A seregély.
A madarak szeretik az emberi hangot utánozni, különösen a seregély, ki tisztán és érthetően ejti ki a szavakat.
Egy madárkereskedőnek volt egy ilyen seregélye élénk, fecsegő madár. Kora reggel, ha gazdája a boltot kinyitotta, ezzel fogadta: «Jó reggelt, kedves gazdám, jó reggelt!»
S ha valaki a szomszédból átszólott a madárkereskedőnek, a seregély mindig valami hamissággal felelt.
Nagy híre kerekedett az okos seregélynek. Mindenki látni kivánta a madarat, csak úgy tódúltak a boltba, persze vásároltak is.
Nem is győzte a madárkereskedő seregélyét kényeztetni és dicsérni, a ki az ő vagyonát megalapította. Föltette magában, hogy hálás lesz a seregély iránt.
A madárkereskedővel szemben lakott egy előkelő úr, kinek Flóra nevű leánykája szintén nagy gyönyörűséggel hallgatta a seregély csevegését. Megkérte édes atyját, hogy vegye meg neki a seregélyt. A madárkereskedő eleinte sehogysem akart kedves madarától megválni, de addig-addig, hogy mégis eladta.
Flóra édes atyjának nemsokára el kellett utaznia. Mikor visszatért, azt vette észre, hogy Flóra már nem törődik annyit madarával. Később kimentek az erkélyre, a hol a seregély aranyos kalitkában ide s oda ugrált. Alig, hogy Flórát észre vette, rögtön megszólalt: «Flóra rossz», «Flóra engedetlen».
Flóra atyja csodálkozva nézett, hol a madárra, hol leányára, sehogyse tudta, mit jelentsen ez a beszéd. Az ő jó, kis Flórája, a kire sohase volt panasz, megváltozott volna az ő távollétében? Hogy valami történt arról meg volt győződve.
Hivatta a Flóra nevelőnőjét, ki azután elmondta, hogy Flóra engedetlen volt édes atyja távollétében. A madár a nevelőnő szavait megtanulta.
Flóra atyjának elborult az arcza, de Flóra hozzá futott, átölelte s könnyek közt kért édes atyjától bocsánatot. Édes atyja megbocsátott. A seregély nemsokára így csevegett: «Flóra kedves», «Flóra engedelmes».
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése