2012. március 4., vasárnap

Burmai mese: A kiscsibe meg az öreg macska



Burmai mese: A kiscsibe meg az öreg macska


Azt mondta a kiscsibe az édesanyjának:

- Anyám, süss nekem egy kalácsot!

Beleegyezett tyúkanyó, csak arra kérte a lányát, hozna neki tűzre való forgácsot, amit az emberek eldobnak.

Elment a hát a kiscsibe a szomszéd konyhájába, de alig kezdte fölcsipegetni a forgácsot, meglepte egy öreg macska, s ráförmedt, hogy megeszi:

- Szépen kérlek, engedj utamra - könyörgött a kiscsibe. - Neked adom a fele kalácsomat.

- Jól van - szólt az öreg macska. - Eredj, hozd a kalácsot!

Hazavitte a kiscsibe a forgácsot, és elmesélte az anyjának, hogy mi történt vele.

- Sose búsulj, kislányom - vigasztalta tyúkanyó. - Akkora nagy kalácsot sütök neked, hogy jóllaksz vele te is meg az öreg macska is.

Megsütötte a tyúkanyó a nagy-nagy kalácsot, odaadta a kiscsibének, s figyelmeztette: ne felejtse el, hogy a fele az öreg macskáé! Hanem a kalács olyan nagyon ízlett a kiscsibének, hogy bizony nagy mohón az egészet felfalta. Akkor aztán szaladt az anyjához:

- Mit tegyek, most, jó anyám? Mind megettem a kalácsot!

- Ej, te falánk jószág! - pirongatta meg tyúkanyó.

- Talán el is feledkezett a macska a kalácsomról - reménykedett a kiscsibe. - Talán el se jön érte, talán nem is tudja, hol lakunk.

Hanem alighogy ezt kimondta, már ott is termett a macska.

- Jaj nekem, szegény fejemnek...Most mi lesz? - sírt-rítt félelmében a kiscsibe.

- Gyere csak utánam - mondta neki tyúkanyó, s beszaladt a szomszéd konyhájába.

A kiscsibe meg utána. A konyhában körülnéztek alkalmas búvóhely után, megláttak egy jókora agyagköcsögöt, s hamar belebújtak.

Látta az öreg macska, amint tyúkanyó és a kiscsibe elszaladt, s ugyancsak megmérgesedett.

- Hol van a fele kalácsom? - kiáltotta. - Nyomban megeszlek, adta falánk csibéje, de még az anyádat is!

Azzal beszaladt a konyhába a szökevények után. De akármerre nézett, nyomukat se látta.

"Pedig itt kell lenniük - gondolta magában. - Hiszen láttam, amikor beszaladtak. Márpedig itt nincs más ajtó, csak egy az egy. Előbb-utóbb majd csak előbújnak rejtekhelyükről."

Így aztán leült a küszöbre, és várt-várt türelmesen.

A köcsög belsejében csak úgy reszketett a kiscsibe meg a tyúk, olyan nagyon féltek.

Hanem ahogy teltek-múltak a percek, a kiscsibe lassan visszanyerte a bátorságát, s nyugtalanul izegni-mozogni kezdett. Suttogva odaszólt az anyjának:

- Tüsszentenék, édesanyám!

- De bizony nem tüsszentesz! - válaszolta mérgesen tyúkanyó. - Meghallja az öreg macska, és belenéz a köcsögbe.

Eltelt egy perc, kettő - hát a kiscsibe megint megszólalt suttogva:

- Igencsak tüsszentenék, édesanyám!

- Azt a mindenségét! Mondom, hogy nem tüsszentesz! - mordult rá az anyja.

Eltelt négy perc, eltelt öt perc - de a kiscsibe egyre keservesebben sóhajtozott:

- Édesanyám, most már nagyon-nagyon tüsszentenék!

Erre az édesanyja is elveszítette türelmét. És így szólt:

- Tüsszents hát, de halkan!

A kiscsibe azonban akkorát tüsszentett, hogy a köcsög egyszeriben szétrepedt, s tyúkanyó meg a kiscsibe ott kuksoltak a sok cserép között.

Szerencséjükre az öreg macska azt hitte, hogy az ég dörög, és ijedtében elszaladt.

Így aztán a tyúkanyó épségben-egészségben kitotyogott a konyhából, a kiscsibe meg nagy peckesen ott billegett a nyomában.

/Átdolgozta: Borbás Mária/

3 megjegyzés:

  1. Jó dolog néha visszacsöppenni ... :)
    Ezt meg ráadásul nem is ismertem.

    VálaszTörlés
  2. "Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes!"
    Boldog Nőnapot!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...