2017. március 17., péntek

MESE A KIS GÓLYÁRÓL



MESE A KIS GÓLYÁRÓL

--Megjöttek a gólyáink! -- újságolta Peti a szüleinek. -- Gyertek gyorsan nézzétek meg! -- s ahogy mentek az udvarra, már hallották a kelepelésüket.
 -- Kelep, kelep -- csattogott a gólya papa hosszú csőre -- köszöntelek benneteket. Megérkeztünk. Szívesen fogadtok ugye most is?
  -- Örülünk, hogy újra itt vagytok. -- köszöntötték őket.
  -- No apjukom -- szólt a gólya mama --, nagytakarítással kezdjük.
  Úgy is volt. Nagy gonddal tettek, vettek a fészekben. Javították ott, hol a szél, eső megtépkedte. Takarítás után friss szénával, tollakkal bélelték.
  -- Szép tiszta, takaros lett az otthonunk. -- nézegették elégedetten.
  -- Úgy érzem hamarosan lerakom a tojásokat. Fel kell készülnünk a költésre. -- mondta gólya néni és vágyakozva gondolt születendő fiókáira.
  Amikor megtojta tojásait, mind a ketten, türelmesen melengették testükkel.
  Egyik nap a gólya papa, ahogy ült a tojásokon, halk kopogást hallott, mely egyre erősödött. Mire gólya mama hazaért, már a fiókák gyenge hangját is lehetett hallani, amint társalogtak egymással:
-- Kop, kop, nagyon szűk a hely idebent, igyekszem kifelé.

-- Nekem is sikerül nemsokára feltörnöm a tojásom héját, s akkor ripsz-ropsz kint leszek. -- felelt a kis fióka a másik tojásból.
 -- Hallottad őket? -- kérdezte párjától gólya papa.
  Vadul dobogott a szívük örömükben, amikor mind a két fióka kidugta fejét és így szóltak:
  -- Megszülettünk! De jó idekint! Szerbusztok mama és papa. -- s már kérték is az ennivalót.
  Hol a papa, hol a gólya mama repült el, s hozták a finom falatokat, békát, halat, siklót, éppen azt, amit találtak. A fiókák jó étvággyal nyeltek le mindent. Ettek, ittak és gyorsan növekedtek.
  -- Repülni tanultok. -- jelentette ki gólya papa. -- Itt az ideje, hogy szárnyra keljetek.
  A kis gólyák féltek, de ügyesek voltak és hamar megtanulták, hogyan kell szárnyaikkal a levegőben tartani magukat.
  -- Csodálatos a levegőt hasítani! -- kiáltották vidáman és fáradhatatlanul röpködtek.
  Amikor este a fészekben ültek, papájuk így oktatta őket:
  -- Reggel mi édesanyátokkal korán elindulunk vadászni. Addig, míg nem jövünk haza és nem engedjük meg, hogy kirepüljetek, a fészekben maradtok. Megértettétek? Megkövetelem, hogy szót fogadjatok. Így nem történhet baj!
  -- Megfogadjuk a tilalmadat. -- csipogták a fiókák, s így is tettek
  Egy idő után a szülők vadászni tanították a kis nebulókat.
  -- Nem, nem! -- kiáltott rá gólya papa a fiára, aki nagy szárnycsapással repült a meglátott zsákmány felé.
 -- Óvatosan, csendesen, vitorlázó repüléssel, hirtelen kell lecsapni az áldozatra. Ott egy béka, mutasd meg fiam, mit tanultál!
 
 S a kis gólya ügyesen, követve papája tanítását, kapta el az éppen vízbe ugrani készülő varangyos békát.
  -- Ne nyeld le rögtön! Emelkedj fel vele a magasba! Élvezd a vadászat gyönyörűségét! -- termett mellette gólya mama.
  Mire eljött az ősz vége, a két kis gólya sok mindent elsajátított a két szerető, gondos szülőtől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...