Angol mese: Az ezüsthajú angyalka
- Gyere ide, te haszontalan! - mondta. - Nem vagy képes felfogni, hogy itt a Mennyben mindenkinek megvan a maga dolga? Hát még ilyenkor, karácsonykor! Mindegyikünknek boldoggá kell tennie valakit a Földön élők közül. - Szent Péter összeráncolta szemöldökét. - Te meg ehelyett csak rendetlenkedsz. Nem, nem maradhatsz itt tovább! Le kell menned a Földre, és amíg ott boldoggá nem teszel valakit, nem jöhetsz vissza.
A következő pillanatban már be is záródott az angyalka mögött a Mennyek kapuja. - Na most mit csináljak? - tűnődött. Nem volt mit tennie, leröppent a földre. Ott mindent puha fehér hó borított. Az angyalka elég lengén volt öltözve, fázott is nagyon. Az első élőlény, aki a szeme elé került, egy nyúl volt.
- Jó napot! - mondta a nyúl. Az angyalka éppen viszonozni akarta a köszönést, amikor száncsengő hangja, paták dobogása hallatszott, aztán feltűnt a Mikulás is.
Amikor a Mikulás meglátta az angyalkát, azonnal megállította a szánt, és odament hozzá.
- Hát te mit keresel itt a Földön? - kérdezte. Az angyalka szégyenkezve hajtotta le a fejét. Bevallotta, büntetésből került a Földre, azért, mert a Mennyben haszontalan volt, és folyton lustálkodott.
- Szóval lustálkodtál? - húzta fel a szemöldökét a Mikulás. - Ezt könnyen jóvá teheted. Gyere, ugorj föl a szánra, és segíts nekem ma éjjel.
A Mikulás felsegítette az angyalkát a szánra, és együtt elhajtottak. Egyszer csak a szán újra megállt. Egy fenyőligetben voltak.
A Mikulás kiszállt a szánból. Kiürítette zsákját, amely tele volt karácsonyfa díszekkel, játékokkal és angyalhajjal.
- Segítenél nekem feldíszíteni ezeket a fákat? - fordult az angyalkához.
- Szívesen - felelte az angyalka mosolyogva.
- Igazán örülök - mondta a Mikulás. - Én vagyok a magasabb, én díszítem a fák csúcsát, te pedig az aljukat, jó?
A Mikulás és az angyalka szorgalmasan kötözgették a fák ágaira a díszeket és az ajándékokat. A játékok, a díszek, minden gyorsan a helyére került. Akkor a Mikulás elment néhány nagyobb ajándékért. Az angyalka ezalatt a fákra vigyázott. Észrevette, hogy az egyik kis fát elfelejtették feldíszíteni. - Mit csináljak? - tűnődött. Nagyszerű ötlete támadt: letépte ruhájáról az aranycsillagokat, és felakasztotta őket a fára. De ezt kevésnek találta. Levágta hát a saját haját, szép ezüsthaja volt, és azzal fejezte be a díszítést. Nagyon szép lett a fa. Jött egy bárányka, az is megcsodálta.
Amikor visszatért a Mikulás, és látta, mit csinált az angyalka, megsimogatta a fejét.
- Nagyon szép! És most gyere, vigyük be a fákat a faluba. Biztosan te is találsz valakit, aki örülni fog a fenyődnek.
A Mikulás és az angyalka fölpattant a szánra, és csilingelve tovasiklottak a havon. A távolban hamarosan feltűntek a falu halványan pislákoló fényei. A Mikulás a falu közepén állt meg a szánnal, és hozzálátott az ajándékok szétosztásához. Az angyalka segített neki, ahogy csak tudott. Végül az a fa is sorra került, amely a saját hajával és aranycsillagjaival volt feldíszítve.
Fogta a fát, és elindult vele az egyik ház irányába. Ott három jó gyerek lakott. Éppen az édesanyjuknak segítettek mosogatni, amikor az angyalka lábujjhegyen belopakodott a házba, hogy elhelyezze a nappali szobában a csodálatos karácsonyfát meg az ajándékokat.
Amikor sikerült mindent elrendeznie, kiosont a házból, és a nappali szoba ablakához röppent, hogy belessen. A gyerekek most jöttek be a konyhából. Azonnal észrevették a karácsonyfát és az ajándékokat. Örömükben táncolni és énekelni kezdtek.
- Milyen gyönyörű! - kiáltottak fel szinte egyszerre. - Vajon ki hozhatta? - Az angyalka elmosolyodott. Ő is nagyon boldog volt. Gyorsan visszaszaladt az üres szánhoz, és felült a Mikulás mellé.
- Elvigyelek valameddig? - kérdezte a Mikulás.
- Ó, ha megtennéd! Ahhoz a fához vigyél, amelyiknél találkoztunk. Onnan már hazatalálok.
- Akkor gyerünk! - mondta a Mikulás, és megrántotta a gyeplőt. - Köszönöm, hogy segítettél. Szent Péter egész biztosan már tud róla.
- Én is köszönöm - mondta az angyalka, és már ott is voltak a fánál. - Isten veled! - kiáltott fel, és eltűnt az éjszakában.
Amikor az angyalka visszatért a Mennybe, Szent Péter már az ajtóban várta.
- Mi történt veled már megint? - kérdezte. Hogy néz ki a hajad? És hova lettek a ruhádról a csillagok?
De mikor az angyalka elmesélte, mi lett a hajával és a csillagokkal, Szent Péter nagyon megörült.
- Na, most már visszajöhetsz közénk - mondta. És még meg is jutalmazta az angyalkát. Sok-sok aranycsillagot adott neki. Ezeket az idősebb angyalok nyomban fel is varrták a ruhájára. És az ezüsthaja...az ezüsthaja meg szép lassan újra kinőtt.
Gyűjtötte: Peter Haddock
Fordította: Oláh János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése