Gárdonyi Géza: Egérvadászat

Gárdonyi Géza: Egérvadászat

A minap a cica nagyot ásítva ébredt fel a tűzhely mellett:

- Jó lenne egy kis egérpecsenye - szólott - , megéheztem a nagy alvásban. Azzal elindult egérvadászatra.

Nem vitt magával se puskát, se kardot. Megfogja ő az egeret a körmével is. Fölfutott a falon a kamra ablakába, és ott meglapulva leste, mikor jön az egér.

A kamra csöndes volt, a hurkák mozdulatlanul lógtak a rúdon. A lekváros fazékhoz most méhek se jártak. Szóval csend volt a kamrában. De a cica azért csak fülelt.

Egyszer csak hallja ám az ablak mellett, hogy szopogat valaki valamit. Beljebb pislant, hát látja, hogy egy fürge kis egér szopogatja a hurkán az ujját.

A cica szeme ragyogott. Óvatosan összehúzta az izmait. Aztán hopp! - beugrott a hurkák közé az egérre.

De az egér abban a pillanatban észrevette a veszedelmet. Mint a villám, surrant tovább a hurkákról a bögrék mellé.

A cica utána.

Hurka lepotyogott, bögre legurult, de a fürge kis egér még hamarabb lent termett. Egy üres hordó állott a kamra közepén. Arra ugrott az egér.

Hopp, utána a cica!

Kergetőznek, szaladgálnak a hordó körül. Mikor a cica megfordul, hogy szembeütközzék, a kis egér átugrik a cicán, úgy, hogy az csak a levegőbe kap, de nem fog semmit.

- Ejnye, kópé!

Most egyúttal tovább is bújna az egér, az üvegek közé.

- Rejtsetek el üvegek! - így cincog a kis egér...Rejtsetek el engem! Nyomomban van a cica! Be akar ám kapni!

Az üvegek sűrű csoportban állottak, de nem tudták elrejteni az egeret, mert átlátott a cica a derekukon. Oda is ugrott. Szétrúgta az üvegeket.

Az egér ugyanabban a pillanatban az üres kosárba surrant.

- Takarj el, takarj el! - így szól az egér a kosárhoz -, nyomomban jár a cica és be akar kapni.

A kosárnak nem volt elég ideje eltakarni az egeret. A cica beugrott a nyílásán, és meghempergett a kosárral együtt.

De az egér ezalatt kiugrott egy kis lyukon, és a tojásos kosár mellé rejtőzött.

- Jó tojásos kosár - így szólott remegve -, sarkamban a cica. Takarj el, takarj el!

A tojásos kosár el is takarta az egeret. Hej, de a cica megérezte a pecsenye szagát!

- Most megfoglak! - szólott ugráshoz lapulva. Azzal zsupsz! ráugrott a tojásokra.

Persze az egér megint kisiklott a körmei közül. Felugrott a vizes sajtár tetejére.

- Jó vizes sajtár - szólott a kis egér -, hadd üljek egy kicsit a fejeden! Kerget a cica. Odalenn nem biztos az életem.

A vizes sajtár meg se moccant, úgy tartotta az egeret, de az éles szemű cica ott is észrevette.

A cica felugrott, az egér leugrott.

A kamra falához támasztva állt az új seprű. Arra szaladt fel az egér. Nyomában a cica.

- No most nem menekülhetsz - szólott a cica.

- Jaj, végem van! - cincogott a kis egér, és felhúzódott a seprűnek a legeslegtetejére. Ez volt a szerencséje. Mert ahogy a cica utána kapaszkodott feljebb és feljebb, a seprű eldűlt és belevágta a cicát a vizes tálba.

Mikorra a cica kiugrott a tálból, már akkor az egér benne volt a kabátban, amely a szegen lógott.

- No - gondolta -, itt már nem talál meg a cica.

De bizony megtalálta. A székről egyenesen beleugrott a kabát ujjába. Szerencséje az egérnek, hogy szűk volt a kabát ujja. A cica megszorult benne. Mind a húsz körmével dolgozott, míg ki tudta magát szabadítani.

A cicának ezt a kínlódását az egér a csizmaszárból nevette.

- Nevess csak - mondta a cica -, majd nem nevetsz te mindjárt. Beugrott az egér után a csizmaszárba.

De már akkor az egér nem félt. Tudta, hogy egy kis lyuk is van a csizma talpán. Azon a kis lyukon át kisurrant, és eltűnt a kamra kövei között levő egérlyukban.

A cica egy darabig kotorászott az első lábával a csizmában, de aztán, mikor meglátta a lyukat a talpán, gyorsan visszavonult.

- Elkéstem - szólott a fejét csóválva, mikor az egérlyukat megpillantotta -, ma nem eszünk egérpecsenyét.

Cica, cica, ha csak az volna a baj! De mit szól majd az édesanyám, ha meglátja a törött tojást, gurult fazekat és egyéb rendetlenséget?

Cica, cica, jó lesz, ha ma nem mutogatod magadat a konyhában!