- Azt mondtam a minap, hogy Tücsök pajtás nagy kópé volt - kezdte egyik alkalommal Rémusz bácsi.
- Azt mondtad, hogy igen nagy kópé volt - javította ki a Kisfiú.
- Igen nagy kópé volt - helyesbítette az öreg. - Se szeri, se száma az igen nagy kópéságainak. Mindjárt el is mondom, hogy Tücsök pajtás hogyan fogott ki egy nagyokos, nagyravasz állaton.
- A Tigrisen? - kérdezte a Kisfiú.
- Ugyan! - felelte Rémusz bácsi. - Hiszen a Tigris az Elefánttal és az Oroszlánnal együtt visszament a cirkuszba! A Róka volt az a nagyokos, nagyravasz állat, akinek Tücsök pajtás túljárt az eszén.
Tücsök pajtás egyszer az úton ballagott. Egyszercsak utolérte a Róka.
- Adj’isten, Tücsök pajtás! - köszöntötte a Róka. - Hová igyekszel?
- A szomszéd városba. Nagyon rászomjaztam egy kis sörre. Bemegyek a vendéglőbe, iszom egy pohárral, talán meg is ebédelek.
- Aztán hogy akarsz eljutni a városba?
- Csak így, gyalogszerrel.
- Gyalogszerrel? - csodálkozott a Róka. - Hiszen akkor rádesteledik, de még talán rád is virrad, amíg odaérsz!
- Ebédidőre ott leszek - felelte a Tücsök.
- Hát erre kíváncsi vagyok! - mondta a Róka. - És meg is győződöm róla a saját szememmel. Mert én is éppen sörözni indultam a városba.
- És mikor szándékszol odaérni? - érdeklődött Tücsök pajtás.
- Gondolom, egy óra alatt megjárom az utat.
- Egy óra alatt! - kiáltotta a Tücsök. - Addigra én már meg is ebédeltem, sőt, talán aludtam is egy sort.
- Nem bánom, fussunk versenyt - mondta a Róka. - Ha te érsz oda elsőnek, kifizetem az ebédedet. De ha én nyerek, te fizeted ki az enyémet: annyit, amennyit meg bírok enni.
- Áll a fogadás! - felelte Tücsök pajtás. - Már indulhatsz is. De annyit mondok, szedd a lábad, mert megelőzlek!
A Róka megfordult, hogy induljon. A Tücsök pedig egyetlen ugrással észrevétlenül a Róka farkán termett, és jól megkapaszkodott.
Loholt a Róka a város felé. Közben hátra-hátranézett, és elégedetten látta, hogy a Tücsöknek híre sincs az országúton. (Persze, eszébe sem jutott, hogy ne az országutat, hanem a saját farkát nézze.)
A város határában találkozott a Nyúllal.
- Hová ilyen sebbel-lobbal? - kérdezte a Nyúl.
A Róka kuncogva elmondta a fogadás történetét.
- Azért sietek - tette hozzá -, hogy jó sokat ehessem, mire a Tücsök megérkezik.
A Nyúl mindjárt sejtette, hogy valami kópéság rejlik a dologban, hiszen jól ismerte a Tücsök csavaros eszét.
Körülnézett, és megpillantotta Tücsök pajtást a Róka farkán. De nem akarta elrontani a tréfát: úgy tett, mintha nem látott volna semmit.
- Hát akkor csak siess - válaszolta. - Mert a Tücsökkel épp az előbb találkoztam a város kapujában.
- Micsoda?! - kiáltotta elképedve a Róka. - Hol találkoztál vele?
- Mondom: a város kapujában. Ha nem sietsz, megeshetik, hogy ő ebédel meg elsőnek!
A Róka futott tovább, be a városkapun, végig a főutcán, egyenesen a vendéglőhöz.
A Tücsök hirtelen ugrott egyet, fel a legmagasabb lépcsőfokra. Onnan köszönt rá a Rókára:
- No, végre itt vagy! Kerek fél órája várlak. Talán bizony a Nyúllal találkoztál, és vele beszélgettél ilyen sokáig?
A Róka elhűlten csóválta a fejét.
- Nem értem - motyogta. - Sehogy sem értem, hogyan érkezhettél ide ilyen hamar...
- Én meg azt nem értem, hogyan cammoghattál ilyen lassan - felelte a Tücsök. - De akárhogy is: megnyertem a fogadást.
Ezt a Róka is kénytelen volt elismerni. Bementek a vendéglőbe, a Tücsök megrendelte az ebédjét: három adag töltött káposztát, három korsó sört, utána harminc darab gyömbéres süteményt.
- És mind megette? - kérdezte megütődve a Kisfiú. - Mind belefért a gyomrába?
- Őszintén szólva, azt hiszem, éppen csak belekóstolt - felelte Rémusz bácsi -, mert a Tücsök nemigen szereti az efféle ételeket.
- Hát akkor minek rendelte?
- Először is, hogy a Rókának legyen mit kifizetnie a fogadás fejében - válaszolta Rémusz bácsi. - Másodszor pedig: két szegény sorsú menyét és egy rokkant, munkaképtelen mosómedve ült az asztal végén, azokat kínálta meg a maradékkal.
- És azok szeretik a töltött káposztát és a gyömbéres süteményt? - tudakolta a Kisfiú.
- Nagyon szeretik - felelte az öreg -, de ritkán jutnak hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése