Magyar népmese: A kutya, macska meg az egér
Egyszer a kutya eladta a házát, arról írást kapott, s nem tudta, hová tegye. Szaladott ehhez az állathoz is, ahhoz az állathoz is: kérte ezt is, kérte azt is, hogy tegyék el az írást, nehogy elvesszen. De az összes állat között egy sem akadt, amelyik az írást elfogadta volna.
Akkor a kutya elmegy a macskához.
- Macska komám, vedd át ezt az írást, őrizd meg, míg nekem is lesz házam!
- Jó szívvel - mondotta a macska -, hogyne őrizném! - elvette az írást s aztán felszúrta a mestergerendára.
Telik-múlik az idő, a kutyának szüksége lett az írásra, szalad a macskához.
- Ide az írást, macska koma, van már nekem is házam!
Fölszalad a macska a mestergerendára, kiveszi az írást onnét, leszalad, odaadja a kutyának.
Nézi a kutya kívül-belül, mindenfelől, s hát, uram teremtőm, egy szó nem sok, annyit sem tudott leolvasni róla. Pedig végigjárta az iskolákat, volt még külső országban is. De hiába, az egér összerágta a papirost.
Megmérgelődik a kutya, jól pofon nyalja erről is, arról is a macskát, s megfenyegeti:
- No, megállj, macska, nem vigyáztál az írásomra, amíg élek, mindig üldözlek, nem hagyok neked békét!
De szalad a macska is az egérhez, nyakon csípi, pofon nyalja erről is, arról is, s megfenyegeti:
- No, megállj, egér, összerágtad az írást, de többet nem is lesz nyugalmad tőlem! Ahol látlak, ott foglak és megeszlek - és mindjárt meg is ette az egeret.
Azóta üldözi a kutya a macskát, a macska az egeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése