A mindentudó madár
Legalábbis így mondta nekik a királyasszony két irigy nővére.
Ez idő tájt egy öreg apóka kunyhójában éldegélt három testvér: két ifjú meg egy csillagszemű lány. Amikor felcseperedtek, az öreg maga elé hívatta őket, s azt mondta, nem ő az édesapjuk, kicsi korukban találta őket. Itt az ideje - mondta -, hogy megkeressék szüleiket.
A fiatalok elbúcsúztak a jó öregtől, és vándorútra indultak. Egy napon nyájas idegen szólította meg őket. Elmondták neki, hogy szüleiket keresik. Az ismeretlen azt tanácsolta, forduljanak a mindentudó madárhoz, attól kérdezősködjenek. Ám jól vigyázzanak: ha elérnek a köves pusztaságra, melynek közepén, öreg fa odvában lakik a madár, mindenfelől hangokat fognak hallani, de a világ minden kincséért meg ne forduljanak, különben kővé válnak. Megköszönték a jó tanácsot, s az idősebbik fiú útnak indult. Minden úgy történt, ahogy az idegen vándor mondta, ám az ifjú nem tudta megállni, hogy vissza ne forduljon a hangok hallatára, s abban a pillanatban kővé dermedt.
A fa alatt már sok-sok kőszobor meredezett.
Hogy a bátyja nem tért vissza, szerencsét próbált a kisebbik fiú, de ő is csak úgy járt, mint a fivére. Ezután a csillagszemű indult útnak. A köves pusztaságra érve, nagy lárma támadt körülötte, de meg nem fordult volna semmi kincsért, s így bántódás nélkül elérte a fát.A zenebona azon nyomban elcsitult, s a nagy csöndességben megszólalt a madár. Azt parancsolta a lánynak, hogy menjen az erdő szélére, merjen vizet a csicsergő forrásból, a vízcsöppekkel hintse be a fa alatt álló kőszobrokat. A csillagszemű hallgatott a parancsra, és amint vizet hintett a kőszobrokra, mind megelevenedett. Köztük volt a két fivére, de még a király apjuk is, mert az is elment a mindentudó madárhoz, hogy elveszett gyermekei felől kérdezze.
A királynak módfölött megtetszett a három testvér, elvitte őket a palotájába. A királyasszony szíves szóval fogadta, étellel-itallal jóltartotta őket. S láttatok már ilyen csodát? Egyszer csak beröppent az ablakon a mindentudó madár, letelepedett az asztal közepére, és beszélni kezdett.
Hangos szóval elmondta, hogy a királyasszony testvérei merő irigységből kitették az újszülötteket egy puszta helyen, és sorsukra hagyták őket.
- Ők az elveszettnek hitt gyermekek - intett a madár a három testvér felé.
A csillagszemű meg két fivére boldogan ölelte, csókolta a királyi párt, és nagy boldogságukban észre sem vették, hogy a két irigy nővér se szó se beszéd, kifordult a palotából, és világgá ment.
Átdolgozta: Bartócz Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése