Mihail Pljackovszkij ismert, kedves meséje:
A sün, akit meg lehetett simogatni
Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni őket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg őket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.
A kis sün az erdőben kószált. Egyszer csak észrevett egy fatönköt. A tönkön egy nyuszi üldögélt, és tejbegrízt evett a tányérjából. És nem ám akárhogyan, hanem kanállal. Megette a nyuszi az összes tejbegrízt, és azt mondta: - Köszönöm, anyukám!
A kis sün, akit még soha senki nem simogatott meg ilyen gyengéden, hirtelen elszomorodott. Annyira elszomorodott, hogy még sírva is fakadt. A nyuszi mama meglátta, hogy a kis sün sír, és megkérdezte tőle: - Ki bántott téged?
- Senki nem bántott - felelte a kis sün.
- Hát akkor miért könnyes a szemed?
- Mert meg tetszett simogatni a kis nyuszit.
- Téged talán nem szokott megsimogatni az anyukád?
- Nem szokott megsimogatni. Engem senki nem simogat meg.
- Megsimogatnálak én szívesen, ha nem lennél ilyen tüskés. - sajnálta meg a nyuszi mama a kis sünt.
- Hát persze, hogy megsimogatna. - szólalt meg a kis nyuszi, - de a tüskéid megszúrnák a mancsát.
- És ha nem lennék tüskés? - kérdezte hirtelen a kis sün.
- Az egészen más lenne. - mondta a kis nyuszi. - De hiszen az lehetetlen!
- Lehetséges! - kiáltott egy nagyot a kis süni. Összegömbölyödött, és kezdett ide-oda hemperegni a lehullott leveleken. A levelek rátapadtak a tüskéire, és a kis sün nemsokára egy tarka labdához hasonlított.
- Ugye, most már egyáltalán nem vagyok tüskés?
Nyuszi mama elmosolyodott, és megsimogatta a kis sünt:
- Te vagy a legderekabb és legtalálékonyabb kis sün a világon! – mondta.
Jó éjszakát , szép álmokat !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése