Márton - napi mondókák gyerekeknek

Márton - napi mondókák gyerekeknek

Márton napján

Novemberben, Márton napján

Liba gágog, ég a kályhán,

Aki libát nem eszik

Egész évben éhezik.

Jóbarátaink (Gazdag Erzsi)

Libám lábán sárga csizma,

gúnár-varga rámán varrta.

Abban megy a liba bálba.

Harminchárom liba várja.

Liba-bálban, vízi bálban,

csupa-csupa vízi tánc van.

Ott forognak ,ott sürögnek,

ha megunják, megfürödnek.

Libanóta (Juhász Magda)

Gágog a sok kis liba gá ,gá ,gá ,

ráfelel liba mama gá ,gá ,gá ,

a nap is rájuk nevet ,

oly vidám ez a sereg ,

mond te is utánuk , hogy gá ,gá ,gá !

Gágognak hajnal óta gá ,gá ,gá ,

szép ez a liba nóta gá ,gá ,gá ,

meglátod te is tudod ,

ha velünk együtt fújod ,

mond te is utánunk , hogy gá ,gá ,gá !

Szent Márton-dal

Szent Márton hóban lovagolt,

lova a szélnél is gyorsabb volt.

Szent Márton lovagolt vígan,

meleg köpenybe burkoltan.

A hóban koldus vacogott,

nem viselt mást, hitvány rongyot.

"Ó, légy a segítségemre,

vagy megvesz az Isten hidege!"

Húzza Szent Márton a gyeplőt,

megáll a didergő előtt.

Szent Márton éles szablyája

a meleg köpenyt szétvágja.

Felét Szent Márton od'adja,

koldus hálásan fogadja,

de Szent Márton már vágtat el

köpenye másik felével.

Réce-ruca, vadliba,

Jöjjenek a lagziba!

Kést kanalat hozzanak,

Nehogy éhen haljanak.

Ha jönnek lesznek,

Ha hoznak, esznek.

(mondóka)

A gúnárom elveszett,

keresésére megyek,

Nincsen annak más jegye:

szárnya, tolla fekete.

Az én tyúkom megbódult

A fazékba belebújt.

Ó, én édes tyúkocskám,

Te leszel a vacsorám.

A kis tücsök ciripel,

Hátán semmit nem cipel,

Jobbra dűl meg balra dűl,

Talán bizony hegedül.

(magyar népdal)

 Egyél libám, egyél már,

nézd a Nap is lement már.

Éjfél tájba', nyolc órára,

Esti harangszóra.

Bim, bam, bom

(dal)

Nincs szebb madár, mint a lúd

Nem kell neki gyalogút.

Télbe, nyárba mezitláb,

Úgy kíméli a csizmát.

(mondóka)

.