRZKBo/s320/meseerdo01.png" width="320" /></a></div>
<br /><br />
<br />
Egyszer csak dübögni kezdett ám a föld: Döbb, döbb.<br />
<br />
- Ajaj - mondta Mikkamakka -, jön a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.<br />
<br />
Ott is állt már a tisztás szélén.<br />
<br />
Feje köcsög, lába tuskó, hasa hordó, füle lepény, a melle melence, a szája kemence.<br />
<br />
- Szóval itt hevertek s heherésztek - mondta. A hangja csikorgott és nyikorgott.<br />
<br />
- A fű puha, hát heverészünk, és heherészünk is, mert...<br />
<br />
- Na, mondd ki, merd kimondani! - rikkantott Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.<br />
<br />
- Hát hogy is mondjam... ugyanis... - dadogott Mikkamakka - heherészünk, mert...<br />
<br />
És itt közbevágott Bruckner Szigfrid.<br />
<br />
- Mert jó a kedvünk.<br />
<br />
Ó, bár ne szólt volna! Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon elfeketedett a méregtől, Mikkamakka meg feddő pillantást vetett Bruckner Szigfridre. "Ej, te buta, nem tudod, hogy azért a legdühösebb Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, ha valakinek jó a kedve?" - mondta a pillantása. Ő maga meg azt mondta:<br />
<br />
- El ne hidd, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, szegény Szigfrid eszét elvette a mérhetetlen szomorúság. Éppen hogy rosszkedvünkben heherészünk. Nagyon rissz-rossz a kedvünk - bizonygatta, de Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon toppantott tuskólábával, lebbentett lepényfülével, kaccantott kemenceszájával.<br />
<br />
- Nekem akarsz te... velem akarsz te... - icsorgott-vicsorgott, sárgállott a fogsora. - Nyaktiló, pallos, szájpecek, felperzselés, só és hamu! Ti jókedvűek vagytok, amikor itt a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon?! Majd adok én nektek!<br />
<br />
- Hiszen egyáltalán nem vagyunk jókedvűek - mondta sírósan Vacskamati.<br />
<br />
- Kuss! - mondta Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. - Itt vihorásztatok, röhécseltetek, talán még vicceket is meséltetek egymásnak, miközben hallhattátok, hogy közeledem.<br />
<br />
- Nem hallottuk - tiltakozott Ló Szerafin -, csak a vége felé, éppen hogy, alig-alig; annyira, hogy döbb, döbb...<br />
<br />
- Igen, igen, s azt hittük, a fülünk cseng - toldotta meg Aromo.<br />
<br />
- Vagy hogy egy üres hordó gurul - bólogatott Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa.<br />
<br />
- Dömdödöm - mondta Dömdödöm.<br />
<br />
- Vagy hogy dobol egy dobos - így Vacskamati.<br />
<br />
- Vagy?! - kérdezte ordítva Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, és szigorúan Szörnyeteg Lajosra nézett. - Szerinted mi volt?<br />
<br />
Szörnyeteg Lajosnak reszketni kezdett a térde kalácsa.<br />
<br />
- Én azt hittem, hogy... izé... hogy döböl egy döbös.<br />
<br />
- Hi! - mondta dühödten Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. Aztán még dühödtebben: - Hu! Éppen hogy csak... fülcsengés, üres hordó... dobos... döbös... És azt nem láttátok, hogy elsötétül az ég? Hogy villámok csapkodnak, mennykövek verdesnek? Hogy eső hullik, jég potyog, hó szálldos? Hogy fütyül a szél, és recseg az erdő? Azt nem láttátok?<br />
<br />
Egymásra néztek nagy álmélkodva. Még hogy jég? Mennydörgés? Hó? Szél? De hiszen úgy sütött a nap, mintha sose akarná abbahagyni, szél egy sóhajnyi se, felhő egy rongyocska se. Aromo már éppen szólni akart, de Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon folytatta:<br />
<br />
- Mert ahol én járok, elsötétül az ég, villám csapkod és zivatar zúg, hó esik, jég zuhog... és... és ti ezt nem láttátok!<br />
<br />
- Aj, de mennyire, hogy láttuk - kapott észbe Mikkamakka, és a többiekre kacsintott - azért is volt ilyen rossz a kedvünk, mert aztán áztunk-fáztunk és citeráztunk.<br />
<br />
- Nem volt rossz a kedvetek - toppantott Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon -, heherésztetek. Hallottam.<br />
<br />
- Talán a füled csengett - mondta Aromo.<br />
<br />
- Vagy tücsökcirpelést hallottál - bólogatott Ló Szerafin.<br />
<br />
- Vagy döbölt egy döbös, mi?! - mondta gúnyosan Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. - Elég a szövegből!<br />
<br />
Elhallgatott, bugyután bámult maga elé.<br />
<br />
- Jó a kedvük - dörmögte. - Heherésznek - mormogta. - Netalán még bukfencezni is szoktatok?<br />
<br />
- Dehogyis, ugyan, hogy képzeled! - zúgták ezek.<br />
<br />
- Merő szomorúság az életünk - vette át a szót Mikkamakka. - Csak szenvedünk, sírunk, szomorkodunk, bánatoskodunk - hazudta, de Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon se esett a feje lágyára, avagy éppen hogy a feje lágyára esett, ki tudja. Mindenesetre így szólt a köcsögfejű, tuskólábú, hordóhasú, lepényfülű, melencemellű, kemenceszájú, hígvelejű széllelbélelt:<br />
<br />
- Hazudtok! És most halljátok a büntetést. Mától tilos az erdőn a bukfenc!<br />
<br />
- A bikfenc is? - kérdezte Vacskamati.<br />
<br />
- A bikfenc is, és a bukfenc is - toppantott zordan Zordonbordon -, és aki megszegi a tilalmat, az halál fia! Megértettétek?!<br />
<br />
- Hogyne, hogyne, megértettük - bólogatott Mikkamakka. És magában azt gondolta: "Csak menj már, tűnj már, pusztulj innen."<br />
<br />
El is ment. Döbb, döbb - döngött a föld.<br />
<br />
Na, kitört ám a hihi és a haha. A felhőtlen égig ért a jókedvük.<br />
<br />
- Ezt a tökfejt, ezt a bárgyút, ezt a rövid agyvelejűt! - mondogatták boldogan.<br />
<br />
- Még ha az evést tiltotta volna meg, vagy a napozást - rötyögött Bruckner Szigfrid -, de a bukfencet! Majd épp az én vén csontjaimmal állok oda bukfencezni!<br />
<br />
Hahotáztak.<br />
<br />
- Ez éppen annyi - mondta a nevetéstől fuldokolva Aromo -, mintha azt tiltotta volna meg, hogy állva aludjunk. Hihi, ki a fene alszik állva?<br />
<br />
- Nono! - mondta Ló Szerafin.<br />
<br />
- Nana! - mondta Nagy Zoárd.<br />
<br />
Elgondolkozva rájuk néztek. Tényleg! Hiszen Ló Szerafin állva alszik. Mert az öreg lovak állva alszanak. Meg állva alszik Nagy Zoárd is. Mert a fenyőfák is állva alszanak.<br />
<br />
- Ajaj! - vakarta a fejét Szörnyeteg Lajos. - Ez most azt jelenti, hogy nektek fekve kell aludnotok!<br />
<br />
Ettől valamennyien elszomorodtak.<br />
<br />
Mikkamakka az égre emelte a szemét.<br />
<br />
- Ne bomoljatok! Hiszen egy árva szóval sem mondta, hogy nem szabad állva aludni. Bukfencezni nem szabad.<br />
<br />
- Tényleg, de buták vagyunk - nevetett Vacskamati -, hiszen csak a bukfenc tilos!<br />
<br />
- Meg a bikfenc - mondta Szörnyeteg Lajos.<br />
<br />
- És a bukferenc - tette hozzá szomorúan Aromo.<br />
<br />
- Kit érdekel - legyintett Ló Szerafin -, ki szokott itt bukfencezni?<br />
<br />
- Dödöm - mondta Dömdödöm.<br />
<br />
- Már hogy te szoktál? - csodálkozott Ló Szerafin. - Igaz is, szoktál. De még mennyire! - És elnevette magát, mert eszébe jutott, ahogy Dömdödöm esetlenül és boldogan veti a bukfenceket.<br />
<br />
- Ami azt illeti... - kezdte Aromo, és el is hallgatott nagy szomorúan.<br />
<br />
- Az ám - jutott eszébe a többieknek -, hiszen Aromo is minden reggel bukfencezik! "Bikfi-bukfi-bukferenc!" - kiabálja, és mint egy guriga száguldozik a füvön. Az ám! És Vacskamati is! Mekkorákat bukfencezett a múltkor is örömében.<br />
<br />
Hökkenten néztek egymásra. Te úristen, itt betiltották a bukfencet! A bikfencről és a bukferencről nem is beszélve!<br />
<br />
Úgy ültek a tisztás szélén, mint egy gyászoló gyülekezet. Nem is szólalt meg sokáig senki. Aromo a földet bámulta, Mikkamakka vakargatta az orrát, Bruckner Szigfrid a nadrágtartóját babrálta, Ló Szerafin tisztogatta a szemüvegét, Vacskamati a körmét rágta, Nagy Zoárd a távolba meredt, Dömdödöm magában gubbasztott, Szörnyeteg Lajos ráncolta a homlokát.<br />
<br />
Ezt meg ki gondolta volna! Ennyit tesz, ha tilos a bukfenc! Nahát, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.<br />
<br />
- Mit gondolsz - fordult ekkor sóvárogva Aromóhoz Ló Szerafin -, egy magamfajta öreg ló megtanulhat bukfencezni?<br />
<br />
- Hohó, de még mennyire! - mondta felvillanyozva Aromo. - A bukfencet a magadfajta öreg lovaknak találták ki. Semmi az egész. Idenézz! Fej a talajra - s már le is tette a fejét a fűre, pamatfarkincája az ég felé meredt.<br />
<br />
- Jaj - mondta Mikkamakka -, nehogy bukfencezz!<br />
<br />
- Az ám - kiáltott Bruckner Szigfrid -, hiszen akkor a halál fia vagy! - És a grabancánál fogva felrántotta Aromót.<br />
<br />
Hű de szomorúak lettek, csak úgy áradt belőlük a szomorúság, még a napot is elfelhőzte!<br />
<br />
S ekkor az öreg tölgy megszólalt a hátuk mögött.<br />
<br />
- Gyertek csak ide!<br />
<br />
Köréje sereglettek.<br />
<br />
- Ti is gyertek közelebb - mondta az öreg tölgy a többi fának.<br />
<br />
Közelebb jöttek.<br />
<br />
- Ti is - intett a tölgy az erdei állatoknak, s jöttek a szarvasok, hódok, rókák, vaddisznók, borzok, őzek, hiúzok, medvék.<br />
<br />
Sustorogtak, sutymorogtak. A sustorgásból néha ki-kihangzott egy-egy pehelyhihi, egy-egy ólomhaha, egy-egy pengecsivit, egy-egy dorongbrumma.<br />
<br />
Valamit ezek eldöntöttek ott. Mert amikor szétszéledtek, már nyoma sem volt szomorúságnak a tisztáson. Aromo harsogó hangon magyarázott:<br />
<br />
- Az a fontos, hogy a fejet jól előrehajtsuk... kézzel támaszt, lábbal lendít... mi sem egyszerűbb ennél!<br />
<br />
- Nekem magyarázol, nekem, aki cirkuszban léptem föl annak idején? - vetette oda foghegyről Bruckner Szigfrid, de nem folytathatta, mert... döbb, döbb, döbb... jött ám! Mindenki tudta, ki. A köcsögfejű, tuskólábú, hordóhasú, lepényfülű, melencemellű, kemenceszájú.<br />
<br />
Ott állt a tisztás szélén tuskólábán Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.<br />
<br />
- Hrrr - morrantott -, miféle pusmorgás, mocorgás, sutymorgás volt itt? Mi?! Talán jó a kedvetek? Talán megszegtétek a parancsomat? Hé! Tilos a bukfenc!<br />
<br />
Mikkamakka elkiáltotta magát.<br />
<br />
- Bikfi-bukfenc-bukferenc!<br />
<br />
Nosza az öreg tölgy, nosza az erdő, nosza a madarak, nosza az állatok, nosza a füvek!<br />
<br />
- Fej lent, láb lendít! - vezényelt Aromo, és már villant is pamatfarka. Bukfencezett.<br />
<br />
- Dömdödöm - mondta Dömdödöm. Egyszer fentről, egyszer lentről, onnan, ahol éppen a feje volt. Bukfencezett.<br />
<br />
- Hihi, forog a világ! - rikkantott Ló Szerafin, pedig nem a világ forgott, hanem ő. Bukfencezett.<br />
<br />
És Mikkamakka is, Vacskamati is, Szörnyeteg Lajos is, Nagy Zoárd is, az öreg tölgy is, a többi fák is, a császármadarak is, a pityerek is, a gerlék is, az ölyvek is, a siketfajdok is, a pintyek is, a pacsirták is, az uhuk is, a szarvasok is, a hódok is, a rókák is, a vaddisznók is, a borzok is, az őzek is, a hiúzok is, a medvék is.<br />
<br />
Bikfi-bukfenc-bukferenc - bukfenceztek.<br />
<br />
Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon földbe gyökerezett lábbal állt a tisztás szélén, vicegett-vacogott félelmében.<br />
<br />
- Jaj, elgázolnak, jaj, elsöpörnek, jaj, elsodornak, jaj eltipornak! - jajgatott, és gyorsan előrehajolt, köcsögfejére támaszkodott, tuskólábával lendített. Bukfencezett. Megint újra. Bikfenc. Megint újra. Bukfenc. Megint újra. Bukferenc.<br />
<br />
Elbukfencezgettek alkonyatig. Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonnak sajgott ám a háta.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-66930428550509765812013-08-24T05:09:00.000+02:002013-08-24T05:09:00.451+02:00Dömdö - Dömdö - Dömdödöm <br />
<br />
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKyYBWxcI0X9f1Lx4K4wAUOAZVALMHjFzz-HTKxVodhQR12NenJljaA6XVdVbr-60XAimv6P7yshUbVheNMwJ6SEgIqhNeOeiZJJClSPb7FyFeL1oQ7IZbqvKaYEUMzd5hyvU4-uuyIDY/s1600/domdodom1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKyYBWxcI0X9f1Lx4K4wAUOAZVALMHjFzz-HTKxVodhQR12NenJljaA6XVdVbr-60XAimv6P7yshUbVheNMwJ6SEgIqhNeOeiZJJClSPb7FyFeL1oQ7IZbqvKaYEUMzd5hyvU4-uuyIDY/s1600/domdodom1.jpg" /></a></div>
<br /><br />
Mikkamakka nagy rikoltozásra ébredt. Majd beszakadt a dobhártyája. Nem csoda, mert éppen az ő fülébe rikoltoztak. Hárman is. Nevezetesen Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült oroszlán, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl és Vacskamati.<br /><br />- Te meg Maminti lesztek a döntőbírók! - üvöltötte éppen Bruckner Szigfrid.<br /><br />Mikkamakka először is befogta a fülét.<br /><br />- Miféle döntőbíró? - kérdezte akkor.<br /><br />De nem vette le a kezét a füléről, mert amazok hárman egyszerre kezdtek kiabálni. Sőt odajött Nagy Zoárd is, a lépkedő fenyőfa, s nem sokkal később Ló Szerafin, a kék paripa.<br /><br />Most már öten üvöltöztek.<br /><br />- Éntőlem megszakadhattok az ordibálásban - mondta Mikkamakka -, addig úgysem veszem el a kezem a fülemről, amíg nem kezdtek csendesen és egyenként beszélni.<br /><br />Aromót választották szószólónak, Mikkamakka levette a füléről a kezét.<br /><br />- Arról van szó, kérlek szépen, hogy Bruckner Szigfrid azt állítja, ő itt a legnagyobb költő - kezdte Aromo -, és bármelyikünknél szebb verset tud kitalálni. Egyszóval henceg...<br /><br />- Még hogy én hencegek! Igenis... - Mikkamakka újra befogta a fülét.<br /><br />Mindenki Bruckner Szigfridnek támadt.<br /><br />- Hadd mondja végig Aromo.<br /><br />Az oroszlán elhallgatott.<br /><br />- Elhatároztuk hát - folytatta Aromo -, hogy költői versenyt rendezünk. Mindenki költ egy verset, és a végén te meg Maminti, a kicsi zöld tündér eldöntitek, hogy melyik kapja az első díjat.<br /><br />- Természetesen az én versem - mondta magabiztosan Bruckner Szigfrid, de megint lehurrogták.<br /><br />- Jól van - mondta Mikkamakka -, ezen ne múljon.<br /><br />Fölült a tisztás szélén egy emelvényre Maminti mellé.<br /><br />- Ki akar versenyezni? - kérdezte.<br /><br />Mindenki fölemelte a kezét, még Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót és Dömdödöm is. Valamennyien papírt és ceruzát ragadtak, és vadul nekiláttak. Csak úgy sistergett a sok ceruza. Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el a verssel. Föl is állt, hogy elszavalja.<br /><br />A múltkor Mikkamakkával<br /> Fát vágni mentünk az erdőre,<br /> De olyan szerencsétlenül dőlt<br /> A fa, hogy Dömdödöm alászorult.<br /><br />Huhú, fiúfütty, lengettek, rengettek, fütyörésztek, fityirésztek a többiek.<br /><br />- Ez nem vers, kikérem magamnak! - dühöngött Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers?! - méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.<br /><br />Mikkamakka ráncolta a homlokát.<br /><br />- Hát bizony - mondta aztán -, kedves Lajos, ez tényleg nem vers.<br /><br />- Miért - lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos -, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?<br /><br />Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:<br /><br />- Csak!<br /><br />És lássuk be, igaza volt.<br /><br />Rögtön színre is lépett a második versenyző. Maga Bruckner Szigfrid. Pózba vágta magát, az égre emelte tekintetét, és nekikezdett:<br /><br />Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend<br /> a szobában lakik itt bent?<br /><br />- Állj - mondta Mikkamakka -, ezt nem te írtad!<br /><br />- Hát kicsoda? - háborgott Bruckner Szigfrid. - Ki az ördög írta volna, itt van, nézd meg a papírt, nem az én írásom ez?!<br /><br />- Jó, jó - vágott közbe Mikkamakka -, de ezt már régen megírta Petőfi Sándor. Mi meg abban állapodtunk meg, ha jól emlékszem, hogy mindenki a saját versét adja elő.<br /><br />- Úgy van! - helyeseltek a többiek.<br /><br />- Ki az a Petőfi Sándor?! - kiabált Bruckner Szigfrid. - Sohase hallottam a nevét.<br /><br />- Elég szégyen - mondta Maminti -, de a verset akkor is ő írta. Légy szíves, saját költeményt előadni.<br /><br />- Na jó - mondta Bruckner Szigfrid. - Tudok én mást is. Ide süssetek!<br /><br />Póz, arc az ég felé. Nekikezdett:<br /><br />Ej, kend, tyúkanyó, mi a kő,<br /> itt bent lakik a szobában?<br /><br />- Hohó - hadonászott Aromo -, ugyanazt mondod kitekerve! És ráadásul rím sincs benne.<br /><br />- Rímnek kell benne lenni? - kérdezte Bruckner Szigfrid Mikkamakkát.<br /><br />- Hát nem árt - mondta az -, de ne az Anyám tyúkját mondjad. Akárhogy forgatod, úgyis ráismerünk.<br /><br />- Na jó - mondta újra Bruckner Szigfrid -, akkor nem az Anyám tyúkját mondom.<br /><br />Elkezdte:<br /><br />- Apám tyúkja, írta Bruckner Szigfrid.<br /><br />Ej, tyúkapó, mi a kő, itt bent<br /> lakik a szobában kend?<br /><br />- Megölni, lelőni, szétvágni, elzavarni, kirúgni, szétfűrészelni! - dühöngtek a többiek.<br /><br />- Így nem lehet szavalni! - háborgott Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Bizony nem - mondta Mikkamakka. - Jobb is, ha abbahagyod. Itt csalással nem élsz meg. Halljuk a következőt!<br /><br />Bruckner Szigfrid elsompolygott onnan, s Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa ugrott a helyére. Szavalt, csak úgy zengett.<br /><br />Legszebb állat az anakonda,<br /> de nem tudja ezt ama konda,<br /> ha ráterelnék ama kondát,<br /> széttiporná az anakondát.<br /><br />- Ugyan, miféle vers ez! - mondta szemrehányóan Aromo. - Ilyen erővel azt is mondhattad volna:<br /><br />Legszebb állat az anaménes,<br /> de nem tudja ezt ama ménes,<br /> ha ráterelnék ama ménest,<br /> széttiporná az anaménest.<br /><br />A többiek tapsoltak, tetszett nekik Aromo gúnyolódása. Sőt, hogy köszörüljön a költőtudományán esett csorbán, Bruckner Szigfrid is megszólalt:<br /><br />- Vagy azt is mondhattad volna:<br /><br />Legszebb állat az anacsorda,<br /> de nem tudja ezt ama csorda,<br /> ha ráterelnék ama csordát,<br /> széttiporná az anacsordát.<br /><br />Nagy Zoárd tobozai vöröslöttek a méregtől.<br /><br />- És azt nem mondanád meg, mi a csudát jelent az az anacsorda meg anaménes?<br /><br />- Ugyanazt, amit az anakonda - kiabált közbe Vacskamati -, azaz semmit!<br /><br />- Az anakonda igenis egy állat - bizonygatta Nagy Zoárd.<br /><br />- Ki ismeri? - tette föl a kérdést Mikkamakka.<br /><br />- Senki - zúgták a többiek.<br /><br />- Nem ér! - hadonászott Nagy Zoárd. - Tessék megnézni a Természettudományi kislexikonban. Ha nincs benne, vágjanak föl tűzifának.<br /><br />- Kinek van Természettudományi kislexikonja? - kérdezte Mikkamakka.<br /><br />- Senkinek - felelték kórusban.<br /><br />- Ezen ne múljon - szólt ekkor Maminti, és elővette zöld varázspálcáját. - Csiribi, legyen itt egy, csiribá, természettudományi, prics, kislexikon, prucs!<br /><br />És már ott is volt a lába előtt.<br /><br />Nosza, nekiestek, lapozták, csak úgy sistergett.<br /><br />- Hányadik betű az ábécében az a? - kérdezte Vacskamati.<br /><br />- Hátulról vagy elölről számítva? - érdeklődött Aromo, de akkor már Nagy Zoárd diadallal felkiáltott:<br /><br />- Itt van, az ötvenkilencedik oldalon! - És olvasta:<br /><br />- "Anakonda (Eunectes murinus): állat, tíz métert is elérő, dél-amerikai óriáskígyó. Áldozatát körülgyűrűzi és összeroppantja."<br /><br />- Hát legyen neked ez a legszebb állat - mormogta Aromo, de mit volt mit tenni, el kellett fogadni Nagy Zoárd versét, íme kiderült, van anakonda nevű állat.<br /><br />- Jöhet a következő - intett Mikkamakka. Ló Szerafin méltóságteljesen fölállt, középre ballagott, meghajtotta magát:<br /><br />Ha elpusztul a tulok,<br /> szarvából lesz a tülök,<br /> de ha én elpüsztülök,<br /> belőlem nem lesz tulok.<br /><br />- Hát az biztos - kiabálták a többiek -, mert már most egy nagy tulok vagy!<br /><br />- Még hogy elpüsztülök - vihogott Bruckner Szigfrid. - Elpüsztülök a rühügéstől.<br /><br />- Csend legyen! - kiáltott Mikkamakka. - Ki következik?<br /><br />- Én - mondta Vacskamati. - Egy egészen rövid verset írtam.<br /><br />- Halljuk!<br /><br />Szerda ablakában<br /> csütörtök ül,<br /> és ordít<br /> csütörtökül.<br /><br />Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:<br /><br />- Miért csütörtökül ordít?<br /><br />- Mert csütörtök - mondta Vacskamati -, ha péntek, péntekül ordítana.<br /><br />- Idegen nyelveket nem tud? - akadékoskodott Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Nem - mondta Vacskamati -, ez egy műveletlen csütörtök.<br /><br />Mikkamakka megrázta az elnöki csengőt.<br /><br />- Elég - mondta. - Halljuk Aromót!<br /><br />Aromo fölényes mosollyal sétált a tisztás közepére. Rázendített:<br /><br />bálomböki bag u fan<br /> bálombökö big a fún<br /><br />- Nem ér - ordított közbe Bruckner Szigfrid -, egy hangot se értek belőle! Arról nem volt szó, hogy hottentottául is lehet verset írni.<br /><br />- Eszed tokját hottentotta - háborgott Aromo -, ez igenis magyarul van!<br /><br />- Akkor én megeszem a fülem - mondta Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Már meg is sózhatod - felelte Aromo.<br /><br />- Hadd mondja végig - próbált rendet teremteni Mikkamakka.<br /><br />Aromo újra belefogott:<br /><br />bálömböki bag u fan<br /> bálombökö big a fún<br /> búlámbákö bög i fan<br /> balúmbaká bög ö fin<br /> bilambúka bág ö fön<br /> bölimbakú bag á fön<br /> bölömbika búg a fán<br /><br />- Ez semmi - mondta Ló Szerafin -, így egy gyerek is tud verset csinálni, ha ugyan ez egyáltalán vers.<br /><br />- Igenis vers! - jelentette ki Mikkamakka, akinek úgy látszik, tetszett ez a bálömböki. - S ha azt hiszed, hogy olyan könnyű ilyet írni, rajta, bizonyítsd be! Írj egyet!<br /><br />- Nem is kell leírnom - mondta Ló Szerafin -, kapásból is elmondhatom.<br /><br />- És már mondta is:<br /><br />kómirelű kőtyual<br /> kamórile kütyőul<br /> kumaróli ketyüől<br /> kőmuraló kityeül<br /> kőmürula kótyiel<br /> kemürőlú katyóil<br /> kimerülő kutyaól<br /><br />- Jó, jó, de ennek semmi értelme sincs. Mi az, hogy kimerülő kutyaól? - szólt Aromo. - Kimerülhet egy zseblámpaelem vagy esetleg egy hegymászó, de egy kutyaól!<br /><br />- Esetleg elfárad - vetette közbe Vacskamati. - Miért ne fáradhatna el egy kutyaól?<br /><br />- Vagy a kutya nagyon nyomja belülről - kelt Bruckner Szigfrid is Ló Szerafin védelmére.<br /><br />- Rendben - mondta Aromo -, de a módszer, ahogy a verset írtam, mégis az én találmányom.<br /><br />- Ez igaz - hagyták helyben a többiek.<br /><br />- Találmánynak nem rossz - epéskedett Nagy Zoárd -, csak versnek.<br /><br />Mikkamakka megint csengetett.<br /><br />- Halljuk az utolsó versenyzőt!<br /><br />Nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm.<br /><br />Így szavalt:<br /><br />Dömdödöm, dömdödöm,<br /> dömdö-dömdö-dömdödöm<br /><br />- Nem ér! - rikoltozott Bruckner Szigfrid. - Akkor én meg azt mondom, hogy:<br /><br />Prampapam, prampapam,<br /> prampa-prampa-prampapam<br /><br />- Nono - mondta Mikkamakka -, csak azért kiabálsz, mert nem tudod, mit jelent Dömdödöm verse.<br /><br />- Miért, mit jelent?<br /><br />- Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.<br /><br />- Engem is? - kérdezte gyanakodva Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Persze, téged név szerint is megemlített - mondta Mikkamakka.<br /><br />- Éljen Dömdödöm - kiáltott Bruckner Szigfrid -, adjuk neki az első díjat!<br /><br />- Adjuk! - kiabálták a többiek.<br /><br />Mikkamakka és Maminti egy babérkoszorút helyezett Dömdödöm fejére.<br /><br />- Te győztél - mondták neki.<br /><br />- Majd kölcsönadhatod a krumplifőzelékembe - veregette meg a győztes vállát Bruckner Szigfrid.<br /><br />Dömdödöm meg boldogan elindult az erdő felé, és fennhangon dúdolgatta a győztes verset.<br /><br />Dömdödöm, dömdödöm,<br /> dömdö-dömdö-dömdödöm.<br /><br /> <br />
<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-17217871080239673822013-08-23T04:59:00.000+02:002013-08-23T04:59:00.045+02:00A fájós fogú oroszlán <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAPofOvm9UBAXTYdFhGyu9NcXetZpUA3gRiPRHigQm7eOcHhRGliWw5QAM3hUqZdMUjenTCXlIheJTk-VHoHevJ5YsZ90jH1RvCzzBuyGsUVA3EZJpXGcVl9miNVDXyvVKV2PyMWwHlcg/s1600/fajosfogu-oroszlan01.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="319" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAPofOvm9UBAXTYdFhGyu9NcXetZpUA3gRiPRHigQm7eOcHhRGliWw5QAM3hUqZdMUjenTCXlIheJTk-VHoHevJ5YsZ90jH1RvCzzBuyGsUVA3EZJpXGcVl9miNVDXyvVKV2PyMWwHlcg/s320/fajosfogu-oroszlan01.png" width="320" /></a></div>
<br /><br />
<br />
Amikor Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán először üvöltött föl, Vacskamati megjegyezte:<br /><br />- Ijesztgetni akar bennünket.<br /><br />A második ordításnál azonban már gyanakodni kezdett.<br /><br />- Talán éhes - mondta.<br /><br />- Lehetetlen - rázta a fejét Ló Szerafin, a kék paripa -, tegnap kapta meg a nyugdíját, és negyven kiló parizert vett magának.<br /><br />- Világos, telezabálta magát - vélte Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl. - Azért ordít, mert negyven kiló parizer nyomja belülről.<br /><br />És ekkor megint fölhangzott a fájdalmas oú-aú-uó. Bruckner Szigfrid ordított. Keservesen.<br /><br />- Mégiscsak meg kellene néznünk - mondta csendesen Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa.<br /><br />- Úgy van - bólintott Mikkamakka -, megtekintjük.<br /><br />Fölkerekedett az egész társaság. Elöl ment Mikkamakka és Vacskamati Mamintival, a kicsi zöld tündérrel. Utánuk Ló Szerafin, Nagy Zoárd és Aromo, legvégül pedig Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót és Dömdödöm.<br /><br />Bruckner Szigfrid egy tölgyfa alatt ült, mellette érintetlenül hevert a negyven kiló parizer.<br /><br />- Mi az, talán meg akarsz vendégelni bennünket? - kérdezte Vacskamati.<br /><br />- Itt van - mondta síri hangon Bruckner Szigfrid -, csak egyétek meg, faljátok föl, tömjétek magatokat... Mit se törődjetek vele, hogy a halotti toromra tartogattam.<br /><br />- Mire? - érdeklődött Mikkamakka.<br /><br />- A halotti toromra - mondta még síribb hangon Bruckner Szigfrid. - Én ugyanis meghalok. - Egy nagy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. - Vége a világ legszebb oroszlánjának. - Már sírt. - Vége a világ legrendesebb élőlényének. Csodabruckner Csodaszigfridnek. Csodanekem.<br /><br />- Megcsodaőrültél? - kérdezte Mikkamakka. - Micsoda történt?<br /><br />- Oú-aú-uó! - üvöltött Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Színészkedik - morogta Aromo -, semmi baja.<br /><br />- Nem látod, hogy nem nyúlt a parizerhez? - mondta neki szemrehányóan Ló Szerafin.<br /><br />- És ünneplőbe öltözött - suttogta megrendülten Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Hogyhogy ünneplőbe? - kérdezte Mikkamakka. - Tudtommal ez az egy pepita nadrágja van.<br /><br />Erre Dömdödöm Bruckner Szigfridre mutatott.<br /><br />- Dömdödöm, dömdödöm - mondta élénken.<br /><br />Ahá! Most vették észre. Szigfrid a piros nadrágtartóját vette föl.<br /><br />Mert nadrágtartóból kettő volt neki. Egy szürke és egy piros. Nagy ünnepnapokra pirosba öltözött.<br /><br />- De hát ne ordíts már, mondd meg, hogy mi bajod! - fordult hozzá Mikkamakka.<br /><br />- A fogam - suttogta Bruckner Szigfrid -, a fogam!<br /><br />Ojjé, a hideg csak úgy futkosott a hátukon: Hű, a foga!<br /><br />- Nagyon fáj? - kérdezte részvevően Aromo.<br /><br />Bruckner Szigfrid rázta a fejét.<br /><br />- Nem, egyáltalán nem fáj... Most - tette hozzá jelentőségteljesen. - Most még nem fáj. De majd... egy-két nap múlva... aú-oú-uó... én úgyis meghalok. Ide nézzetek!<br /><br />Felhúzta az ínyét, és mindannyian látták, brrr, ó jaj, egy sötét foltocska a jobb fölső szemfogán!<br /><br />- Hát bizony, ez kilyukadt - mondta borzongva Mikkamakka.<br /><br />- Egy lyuk - bólogatott Vacskamati.<br /><br />- Lik - mondta Ló Szerafin.<br /><br />- Lyukacska - így Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Likacska - toldotta meg Nagy Zoárd.<br /><br />- Liki-luki - mondta bánatosan Maminti, és akkor Bruckner Szigfrid szörnyűségesen felüvöltött:<br /><br />- Még egy szójáték, és ütök, vágok, ölök... - itt elcsuklott a hangja - és hara... har... ha... harapok - zokogta -, tudok is én már harapni... Ezzel... Nézzétek...<br /><br />- Döm - mondta ekkor Dömdödöm -, dödöm.<br /><br />Bruckner Szigfrid felugrott, és galléron ragadta.<br /><br />- Szóval te is... te is gúnyolódsz! Azt mondtad talán, hogy lyuk? He? Vagy lik? Luk? Likacska? Lyukacska? He?! Vagy liki-luki? Mi?!<br /><br />- Dödöm, dömdödöm - rázta a fejét ijedt arccal Dömdödöm.<br /><br />Látszott, azt magyarázza, hogy dehogyis ilyesmiket mondott. Sőt, ellenkezőleg!<br /><br />- Azért mondom! - engedte el Bruckner Szigfrid, s azon nyomban sírva is fakadt. - Jaj de sajnálom, jaj de szánom, jaj de siratom szegényt!<br /><br />- Kicsodát? - kérdezte gyanakodva Aromo.<br /><br />- Kicsodát? Kicsodát? Hát kinek lyukadt ki itt a foga? Ki van itt halálra ítélve? Kicsoda? - s nehogy kétsége legyen bárkinek is, megdöngette a mellét. - Magamat! Magamat szánom, siratom, sajnálom.<br /><br />Aromónak elege volt már a nagy siránkozásból. Lebiggyesztette a száját.<br /><br />- Inkább a fogmosást gyakoroltad volna annak idején. Most nem kellene siránkoznod.<br /><br />- Azt állítod, hogy sohasem mosok fogat?! - pattant fel Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Azt - mondta Aromo.<br /><br />Bruckner Szigfrid lehajtotta a fejét.<br /><br />- Hát ez igaz. Ez igaz, Aromo, bevallom. De az nagyon csúnya rágalom volt, hogy annak idején se mostam fogat. Mert annak idején igenis mostam.<br /><br />- Ezt nem értem - akadékoskodott Vacskamati -, elismered, hogy sohasem mostál, de azt állítod, hogy annak idején mégis mostál...<br /><br />- Mit értesz te, mit?! - háborgott színésziesen Bruckner Szigfrid. - Ezt a pofonegyszerű dolgot nem érted? Sohasem, de annak idején mégis. Mit nem értesz ezen?<br /><br />- Már elnézést - rebegte Szörnyeteg Lajos -, akkor mikor mostál te fogat?<br /><br />- Majd én megmondom, mikor - rikoltotta Aromo. - Mikor a hírt a birka írta, mikor a róka volt a tyúknak a legjobb móka, mikor a szamár volt számtantanár, mikor egy pálcán kézen állt a fálcán, és mikor a récék voltak az észmércék.<br /><br />- Ez gyönyörű szónoklat volt - nézett Aromóra tátott szájjal Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa.<br /><br />- Különösen az volt szép - suttogta Vacskamati -, hogy mikor egy pálcán kézen állt a fálcán.<br /><br />- Valóban nagyon szép szónoklat volt - mondta gyanakodva Bruckner Szigfrid -, de nem ártana, ha egyenesen is megmondanád, mit hadrikáltál itt. Azt állítottad, hogy mostam annak idején fogat, vagy azt, hogy nem? Az annak idejénről beszélj!<br /><br />- Az az annak idején akkor volt - mondta Aromo -, amikor, ami elmúlt, az lett a jövendő, és ami ezután lesz, az volt a múlt.<br /><br />- Beletörött, aj, beletörött! - ordított föl Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Ó, neked is a fogad? - esett kétségbe Maminti.<br /><br />- Nem, nem a fogam. Az agyvelőm.<br /><br />- Mibe törött bele?<br /><br />- Hát ebbe az egészbe. Amit Aromo mond. Igaz, nem tudtam olyan gyorsan követni, ahogyan mondta, még csak ott tartok, hogy mikor a róka volt a tyúknak a legjobb móka... Hogyhogy, amikor a róka megeszi a tyúkot... akkor miért móka?<br /><br />- Na, ebből elég - mondta Mikkamakka. - Csak locsogtok, lefetyeltek itt, neki meg, szegénynek - Bruckner Szigfridre mutatott -, egy szörnyű lyuk van a szemfogán.<br /><br />- Az ám - bődült el Bruckner Szigfrid -, majd elfelejtettem...<br /><br />- Ne ordíts, kérlek szépen - mondta Mikkamakka -, inkább üljünk össze, és találjunk ki egy hathatós módszert.<br /><br />- Milyen módszert? - kérdezte Nagy Zoárd.<br /><br />- Hathatóst.<br /><br />- Az milyen?<br /><br />- Olyan, amitől biztosan elmúlik Bruckner Szigfrid fogáról a lyuk.<br /><br />- Helyes - kiáltott Vacskamati -, akkor ne is hathatóst, hanem héthetőst találjunk ki, sőt! - és itt elakadt. - Jaj, nem jön ki.<br /><br />- Micsoda? - érdeklődött Ló Szerafin.<br /><br />- Az, hogy nyolcnyatóst.<br /><br />- Nem baj - vágott közbe Mikkamakka -, mondd azt, hogy tizenhathatóst vagy tizenhéthetőst! Kész. Most már csak okos dolgokat akarok hallani.<br /><br />Körbeülték Bruckner Szigfridet.<br /><br />- Akinek valami eszébe jut, az jelentkezzen!<br /><br />- Eszembe jutott! - rikkantott Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Mondjad! - néztek rá kíváncsian.<br /><br />- Azért volt a tyúknak jó móka a róka...<br /><br />- Most nem arról van szó, hogy akármi eszedbe jut, azzal előálljál - magyarázta türelmesen Mikkamakka -, csak ha Bruckner Szigfrid fogának megjavítására támad egy gondolatod.<br /><br />- Jaj, nekem mégsem jut eszembe semmi, mégiscsak beletörött az agyvelőm! - siránkozott Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Jó, akkor ülj oda Bruckner Szigfrid mellé! - intett Mikkamakka. - Tehát kettős feladat: Bruckner Szigfrid foga kilyukadt, Szörnyeteg Lajos agya beletörött. Rajta, elő a mentő ötletekkel!<br /><br />Egy darabig gondterhelten bámultak maguk elé valamennyien. És persze megint Aromónak jutott eszébe legelőször a megoldás. Azaz, várjuk csak ki a végét! Mert Aromo igen vészjósló ábrázattal emelkedett fel a helyéről.<br /><br />- Úgy döntöttem - kezdte, de Ló Szerafin rögtön félbeszakította.<br /><br />- Mi az, hogy úgy döntöttél? Talán az a véleményed!<br /><br />Aromo lesújtóan ránézett.<br /><br />- Úgy döntöttem, hogy az a véleményem, miszerint...<br /><br />- Ezeket a miszerinteket hagyjuk! - legyintett mérgesen Bruckner Szigfrid. - Egyszer találkoztam egy miszerinttel, és összevissza hazudozott nekem. Elegem van a miszerintekből. Az ámbárokból meg az annakellenérékből is elegem van. Az ugyebárokról meg az ámbátorokról nem is beszélve.<br /><br />- Szóval, te találkoztál egy miszerinttel? Szerinted mi az a miszerint?<br /><br />- Köcsögkalapot viselt - folytatta zavartalanul Bruckner Szigfrid -, sárga kalucsnit és frakkot. Csokornyakkendővel. És ez a csokornyakkendős miszerint raccsolt is. Ráadásul. Sőt, hazudozott! Raccsolva hazudozott.<br /><br />Aromo feldühödött.<br /><br />- Szerinted mi az a miszerint?<br /><br />- Mi lenne - rántotta meg a vállát Bruckner Szigfrid -, egy kötőszó.<br /><br />- Szitakötőszó - szólt közbe Vacskamati.<br /><br />Aromo haragosan a közbeszólóra villantotta a szemét, majd ismét Bruckner Szigfridhez fordult.<br /><br />- És te találkoztál egy kötőszóval?<br /><br />- Most mondtam. Sárga kalucsnit viselt. Csokorny...<br /><br />- És hazudozott?<br /><br />- De mennyire!<br /><br />- Halljátok? Ez megőrült! - nézett szét segélykérően Aromo.<br /><br />- Egyáltalán nem őrült meg - mondta halkan Mikkamakka -, fenébe a miszerintekkel! Térj a tárgyra!<br /><br />- Jó, de ne szóljatok közbe! Bruckner Szigfrid foga azért lyukadt ki, mert sohasem mosott fogat. Jó, jó - nézett az izgő-mozgó oroszlánra -, mondjuk azért, mert csak annak idején, semmikor se mosott fogat. Tudomásom szerint őkelme legalább százéves, esetleg... ne szólj közbe, mert abbahagyom... esetleg száztizenöt, de maradjunk csak a száznál. Naponta öt percet kellett volna eltöltenie fogmosással, az annyi mint... izé... - Aromo az égre emelte a tekintetét, és számolt. Így hangzott: - Zözözizizözözuzu - és már mondta is -, az annyi mint évi ezernyolcszázhuszonöt perc. Az nagyjából, ugye, évi... zözözizizuzu, évi harmincnégy óra, az száz év alatt, zözözizizözizö, száznegyvenkét nap, és még a szökőnapokat bele se számítottam. Azt javaslom tehát, hogy közadakozásból vegyünk kétszáz fogkefét és kétezer-négyszáz tubus fogkrémet, s amíg el nem fogy, azaz száznegyvenkét napig, Bruckner Szigfrid éjjel-nappal egyfolytában mossa a fogát. Pótolja a mulasztást!<br /><br />Aromo elégedetten leült.<br /><br />- Uuuuuuu! - sóhajtott Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Mi az, fáj? - kérdezték tőle részvéttel.<br /><br />- Dehogy, de száznegyvenkét éjjel és nappal?! Egyfolytában... aúaúaú!<br /><br />- Hiszen az kis híján öt hónap - mondta sajnálkozva Ló Szerafin. - Azt akarod, hogy ne aludjon, ne egyen, ne igyon, csak nyiszálja, csiszálja, sikálja, kaparja, húzza-vonja?<br /><br />- Csak ez a megoldás - mondta magabiztosan Aromo.<br /><br />- Egyáltalán nem megoldás - rázta a fejét Mikkamakka -, a lyuk attól nem múlik el. Moshatja ítéletnapig, a lyuk lyuk marad. Legföljebb tiszta lesz.<br /><br />- És Bruckner Szigfridnek tiszta lyuk lesz a foga - szellemeskedett Ló Szerafin.<br /><br />- Nem is arra gondoltam, hogy meggyógyul - mondta Aromo -, csak tanuljon egy kis tisztességet ez a mosdatlan fogú oroszlán.<br /><br />- Dömdödöm! - nézett rá felháborodottan Dömdödöm.<br /><br />- Azt akarod mondani, hogy szégyelljem magam?<br /><br />- Döm - mondta Dömdödöm.<br /><br />Ami azt jelentette, hogy igenis, szégyellje magát. Mert nem megbüntetni kell Bruckner Szigfridet, hanem meggyógyítani. Elég büntetés neki a lyuk a fogán.<br /><br />- Bizony - mondta Maminti -, és sajnos egyre nagyobb büntetés lesz.<br /><br />- Miért? - sírt fel Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Mert a lyuk egyre nő, eszi, eszegeti a fogat, és egyszercsak, zutty, alig marad fog, és ami marad, azt is ki kell húzni.<br /><br />- Juhuj - rázkódott meg Vacskamati -, foghúzás, az aztán a szörnyű!<br /><br />Mikkamakka, még mielőtt Bruckner Szigfrid felüvölthetett volna, megszólalt.<br /><br />- Éppen ezért kérünk valami mentő ötletet.<br /><br />- Hát - állt fel pironkodva Ló Szerafin -, nekem volna egy ötletem. Meg kell előzni a bajt.<br /><br />Lélegzet-visszafojtva figyelték.<br /><br />- Bruckner Szigfrid ide ülne, erre a tisztásra - folytatta Ló Szerafin -, elfordítaná a tekintetét, én meg egy jól irányozott, szép, kíméletes rúgással kirúgnám a fogát. Kész. Nem is kellene vele törődni többé.<br /><br />- Mi, micsoda?! - háborgott Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Nem is olyan rossz ötlet - kuncogott Aromo.<br /><br />- A te fogad, azt, azt rúgja ki! - kiabált Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Mit ordítasz, Ló Szerafin igazán csak jót akar neked!<br /><br />- Neki is így akarjon jót mindenki! - hadonászott Bruckner Szigfrid. - Azt mondja, fordítsam el a szemem, a fogam meg tartsam oda. Talán rakjam a szemem a fülem mögé? Mi? És egyáltalán mi a biztosíték, hogy éppen azt a fogamat rúgja ki, amelyiken a lyuk van?<br /><br />- Mondd már, legföljebb kettővel többet rúg ki! Azok akkor többé már nem fájnak. Még jól is jársz - mondta Aromo.<br /><br />Nagy hangzavar támadt, Mikkamakka nem tudott rendet teremteni.<br /><br />- Varázsolj már egy csöngőt! - mondta Mamintinak.<br /><br />Maminti előhúzta a varázspálcáját, két krakszot meg egy krikszet csinált a levegőben, és már nyújtotta is a csengőt Mikkamakkának.<br /><br />A csengőszóra elcsöndesedtek.<br /><br />- Csak azt akarom mondani - kezdte szigorúan Mikkamakka -, de nem folytathatta, mert Bruckner Szigfrid fölugrott.<br /><br />- Honnan vetted a csöngőt?<br /><br />- Honnan vettem volna, hiszen Maminti varázsolta.<br /><br />- Megvan - ordított lelkesen Bruckner Szigfrid -, éljen Maminti!<br /><br />Nem nagyon értették a hirtelen boldogságot.<br /><br />Miért örül ennyire egy csengőnek?<br /><br />De nem a csengőnek örült.<br /><br />- Akkor gyorsan csináljál egy újabb krakszot és krikszet, és mondd, hogy tűnjön el a fogamról a lyuk! Hogy erre nem jöttem rá előbb! Gyerünk, Maminti! Meg se kottyan ez a kicsiség egy tündérnek!<br /><br />Odament Mamintihoz, és felhúzta az ínyét. Maminti azonban szomorúan csóválta a fejét.<br /><br />- Sajnos, Szigfrid, nem megy.<br /><br />- Mi az, hogy nem megy?!<br /><br />- Mert ide tudok varázsolni egy csengőt, egy lexikont, vagy ha nagyon akarod, egy traktort is, de fogtömést varázsolni, azt aztán nem tudok.<br /><br />- Akkor te nem is vagy igazi tündér! - háborgott Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Dömdö, dömdö! - szólt rá hangosan Bruckner Szigfridre Dömdödöm, és mindannyian bólogattak, mert hiszen Maminti egy varázspálca-suhintással megmentette egyszer Dömdödöm életét, hogyne volna akkor tündér!<br /><br />- Mi az, hogy nem tündér - szólt közbe Nagy Zoárd -, ha akarna, mirniksz-dirniksz, szamárrá változtatna téged.<br /><br />- Tényleg szamárrá tudnál változtatni? - kérdezte gyanakodva Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Tényleg, de akkor egy lyukas fogú oroszlán helyett egy lyukas fogú szamár lennél. A lyuk, az maradna.<br /><br />- Akkor, sajnos, az egésznek semmi értelme - szomorkodott Bruckner Szigfrid. - Inkább vagyok lyukas fogú oroszlán, mint lyukas fogú szamár.<br /><br />- Pedig a te esetedben ez tökéletesen mindegy - mondta Aromo.<br /><br />- De hát nem lehet egyszerre szamár is meg oroszlán is - sírt fel kétségbeesetten Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Te, a beletörött agyvelőddel, ne szólj közbe! - oktatta Aromo.<br /><br />- Gúnyolódni a szerencsétlen betegekkel azt igen, ahhoz értetek, de meggyógyítani... jaj, már látom, hogy fogok fetrengeni a fájdalomtól! - mondta Bruckner Szigfrid.<br /><br />Vacskamati emelkedett ekkor szólásra.<br /><br />- Nekem lenne egy ötletem...<br /><br />- Kalapáccsal kiverni a fogamat, mi? Vagy parittyával kilőni? Ahogy én téged ismerlek...<br /><br />- Na jó, akkor nem is mondok semmit - sértődött meg Vacskamati, és visszaült a helyére.<br /><br />Ló Szerafin mérgesen lekapta a szemüvegét.<br /><br />- Látod, milyen háládatlan vagy - förmedt Bruckner Szigfridre -, így érdemes segíteni neked! Én nem is maradok itt tovább.<br /><br />Már szedelőzködött is.<br /><br />- Nono - mondta Mikkamakka -, nem kell azért megsértődni! Maradj csak. Te meg, Szigfrid, ne gyanúsítgass senkit! Halljuk Vacskamatit!<br /><br />Vacskamati újra felállt.<br /><br />- Arra gondoltam, hogy levelet kellene írni Bruckner Szigfrid szemfogának.<br /><br />- És miből gondolod, hogy a szemfoga tud olvasni, amikor ő maga sem tud.<br /><br />- Még hogy én nem tudok - ágált Bruckner Szigfrid -, az ábécé mind az öt betűjét ismerem!<br /><br />- Ez most egyáltalán nem érdekes - mondta Nagy Zoárd -, ha nem tud a szemfogad olvasni, majd fölolvassuk neki a levelet. És mit írunk benne? Mondjad, Vacskamati!<br /><br />- Megkérjük, hogy ne lyukadjon tovább, és ne fájjon Bruckner Szigfridnek.<br /><br />- Nagyszerű - lelkesedett Nagy Zoárd -, ez a legjobb megoldás!<br /><br />- Esetleg verseket is írhatnánk Bruckner Szigfrid szemfogának - gúnyolódott Aromo. A gúnyt azonban senki nem vette észre, és Vacskamati már szavalta is a verset:<br /><br />Igen tisztelt szemfog,<br /> Rajtunk ön ki nem fog,<br /> Önön nevetni fogunk...<br /><br />és itt elakadt.<br /><br />- Mondjatok rá egy rímet - kérte.<br /><br />- Mivel nem a mi fogunk - vihorászott Aromo.<br /><br />- Mit szemtelenkedsz... majd megsértődik a szemfog, s aztán nézhetünk... főleg szegény Szigfrid nézhet!<br /><br />- Nem én vagyok a szemtelen - heherészett Aromo -, a szemfog a szemtelen.<br /><br />- Nem értem - sírt fel Szörnyeteg Lajos -, ha egyszer szemfog, akkor hogy lehet szemtelen?<br /><br />S ekkor szigorúan megszólalt Dömdödöm:<br /><br />- Döm, döm! - mondta, és Bruckner Szigfridre mutatott.<br /><br />- Micsoda?! - kiáltott rémülten Bruckner Szigfrid. - Halljátok, mit mond?<br /><br />- Halljuk, halljuk - bólogattak a többiek, s Bruckner Szigfrid láthatta az arcukon, pontosan azt gondolják, amit Dömdödöm mondott. Mindenki jól értette: azt mondta Dömdödöm, hogy hiába ugrálnak, csakis egy orvossága van a bajnak. Be kell tömni a szemtelen szemfogat.<br /><br />- Arra gondolsz - kérdezte óvatoskodva Bruckner Szigfrid -, hogy elmenjek egy fogorvoshoz, és krrrzrrr, fúróval...?<br /><br />- Dödöm - bólogatott Dömdödöm.<br /><br />- Hát azt aztán nem, de nem ám! - ordított torkaszakadtából Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Jó, ha nem, hát nem - mondta Mikkamakka -, akkor isten veled. - Már állt is fel. - Gyertek! - szólt a többieknek.<br /><br />Szedelőzködtek.<br /><br />- Ezt... ezt nem tehetitek velem! - hápogott Bruckner Szigfrid. - Mi lesz a fogammal?<br /><br />- Mondtuk, hogy csak a fogorvos segít.<br /><br />- Olyan mogorva vagy velem - duzzogott Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Mondhatjuk vidáman is - illegette magát Vacskamati. - Csak a, hihi, fogorvos, haha... segít, hehe.<br /><br />Bruckner Szigfrid felugrott.<br /><br />- Szétlapítom! - kiáltotta. De lendülete már az első lépés után elhervadt, vállát leejtette, nyakát behúzta, s szomorkásan motyogta maga elé: - Csak a fogorvos segít.<br /><br />A többiek lélegzet-visszafojtva figyelték: na most mi lesz?<br /><br />Mi lett volna? Bruckner Szigfrid pózba vágta magát, a fejét fölemelte, a mellét kidüllesztette. Nyoma sem maradt az előbbi, hervatag Bruckner Szigfridnek. Ezen a Bruckner Szigfriden feszült a piros nadrágtartó, melle kosara, mint egy kétakós hordó, na, és a hangja, az volt aztán a királyi!<br /><br />- Gyerünk ahhoz a fogorvoshoz! Hát mi vagyok én, gyáva nyúl?!<br /><br />- Nana, csak ne nyulazzunk! - mondta Aromo, de még ez a közbevetés sem csökkentette a pillanat nagyszerűségét. Szeme dülledt, arca horpadt valamennyiüknek ekkora hősiesség láttán. Uramteremtette, ez el akar menni a fogorvoshoz! Uramteremtette! Csodabruckner, Csodaszigfrid!<br /><br />Még Mikkamakka is dadogott a csodálattól.<br /><br />- Akk... akkor majd va... valaki elkísér. Ki vállalkozik?<br /><br />- Én, én! - kiabálták, de végül is Aromóra esett a választás, mert ő már kétszer is járt a városban, sőt saját állítása szerint egy ízben már majdnem ült villamoson is.<br /><br />- És énvelem mi lesz? - zokogott csöndesen Szörnyeteg Lajos, amikor már éppen indulni készültek.<br /><br />- Hogyhogy teveled mi lesz? - nézett rá megütközve Nagy Zoárd.<br /><br />- Az agyvelőm - bökött a fejére -, már elfelejtetted, hogy az agyvelőm beletörött?<br /><br />- Tényleg, tényleg - zúgták -, vigyétek Lajost is!<br /><br />- Akkor egy fogorvos, és utána egy agyvelőjavító - mondta Mikkamakka.<br /><br />Búcsúztak.<br /><br />- Kinek van egy zsebkendője? - kérdezte Vacskamati.<br /><br />- Minek? Bőgni akarsz? - mordult rá Bruckner Szigfrid. - Semmi szükség bőgésre. Nem a halálba indulok. Ugyan! Csak egy vacak fogtömés! Mi az egy hősnek?!<br /><br />- Dehogy akarok sírni! - mondta Vacskamati. - Csak szeretném utánatok lengetni a zsebkendőmet.<br /><br />- Ami nincs - mondta Ló Szerafin.<br /><br />- Akkor a kölcsönzsebkendőmet.<br /><br />Zsebkendője azonban csak Bruckner Szigfridnek volt.<br /><br />- Na jó, kölcsönadom - mondta -, elvégre nekem lengetsz. Tessék. Bár egy kicsit azért sírhattál volna. Az megnyugtató, ha ok nélkül sírnak az emberért.<br /><br />Átnyújtotta a zsebkendőt.<br /><br />Vacskamati lengetett, és aztán sorban valamennyien. Bruckner Szigfrid Aromóval és Szörnyeteg Lajossal eltűnt az erdei úton.<br /><br />Jó párat lépegettek - kipi-kipi: Aromo, bim-bum: Bruckner Szigfrid, és kliff-klaff: Szörnyeteg Lajos -, amíg a városba értek.<br /><br />Bruckner Szigfrid olyan büszkén ballagott az utcán, hogy hétszázhúsz kitüntetés elfért volna a kidüllesztett mellén. Ámde ekkor megszólalt Aromo:<br /><br />- Itt a ház.<br /><br />- A... a fogorvosé? - tekergette a nyakát Bruckner Szigfrid.<br /><br />Aromo bólintott, és Bruckner Szigfrid mellére pillantott. "Már csak ötszázegy kitüntetés férne el rajta" - gondolta kárörvendve. A lépcsőházban már csak huszonegy kitüntetés fért volna Bruckner Szigfrid mellére, sőt... egy lépcsőkanyar... tizenkilenc kitüntetés, két lépcsőkanyar... nyolc kitüntetés, három lépcsőkanyar, és azt mondta Bruckner Szigfrid:<br /><br />- Otthon felejtettem a zsebkendőmet. Visszamegyek.<br /><br />- Íme, a hős oroszlán! - szavalta Aromo. - A bátrak bátra, a rettenthetetlen! Hihi, hallod?<br /><br />Mindhárman füleltek.<br /><br />Ezt hallották: ziirrrrzzrrr.<br /><br />- Valamit fúrnak - mondta Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- A fogamat... a fogamat fúrják! - ordította Bruckner Szigfrid, és rohant volna le a lépcsőn, de Aromo eléje ugrott.<br /><br />- Azért is! - mondta, és betuszkolta Bruckner Szigfridet egy ajtón, amelyen ez a felirat díszelgett:<br /><br />DR. ZIRZURR<br /> FOG- ÉS AGYARBARÁT<br /><br />Na, lenyomták ott Bruckner Szigfridet egy székbe.<br /><br />- Jaj! - rikoltott Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Ne ijesztgessen! - mondta neki megrovóan dr. Zirzurr, és megindult felé a fúróval.<br /><br />- Kitátani! - mondta, és zirzurr, már berregett is valami, csörrent is valami, nyekkent is valami, nyikkant is valami, zuttyant is valami, pottyant is valami, kottyant is valami... És ekkor azt mondta dr. Zirzurr: - Nna!<br /><br />- Én, drága doktor úr - szólt ekkor közbe Bruckner Szigfrid -, rettenetesen ordítani fogok.<br /><br />- És ha szabad érdeklődnöm, miért? - kérdezte dr. Zirzurr.<br /><br />- Ha fúrni tetszik.<br /><br />- Kifúrva - mondta büszkén dr. Zirzurr.<br /><br />- Ha tömni tetszik.<br /><br />- Betömve - sugárzott dr. Zirzurr.<br /><br />- Kész?<br /><br />- Kész.<br /><br />Bruckner Szigfrid fölugrott, és egy tükörhöz rohant.<br /><br />- Ide süss! - ordította. - Itt a tömés! Ide nézz, milyen gyönyörű! A legcsodálatosabb tömés! Na, mit szólsz? - fordult Aromóhoz. - Láttál már ilyen gyönyörűt? - Nyolc kitüntetés. - Dokikám, maga egy műbűvész vagy bűművész, vagy amit akar! - Két cuppanós csókot nyomott dr. Zirzurr arcára. Huszonegy kitüntetés.<br /><br />- Jaj! - mondta dr. Zirzurr, ami nem is csoda, te is azt mondanád, ha megcsókolna egy oroszlán. Ráadásul kétszer is.<br /><br />Hétszázhúsz kitüntetés.<br /><br />- Kinek van az erdőben fogtömése, na, kinek? - ugrált Bruckner Szigfrid. - Természetesen csak nekem! Csodabruckner Csodaszigfridnek. Csodanekem. Csodafogtömésem!<br /><br />- Egyáltalán nem fájt? - kérdezte gyanakodva Aromo.<br /><br />- Ugyan, egy hősnek! - legyintett Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Doktor úr - mondta ekkor Aromo -, nem lehetne egyet nekem is? - És megpöccentette a fogát.<br /><br />- Tömés?<br /><br />- Igen.<br /><br />- Lyukas?<br /><br />Aromo reménykedve eltátotta a száját.<br /><br />- Aá! Ao eée! - nyögte tátott szájjal, ami azt jelentette: talán, nagyon remélem. Mármint reméli, hogy lyukas a foga.<br /><br />Dr. Zirzurr belekalamolt a szájába egy kis nyeles, kerek tükörrel.<br /><br />- Csodálatos fogak - mondta elismerően. - Egy árva lyuk nincs rajtuk.<br /><br />Aromo elkeseredett.<br /><br />- Egy kis tömést azért...<br /><br />- Megőrült, kérem?! - mérgelődött dr. Zirzurr. - Egészséges fogat kifúrni! Hogy képzeli?!<br /><br />- Hehe - heherészett Bruckner Szigfrid a tükör előtt. - Egyedülálló produkció! Fogtömés az erdőn! Mehetünk. Gyertek, ti... ti fogatömetlenek!<br /><br />- És én? Énvelem mi lesz? - motyogta Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Önnek is lyukas a foga? - kérdezte dr. Zirzurr.<br /><br />- Nem. Az agyvelőm. Beletörött. Egy agyvelőjavító kellene.<br /><br />- Á, á - mondta a fogorvos -, agyvelőügyben forduljon bizalommal dr. Zirzurrhoz. Majd én... Foglaljon helyet!<br /><br />Szörnyeteg Lajos boldogan leült.<br /><br />- Fájni fog? - kérdezte.<br /><br />- Egy picikét se - mondta dr. Zirzurr. - Nézzen mélyen a szemembe!<br /><br />Szörnyeteg Lajos nézett.<br /><br />- Elég mély? - kérdezte.<br /><br />- Kiváló - mondta dr. Zirzurr. Majd mély hangon megkérdezte: - Kanállal eszi ön a levest vagy villával?<br /><br />- Kanállal - mondta Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- És a mákos tésztát?<br /><br />- Azt villával... de szükség esetén kanállal is meg tudom enni. Sőt, még szükségebb esetén...<br /><br />- Na, na, tessék csak mondani!<br /><br />- Kézzel is - suttogta Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Remek, várakozáson felüli! - mondta dr. Zirzurr. - Itt valamennyiük előtt ünnepélyesen kijelentem, hogy az ön agya a legtöretlenebb. Szuper jó, príma agyvelő.<br /><br />Így hát boldogan és egészségesen elindultak hazafelé. Csak Aromo volt kicsit szomorú. Lám, Bruckner Szigfrid egy fogtöméssel fölébe kerekedett.<br /><br />- Ezt érdemlem, amikor mindig rendesen mosom a fogam? - morgott.<br /><br />- Egy pár virsliért megmutatom neked a fogtömésemet - mondta neki nagyképűen Bruckner Szigfrid.<br /><br />És mentek hazafelé. Kipi-kipi: Aromo, bim-bum: Bruckner Szigfrid, és kliff-klaff: Szörnyeteg Lajos.<br /><br />Addig-addig kipi-kipi és addig-addig bim-bum meg kliff-klaff, amíg vissza nem értek a Négyszögletű Kerek Erdőbe. Na, volt ám öröm, hejehuja, kalaplengetés. Hurrá, hurrá, megjöttek! Csak Ló Szerafin gyanakodott egy picinykét.<br /><br />- Nézzétek, Bruckner Szigfrid hogy fönnhordja az orrát - mormogta.<br /><br />- Talán lát valamit az égen - mondta Vacskamati, s egyúttal meg is kérdezte: - Szigfrid, mi van ott fönt olyan érdekes?<br /><br />De Bruckner Szigfrid elhúzta a száját, s csak úgy foghegyről odavetette Vacskamatinak:<br /><br />- Hogy beszélsz egy hőssel?<br /><br />Egy kis csend támadt, tekergették a nyakukat, meresztgették a szemüket, keresték a hőst.<br /><br />- Hogyhogy hőssel? - értetlenkedett Mikkamakka. - Na meséljetek már, mi történt?<br /><br />Aromo könnyedén előlépett és legyintett.<br /><br />- Doktor Zirzurr betömte Szigfrid szemfogát. Semmiség az egész. Egy csecsemő is nevetve kibírná.<br /><br />Bruckner Szigfrid harsogó gúnykacajt hallatott.<br /><br />- Még hogy csecsemő! Rettentő fájdalmas volt. A csillagokat láttam. De egy hős nem sír, nem jajgat, nem remeg!<br /><br />Szájtátva nézték Bruckner Szigfridet, aki, íme nem sír, nem jajgat, nem remeg, s ezt a kicsi csodálatszünetet használta föl Szörnyeteg Lajos a megszólalásra.<br /><br />- És az én agyvelőm - mondta - egy szuper...<br /><br />De nem jutott szegény tovább, mert Ló Szerafin egy finom patamozdulattal félresöpörte, és Bruckner Szigfrid előtt termett.<br /><br />- Mutasd a fogtömésedet! - mondta izgatottan.<br /><br />Bruckner Szigfrid felkacagott.<br /><br />- Ingyen? Majd bolond volnék ezt az egyedülálló csodát ingyen mutogatni! Egy pár virsliért megnézheted.<br /><br />Zúgtak, morogtak a többiek.<br /><br />- Ez megőrült - mondta Vacskamati. - Mindig tudtam, hogy nagyképű vagy, de hogy ennyire! - förmedt Bruckner Szigfridre, és elfordult az oroszlántól. Éppen Szörnyeteg Lajos felé fordult. Lajosnak ez éppen kapóra jött, és magyarázni kezdett:<br /><br />- Vacskamati, ide figyelj, az én agyvelőm egy szuper...<br /><br />De Vacskamati rá se hederített.<br /><br />- Láttatok már ilyen nagyképű oroszlánt?! - zsörtölődött.<br /><br />- A fogorvosi székben, ott bezzeg nem volt ilyen nagy legény! - rikkantott közbe Aromo.<br /><br />De Bruckner Szigfrid erre is csak legyintett.<br /><br />- Mit irigykedsz! Hogy könyörögtél egy fogtömésért, de doktor Zirzurr megmondta, csak hősöknek lehet - mondta gúnyos félmosollyal.<br /><br />A társaság megint ámulatba esett.<br /><br />- Igazán? - kérdezte ámultan Ló Szerafin.<br /><br />Szörnyeteg Lajos most hozzá fordult.<br /><br />- Ide nézz, Szerafin, az én agyvelőm egy szuper...<br /><br />De most sem juthatott a mondat végére, mert Aromo, miközben vad tekintettel nézett Bruckner Szigfridre, közbevágott:<br /><br />- Nahát, most már bánom, hogy elmentem veled.<br /><br />- Mintha bizony egyedül nem találtam volna oda! Kinek van az erdőn fogtömése?! - bődült el. - Na kinek? Csodabruckner Csodaszigfridnek!<br /><br />- Ami azt illeti - szólalt meg erre Maminti, a kicsi zöld tündér -, elég buta oroszlán vagy te.<br /><br />- Dödöm - helyeselt Dömdödöm.<br /><br />Bruckner Szigfrid erre még jobban felhúzta az orrát.<br /><br />- Ugyan, kis mitugrász, irigy társaság, törődöm is én veletek.<br /><br />Ezzel hátat fordított nekik, és elindult az erdő felé. Az orrát nagyképűen az ég felé tartotta.<br /><br />- Hova mész, Szigfrid, még nem is láttuk a fogtömésedet.<br /><br />- Hagyjad csak, hadd menjen - mondta csendesen Mikkamakka.<br /><br />Szomorúan bámultak a távolodó oroszlán után. A csendben megint megszólalt Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Az én agyvelőm egy szuper...<br /><br />- Egy törpeszuper, tudjuk, mit mondogatod annyit - vágott közbe Aromo.<br /><br />De Szörnyeteg Lajos talán észre sem vette, hogy megint félbeszakították a mondókáját, ijedelem ült az arcára, és Szigfrid felé mutogatott.<br /><br />- Jaj, nézzétek, éppen a verem felé megy... Szigfrid... Szigfrid... a régi farkasverem felé mész, nézz a lábod alá! - kiabálta.<br /><br />De annak kiabálhatott, vak is volt, s úgy tetszik, süket is a dicsőségtől.<br /><br />- Ha a büszkeségtől nem tud a lába alá nézni, csak nézze az eget - mondta Ló Szerafin.<br /><br />- De beleesik a verembe - ijedezett Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Hadd essen - mondta Vacskamati.<br /><br />- Dömdödöm! - horkant fel erre Dömdödöm.<br /><br />- Vigyázz! A verem! - ordította Mikkamakka.<br /><br />Na de ordíthatott. Mert akkor már csörömpölt, zörömbölt, sittyent, suttyant és a gödör fenekén egy nagyot huppant Bruckner Szigfrid. Belepottyant a verembe. Ordított is nagy kétségbeesetten.<br /><br />A többiek meg rohantak a verem köré.<br /><br />- Ezt mégsem kellett volna hagyni - sopánkodott Szörnyeteg Lajos.<br /><br />Mikkamakka mélyen a gödör fölé hajolt.<br /><br />- Nagyon megütötted magad?<br /><br />Bruckner Szigfrid nem válaszolt, csak sírdogált, zokogott, jajgatott a verem fenekén.<br /><br />- Na gyere már ki - mondta Maminti. - Varázsolok neked egy létrát. - Csinált a varázspálcájával egy krikszet meg egy krakszot. - Csiribá, csiribi, legyen itt egy létra!<br /><br />A létra zúgva átrepült a légtéren, és besuttyant a gödör fala mellé. Szigfrid nyöszörögve föltápászkodott, és jajgatva fölmászott a létrán. A bal tenyerében nagyon szorongatott valamit.<br /><br />- Mit jajgatsz, nem törött el semmid - mondta neki Mikkamakka, miután alaposan szemügyre vette a veremből kimászót.<br /><br />- Dehogyisnem, dehogyisnem törött - siránkozott Bruckner Szigfrid. - Ide nézz! Kitörött. - Mikkamakka elé tartotta a bal markát. Valami sötétlett a bal markában.<br /><br />- De hát mi ez? - kérdezte Ló Szerafin.<br /><br />- Mi ez, mi ez?! - háborgott Bruckner Szigfrid. - Nem látod?! A betömött szemfogam. Kitörött. Ez a csodafog.<br /><br />- Mit siránkozol - mondta szigorúan Mikkamakka. - Megérdemelted.<br /><br />- Igaz, igaz - mondta sírósan Bruckner Szigfrid. - Nagyképű voltam... Ne haragudjatok rám... Mondd, Maminti, nem tudnád visszavarázsolni?<br /><br />- A fogadat?<br /><br />- Igen - mondta reménykedve Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Sajnos, nem - csóválta a fejét Maminti. - De tudod mit! Idevarázsolok egy gránitkövet. Csiribi-csiribá, legyen itt egy gránitkő!<br /><br />És már zúgott is a levegőben a gránitkő.<br /><br />- Vigyázz, rád ne essen! - kiabált Ló Szerafin.<br /><br />Na persze hogy nem esett senkire, szép csendesen odatornyosult a lábuk elé.<br /><br />- Ez nagyon szép volt. Gratulálok, Maminti - mondta Vacskamati -, csak azt mondd meg, mit csinálunk a gránitkővel?<br /><br />- Ide fölülre beleágyazzuk Bruckner Szigfrid kitörött szemfogát - mondta Maminti. - Add csak ide! Így ni. És ez itt marad örök emlékeztetőül, hogy senki se legyen többé közülünk felvágós.<br /><br />Bruckner Szigfrid fancsali ábrázattal nézte a művet.<br /><br />- Szegény fogam - zokogott -, mit kellett megérned!<br /><br />A többiek felélénkültek az események eme új fordulatától.<br /><br />- Egy kis verset is kéne a gránitba vésni arany betűkkel - mondta Vacskamati.<br /><br />- Úgy van, úgy van - helyeseltek a többiek, és Vacskamati már mondta is.<br /><br />- Például az nagyon jó lenne, hogy: Ez arról egy emlékmű, hogy így jár, aki nagyképű.<br /><br />- Elég gyenge versike - fitymálta Aromo.<br /><br />- Ugyan, van is neked költői érzéked - vette védelmébe Ló Szerafin Vacskamati zöngeményét. - Nagyon jó versike. Tanulságos. Véssük csak!<br /><br />És vésték, kalapálták, aranyozták. Egykettőre elkészültek vele.<br /><br />- Na, akkor minden rendben van - mondta elégedetten Mikkamakka -, nem is végződött olyan rosszul ez a történet.<br /><br />- Te meg, Bruckner Szigfrid - mondta szigorúan Aromo -, ígérd meg, hogy nem leszel többé nagyképű!<br /><br />Bruckner Szigfrid vadul szökkent egyet, kidüllesztette a mellét.<br /><br />- Épp a te szád jár! Egyáltalán hogy mersz engem megszólítani! Hol van a te fogad gránitba ágyazva, kiállítva az erdőn? Hol állítottak a te szemfogadnak emlékküvet? Sehol! Mert kinek a szemfogának van emlékküve? Gránitból, arany betűkkel! Kinek? Csodabruckner Csodaszigfridnek! Csodanekem.<br /><br />A többiek földbe gyökerezett lábbal nézték. Megszólalni csak az egy Dömdödöm tudott.<br /><br />- Dömdödöm - mondta megrendülten.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-312218025384921401.post-17018985536945909192013-08-22T04:48:00.000+02:002013-08-22T04:48:00.136+02:00Vacskamati virágja <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF_MimZiRbB_lw0vc1b3rTNu4j85mKpsfPP_uQ3ZRILCYjKRgAPHzFOZrrdoY8HUKqIjaNWq2ce-azxYnmvOUFlgFoLFLP2HUWXje7K0kv6e_ltglbHMJhhCwCXjNmjMwlmULiPT68byY/s1600/vacskamati-viragja.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF_MimZiRbB_lw0vc1b3rTNu4j85mKpsfPP_uQ3ZRILCYjKRgAPHzFOZrrdoY8HUKqIjaNWq2ce-azxYnmvOUFlgFoLFLP2HUWXje7K0kv6e_ltglbHMJhhCwCXjNmjMwlmULiPT68byY/s320/vacskamati-viragja.png" width="292" /></a></div>
<br /><br />
Ott állt Vacskamati Mikkamakka előtt. Kicsit sírósan, kicsit nevetősen - egyszóval úgy, ahogy szokott.<br /><br />- Mikkamakka, ugye, te mindent tudsz? - kérdezte reménykedve.<br /><br />Mikkamakka elég komor képet vágott.<br /><br />- Egyszer beszéltünk már erről - mondta mogorván.<br /><br />- Na ugye! - mondta boldogan Vacskamati.<br /><br />- Mit na ugye! - mérgelődött Mikkamakka. - Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.<br /><br />- Ez az, ez az, emlékszem! - kiáltott Vacskamati.<br /><br />- Emlékezni azt tudtok - morogta Mikkamakka. - Azazhogy csak emlékezni tudtok.<br /><br />Vacskamati izgett-mozgott.<br /><br />- Nem értem pontosan, mit mondtál - mondta.<br /><br />- Nem baj - legyintett Mikkamakka -, nem azért mondtam.<br /><br />Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte:<br /><br />- Ugye, meghallgatsz?<br /><br />Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát.<br /><br />- Egy kérdésem lenne - folytatta Vacskamati.<br /><br />Mikkamakka ábrázata azt mondta: elő vele.<br /><br />- Ugye nekem van születésnapom? - rukkolt elő a nagy kérdéssel Vacskamati.<br /><br />Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.<br /><br />- Tudtam, tudtam! - örült Vacskamati. - Hát mégis igaz.<br /><br />- Születésnapja mindenkinek van - jelentette ki Mikkamakka.<br /><br />- Jó, jó, ezt tisztáztuk - komorodott el Vacskamati -, de mikor?<br /><br />- Hogyhogy mikor? - tárta szét a kezét Mikkamakka. - Nekem például december elsején.<br /><br />- Neked - mondta fitymálva Vacskamati -, neked! De nekem mikor van?<br /><br />- Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.<br /><br />- De nem tudom - mondta szomorúan Vacskamati.<br /><br />Mikkamakka vakarta a feje búbját.<br /><br />- Ajaj! - mondta.<br /><br />- Azazhogy még sincs születésnapom - keseredett el Vacskamati.<br /><br />- De ha egyszer van! - mérgelődött Mikkamakka.<br /><br />Vacskamati nem tágított.<br /><br />- Mikor?<br /><br />- Például ma - mondta sarokba szorítva Mikkamakka.<br /><br />Vacskamati felvidult.<br /><br />- Kedden?<br /><br />Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.<br /><br />- Tehát minden kedden - virult Vacskamati.<br /><br />- Azt már nem. Milyen kedd van ma?<br /><br />- Április tizenötödike, kedd.<br /><br />- Na, akkor ez az - emelte fel az ujját Mikkamakka -, április tizenötödikén születtél.<br /><br />- Nem lehetne inkább kedd?<br /><br />- Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.<br /><br />- Hogy minden kedden születésnapom legyen.<br /><br />- Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.<br /><br />- Kár - mondta Vacskamati.<br /><br />Mikkamakka mélyen elgondolkozott.<br /><br />- Tényleg kár - mondta aztán, és újra gondolataiba mélyedt.<br /><br />- De hiszen akkor... - kiáltott Vacskamati.<br /><br />- Mit akkor?<br /><br />- Ma április tizenötödike van!<br /><br />- És akkor mi van?<br /><br />- Hát a születésnapom!<br /><br />- Jé, majd elfelejtettem! - ugrott fel Mikkamakka, és felragyogott az arca. - Isten éltessen!<br /><br />Kiszaladt a tisztás közepére.<br /><br />- Fiúk - kiabálta -, Vacskamatinak születésnapja van!<br /><br />Elő is sereglettek mind. Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Bruckner Szigfrid, Aromo, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Ott sürögtek-forogtak Vacskamati körül.<br /><br />- Isten éltessen, Isten éltessen! - kiabálták.<br /><br />Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan feltűnően, hogy a többiekbe is belefulladt a szusz.<br /><br />- Mi történt? - kérdezte Nagy Zoárd.<br /><br />- Csak... csak... elég furcsa - mondta Bruckner Szigfrid, és Vacskamatihoz fordult. - Már tizenöt éve ismerlek, és eddig egyszer sem volt születésnapod.<br /><br />- De ma kedd van - mondta Vacskamati.<br /><br />- Az mindjárt más! - kiáltott Bruckner Szigfrid.<br /><br />A többiek meg suspitoltak. Összedugták a fejüket, sutyuru-mutyuru. Vacskamati meg úgy tett, mintha nem tudná miről van szó. Pedig hozzá is elhallatszott, ahogy Dömdödöm azt mondja: "Dömdödöm." Ezt pedig csak az nem érti, aki mind a két fülére süket. Vagy még annál is jobban. Merthogy Dömdödöm azt mondta, adjunk ajándékot az ünnepeltnek, akinek tizenöt év óta ez a kedd az első születésnapja.<br /><br />El is futottak mindjárt. Vissza is jöttek mindjárt. Na és a kezükben, na lám, a kezükben, odanézz, a kezükben egy cserép virág! Lila is volt, zöld is volt, sárga is volt, kék is volt, csuda egy virág volt.<br /><br />Úgy hívták: Vacskamati virágja.<br /><br />Láttátok volna Vacskamatit! Irult-pirult, sápadozott, táncolt, ugrált, sikongatott, simogatta, dédelgette, becézgette, lehelgette a virágját. Igen boldog volt.<br /><br />Hát így zajlott le az a születésnap.<br /><br />Aztán elmúlt. Sok kedd elmúlt. De egyik sem volt Vacskamati születésnapja.<br /><br />A virág meg! Uramfia! Szegény, szegény Vacskamati virágja! Azt hiszitek, törődött vele? Nem törődött. Azt hiszitek, öntözte? Nem öntözte. Azt hiszitek, kapálgatta? Nem kapálgatta. Azt hiszitek, rá is nézett? Nem nézett rá.<br /><br />A virágnak odalett zöldje, sárgája, lilája, kékje, kornyadozott, fonnyadozott.<br /><br />Egészen addig, amíg egyszer csak nagy mérgesen azt nem mondta Dömdödöm, hogy "dömdödöm".<br /><br />- Hallottátok? - mondta Ló Szerafin. - Dömdödöm azt mondta, hogy dömdödöm.<br /><br />Hogyne hallották volna!<br /><br />- Bizony nem gondozza a virágját.<br /><br />- Bizony nem öntözi.<br /><br />- Bizony rá se néz.<br /><br />- Bizony hervadozik szegény virág.<br /><br />- Bizony kornyadozik.<br /><br />Így beszélt Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Dömdödöm és Szörnyeteg Lajos.<br /><br />- Jaj, elfelejtettem! - sápítozott Vacskamati. - Pedig az én virágom, Vacskamati virágja. Mindig tudtam. Ne haragudjatok!<br /><br />- Hát akkor gondozd!<br /><br />- Hát akkor öntözd!<br /><br />- Hát akkor törődj vele!<br /><br />A virág hervadt volt, fonnyadt volt, de biztosan nagyon dörömbölt akkor a szíve. Dörömbölt boldogan. Vacskamati meg nekiesett, öntözte reggeltől estig, estétől reggelig, kapálta naphosszat, csak úgy sercegett szegény virág gyökere.<br /><br />És két nap múlva azt mondta:<br /><br />- Öntöztelek, kapáltalak, két napja csak veled foglalkozom, mégis kornyadsz, mégis hervadsz! Mi lesz már! Tessék sárgállani, tessék zöldelleni, tessék lilállani, tessék kékelleni!<br /><br />Na, erre megint összesereglett Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm.<br /><br />- Mit képzelsz - mondta Ló Szerafin -, hónapokig nem törődtél vele, és most azt hiszed, két nap alatt virulni fog?!<br /><br />- Zöldelleni!<br /><br />- Sárgállani!<br /><br />- Lilállani!<br /><br />- Kékelleni!<br /><br />- Dömdödöm!<br /><br />- Úgy határoztunk - mondta Bruckner Szigfrid -, hogy elvesszük tőled a virágot.<br /><br />- Jaj, ne! - esett kétségbe Vacskamati.<br /><br />- De igenis elvesszük!<br /><br />- Dömdödöm - mondta ekkor Dömdödöm.<br /><br />Csodálkozva néztek rá.<br /><br />- Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?<br /><br />- Döm.<br /><br />Megkérdezték hát a virágot.<br /><br />- Akarsz Vacskamatinál maradni?<br /><br />A virágnak szép virághangja volt.<br /><br />- Igen - mondta.<br /><br />- De hiszen nem öntözött!<br /><br />- Tudom - mondta a virág.<br /><br />- De hiszen nem kapálgatott!<br /><br />- Tudom - mondta a virág.<br /><br />- De hiszen rád se nézett!<br /><br />- Tudom - mondta a virág.<br /><br />- Aztán meg agyonöntözött.<br /><br />- Tudom - mondta a virág.<br /><br />- Agyonkapált.<br /><br />- Tudom - mondta a virág.<br /><br />- Sápadt lettél.<br /><br />- Tudom - mondta a virág.<br /><br />- Csenevész lettél.<br /><br />- Tudom - mondta a virág.<br /><br />- Akkor meg miért maradnál nála?! - mordult rá Bruckner Szigfrid.<br /><br />- Azért, mert szeretem - mondta a virág.<br /><br />- Miért szereted? - háborgott Aromo.<br /><br />- Csak - mondta a virág.<br /><br />Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.<br /><br />- Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután - mondta a virágnak.<br /><br />A virág meg azt mondta:<br /><br />- Hiszi a piszi.<br /><br />És olyan boldog volt, amilyen még soha.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0