2013. április 4., csütörtök

A hasznos kecske




Élt egy paraszt a feleségével. Semmijük sem volt egy kecskén kívül. Abból éltek, hogy fejték a kecskét, s a tejével táplálkoztak.

Azt mondja egyszer az asszony az urának:

- Vezesd ki a kecskét a vásárba, add el, de úgy, hogy pénzzel és a kecskével gyere haza.

- Hogyan adhatnám el úgy a kecskét, hogy meg is maradjon, de pénzzel térjek haza? - kérdezi a paraszt.

- Az már a te gondod. Ha kecske nélkül jössz haza, hogyan leszünk meg tej nélkül?

A paraszt fogott egy botot, s a kecskét elhajtotta a városba. Reggel volt, s a vásárban hast árultak. Megpillantva a has-árust, a paraszt feléje hajtotta a kecskét, s elkezdett ordítozni:

- Eladó a kecske, ki veszi meg?

- Mit adjak a kecskédért? - kérdi tőle a has-árus.

- Adj egy tányér hast, odaadom a kecskét.

- Rendben van, gyere egyél.

A paraszt elvette a tányért, megette a hast - utána felállt, s hajtani akarta a kecskét, de a has-árus elkapta a karját, s mondja neki:

- Hová hajtod azt a kecskét?

- Mit képzelsz? Adsz egy tányér hast, s el akarod venni érte a kecskémet?

Csúnyán összevesztek, s már majdnem ölre mentek, de az egybesereglett tömeg a lelkükre beszélt:

- Nem szégyellitek magatokat verekedni?

- Hogyne verekednénk - mondja a kecskés ember -, ez a becstelen adott nekem egy tányér hast, s most el akarja érte venni a kecskémet, ami megér tizenöt aranyat is.

A tömeg rátámadt a has-árusra, s legorombították, amiért egy tányér has fejében el akarja venni a szegény ember kecskéjét. A paraszt tovább hajtotta a kecskét, s találkozott egy gata-árussal.

- Eladó a kecske, eladó a kecske, ki veszi meg? - kezdett kiabálni, amint meglátta a gata-árust.

- Mit adjak a kecskédért? - kérdi az árus.

- Adj annyi gatát, amennyi a bendőmbe belefér, s odaadom neked a kecskét.

- Rendben van, gyere, egyél.

A paraszt repedésig jóllakott gatával, felállt, megtörülte a száját, s el akarta hajtani a kecskét, de a gata-árus megállította:

- Hová hajtod a kecskémet?

- Az én kecskémet hajtom, nem a tiedet - felelt a paraszt.

- Akkor miért etted meg a gatát, ha nem akarod odaadni a kecskét?

- Nicsak, a bolondja, az egy gatáért akarja elvenni tőlem az én jó kecskémet?

Egymásnak estek. A nép meg odacsődült, s kérdezgették, mi történt.

- Jó emberek - mondta a paraszt -, ez a szemtelen adott nekem egy kevés gatát, és azért most a kecskémet akarja elvenni tőlem.

- Nem szégyelled magad! - korholták az egybegyűltek a gata-árust.

Ezalatt a paraszt fogta a kecskéjét és továbbállt.

Nemsokára egy halva-árussal találkozott, aki halvát vitt a fején s kínálgatta:

- Finom a halva, kinek kell halva?

- Ki vesz egy jó kecskét, ki vesz egy jó kecskét? - kiabált a paraszt is.

- Mennyit kérsz a kecskédért? - kérdi a halva-árus.

- Adj egy darab halvát, viheted a kecskét.

- Nesze, egyél.

A halvát megette a paraszt, s hajtotta tovább a kecskét.

- Hé, hová hajtod a kecskémet? - támadt rá a halva-árus.

- Tán a tied a kecske? Csak nem gondolod, hogy egy darab halváért elveszed tőlem a kecskémet?

A paraszt ezzel is összekapott.

- Miért verekedtek? - kérdik a köréjük gyűlt emberek.

- Nézzétek ezt a szerencsétlent! Adott nekem egy falat halvát, s most el akarja venni érte ezt a derék, nagy kecskét.

Erre minden oldalról püfölni kezdték a halva-árus fejét, elvették tőle a kecskét, s visszaadták a parasztnak. Az meg fogta, s eliszkolt vele.

Amikor beesteledett, a paraszt egy ház előtt ment el, s mondja magában: „Bemegyek én ebbe a házba, s meghálok benne.” Bement a házba, s meglátott egy asszonyt.

- Mit akarsz itt, hordd el magad! - mondja az asszony.

- Kedvesem, szegény vándor vagyok, engedd meg, hogy itt éjszakázzam, pitymallattal már megyek is tovább.

Az asszony nem ellenkezett, s a paraszt kiment a csűrbe. Eltelt egy vagy két óra, hallja, hogy kopogtatnak a lakás ajtaján. A paraszt kikémlelt a résen, s látja, hogy a has-árus zörget. Kis idő múltán ismét kopogtatás hallatszik az ajtón. Azt mondja az asszony a has-árusnak:

- Azt hiszem, ez az uram, bújj el gyorsan a csűrben, különben meglát, s menten agyonüt.

Amint belépett a has-árus a csűrbe, a kecske gazdája megrántotta a kabátja ujját, s kérdi tőle:

- Ki vagy, s mit akarsz itt?

- Hallgass, én vagyok, ne kiabálj - mondja a has-árus.

- Minek jöttél ide?

- És te minek jöttél?

- Én kecskét árulok. Hej, ki veszi meg a kecskémet!? - kezdett ordibálni a paraszt.

- Ne ordíts, csendben maradj, mit adjak a kecskédért?

- Tíz aranyat.

- Nesze neked tíz arany, de elhallgass!

Újra kopogtatás hallatszott az ajtón.

A paraszt fogta a pénzt, s zsebre vágta. Megint kikémlelt a résen, s látja, hogy a gata-árus kopog. Egy óra múlva megint kopogtak az ajtón. A halva-árus kopogtatott. Azt mondja az asszony a gata-árusnak:

- Azt hiszem, ez az uram, szaladj a csűrbe.

Amikor a csűrbe belépett, véletlenül hozzáért a paraszthoz.

- Ki üt engem? - kiabált a paraszt.

- Ne ordíts - suttogta a gata-árus -, én értem hozzád véletlenül. Mit keresel te itt?

- Én a kecském árulom. Hej, eladó a kecském, kinek adjam el a kecském!?

- Hallgass, ne kiabálj, mibe kerül az a kecske?

- Húsz arany az ára.

- Nesze, fogd, csak hallgass.

Miután a pénzt elvette és zsebre vágta, a paraszt újfent kopogtatást hallott az ajtón.

- Azt hiszem, ez az uram, szaladj gyorsan a csűrbe! - suttogta a halva-árus fülébe az asszony.

A halva-árus beszaladt a csűrbe.

- Mit akarsz itt? Vedd meg a kecském, mert ha nem, úgy elkezdek ordítozni, hogy mindjárt kijön a gazda, és nyakon csíp téged.

- Az isten szerelmére, ne ordíts úgy, mondd meg az árát és kifizetem.

- Huszonöt arany a kecském ára.

- Nesze, vedd és hallgass - mondja a halva-árus, s kezébe nyomta a pénzt.

Az utolsó kopogtató a férj volt. A paraszt meglátta őt a résen keresztül és elhallgatott. A férj bement a házba, megvacsorázott, és így szólt az asszonyhoz:

- Ideje lefeküdnünk, asszony, csak előbb még kimegyek a csűrbe, megnézem az állatokat. Amint visszajövök, lefekszünk.

- Hagyd, nincs ott mit nézni, te úgyis elfáradtál, lefekszünk most mindjárt - kérte a felesége.

- Ó, azt nem lehet, először meg kell néznem az állatokat - mondja a gazda, s ment a csűrbe.

Amint belépett, a kecske gazdája rákiáltott:

- Ki vagy?

A gazda kővé meredt.

- Hát te ki vagy, hogy így rám kiabálsz a saját csűrömben?

- Én kecskét árulok.

- Mi van itt, vásár, hogy kecskét árulsz itt?

- Persze hogy vásár - felelte a paraszt -, ha nem lenne vásár, mit keresne itt a has-, gata- és halva-árus?

- Mit beszélsz?

- Hát gyújts világot, majd meglátod.

Amint világosságot gyújtott, és meglátta a csűr közepén kuporgó has-, gata- és halva-árusokat, odafordult a paraszthoz és mondja:

- Mondd, mibe kerül a kecskéd? Adok neked pénzt, vedd és tisztulj innen, de nehogy valakinek is egyetlen kukkot szólj arról, amit itt láttál!

- Tíz arany a kecske ára.

- Nesze, és tűnj el innen. De ha valakinek szólsz erről valamit, búcsút mondhatsz az életednek!

- Rendben van, ide vele!

Elvette a pénzt a paraszt, s kizavarta kecskéjét a csűrből. Amikor hazaért, azt mondta a feleségének:

- Asszony, pénzzel jöttem haza, s megmaradt a kecske is.

- Na látod - felelt az asszony -, hányszor mondtam neked, eredj, add el a kecskét, de úgy, hogy pénzzel is, meg a kecskével is hazagyere, de te csak mind ellenkeztél.

Ők a céljukat elérték, érjétek el ti is a magatokét.

Az isten három almát küldött: egyet annak, aki mesélt, másikat annak, aki hallgatta, harmadikat annak, aki megfogadta.

2 megjegyzés:

  1. Volt gyerekkoromban egy asszony, mindenki csak úgy ismerte "a kecskés Böske". Kicsiny, gazos birtokán élt kis viskóban, együtt a kecskéivel. Szó szerint együtt, egy fedél alatt. Hol három volt neki, hol öt. Érdekes viszonyban volt az állataival, mert ha Böske ment, mentek utána a kecskék is. Ha a bolt előtt, vagy másutt legeltek a kecskéi, akkor bizonyos volt, bent van Böske. Sokan, a felnőttek bolondnak titulálták, a gyerekek egy része félt tőle, mások csúfolták. Én nem tudom miért, én nem féltem tőle és kedveltem a különc nőszemélyt kecskéstül. Azután én elkerültem onnét, s mire visszatértem Böske már nem volt. Csak az emléke maradt. Néha eszembe jut, ha oka vagyon, mint most is.

    VálaszTörlés
  2. Érdekes történet ,köszönöm , hogy itt jártál és megosztottad velem (velünk).Hozzátenném még , gyerekkoromban mi is tartottunk kecskét , a teje és a belőle készített sajt fölséges volt .

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...