Nagy Bandó András: Rajzoljunk Nagyapát

Nagy Bandó András: Rajzoljunk Nagyapát

Ez lesz a fejecske,

így kell, ni, kerekre.

Mondd, mama, nézed-e?

Ez lesz a két szeme.

Ez meg az orra lesz,

itt a száj, látod, ez.

Fejtetőn barna haj,

jobb fül itt, ott a bal.

Nagy pocak, teste kör,

két vonal, erre föl,

mert ez már itt a nyak,

ez meg egy kis kalap.

És hol a két keze?

Nem látod? Épp ez e!

És hol a jobb keze?

Most húzom, itt, ez e.

Most öntöm formába,

ez lesz a jobb lába,

ez meg a ballába,

én meg a karjába.

Nagy Bandó András: Te és én

Nagy Bandó András:

Te és én

Te mosod a függönyt,

és én húzom széjjel,

Te vasalsz lepedőt,

és én gyűröm éjjel.

Te főzöl ebédet,

és én várom a jót,

Te szólítsz asztalhoz,

és én szórom a sót.

Te fogsz mosogatni,

én pediglen nézlek,

Te kéred, hogy ,,Segíts!"

Én mondom: ,,De kérlek!"

Te mosod ruháim,

én veszem föl tisztán,

Te törölgetsz nálam,

s én megjövök aztán.

Te beszélsz énhozzám,

én szárnyalok máshol,

Te értesz meg engem,

én téged majd máskor

Nagy Bandó András : Nap

Nagy Bandó András : Nap

Van-e szebb, mint a harmatos hajnal,

álmot idézni a felkelő nappal?

Van-e szebb a tűzsugarú délnél,

árnyékra lelni elvakító fénynél?

Van-e szebb a bíbor alkonyatnál,

száz felhőt színező lenyugvó napnál?

Van-e szebb? Talán csak a pirkadat,

mikor megláthatod, újra itt a nap.

Nagy Bandó András : Estilapityka

Nagy Bandó András : Estilapityka

Bőregér szállt egyszer régen

pincénk hűvös peremére,

másnap reggel találtunk rá

szegény riadt denevérre.

Akkortájban ijesztgettek

eme szörnyű denevérrel,

hordjak sapkát, mert hogy éjjel

a hajamba beletérdel.

Azt is mondták, kék a bőre,

hasa alja tele érrel,

meg hogy rászáll hajra, bőrre,

és hogy vörös, tele vérrel.

Mondták azt is, benzinnel megy,

kerozinnal, keverékkel,

és hogyha a fülembe száll,

belül csak a feje fér el.

Rémisztgettek azzal is, hogy

farzsebembe beleférne,

meg hogy három ördög lakik

minden egyes denevérbe'.

Úgy tudtam, hogy akit megcsap,

az a kútba beleszédül,

azokat meg sosem bántja,

akik tudnak denevérül.

Éjjel aztán megfigyeltem,

hogyan él a denevérünk,

azóta már nincs mit félnem,

velünk él és vele élünk.

Nagy Bandó András : Harkály doktor

Nagy Bandó András :

Harkály doktor

Hipp-hopp, itt vagyok,

jó napot!

kipp-kopp, fitt vagyok,

gyógyítok.

Csitt, most vágom és

hallgatok,

itt-ott látom is,

vághatok.

Járok fákat és

kérgeket,

rágok bábokat,

férgeket.

Hársfán, görcs mögött

két kukac,

lám, lám, több kijött

hét kupac!

Álljon két hetet, s

itt vagyok,

várjon, névjegyet

itt hagyok!

Harkály, rektor és,

kiváló

gyógyász, doktor és

favágó.

Nagy Bandó András : Csillagóra

Nagy Bandó András :

Csillagóra

E percben csöndes este lett,

mesélni jöttem, itt vagyok,

bújj hát az ágyba, kisgyerek,

ölelne párnád, paplanod.

Reánk borult az ében ég,

most ébrednek a csillagok,

gördül az álmos holdkerék,

Göncölre ülnek angyalok.

Éji királynő ünnepel,

selyem uszálya tejfehér,

fenséges fátyla hólepel,

csillagos égből földig ér.

Gyűrűk borítják kis kezét,

apró léptekkel andalog,

petárda pattog szerteszét,

égből aláhullt csillagok.

Kitárjuk sarkig ablakod,

tekints az égre, gyermekem!

Válassz hát, leld meg csillagod,

szemedben párját meglelem.

Nézd, a hold nyújtja karjait,

ezernyi csillag integet!

Álmodat őrzöm hajnalig,

csillaggal ébredj, kisgyerek.

Nagy Bandó András: Az én anyukám

Nagy Bandó András:

Az én anyukám

Szeretem, amikor felkelek,

jó lesz a kedvem, ha felnevet.

Szeretem, amikor enni ad,

azt is, ha álmából felriad.

Van úgy, hogy ilyenkor morcosabb,

és persze, kicsinykét kócosabb.

Nem bánom azt sem, ha mérgesebb,

ilyenkor talán még édesebb.

Szeretem, amikor jót mesél,

azt is, ha énvelem mendegél.

Szeretem, amikor ad puszit,

s húsvétkor hozza a kis nyuszit.

Szeretem, amikor megdicsér,

És ha a suliig elkísér.

Szeretem, amikor rám hajol,

homlokon csókol és átkarol.

Szeretem, amikor dolga van,

meglátom rajta, ha gondja van.

Szeretem, amikor ölbe vesz,

azt is, ha esténként kádba tesz.

Szeretem, amikor kérdezem,

jó-e ha öleli két kezem?

Szeretem nagyon, ez nem vitás,

annyira és úgy, mint senki más!

Nagy Bandó András: Pöttyös Katica

Pöttyös Katica

Hét a pöttye Katicának,

légy türelmes, ide szállhat,

ujjad hegyén megpihenhet,

szárnyat bontva röppen egyet.

Hét a pöttye, számolsz, nézed,

egyet, kettőt, hármat, négyet,

megtalálod mind a hetet,

s önmagadtól kérdezgeted:

hátát vajon ki festhette?

Ki volt, aki teremtette?

Ki tervezte, ki rajzolta?

Ki volt, aki kiszámolta?

És amire eljutsz hétig,

nézed ahogy száll az égig.