Ida Bohatta : Törpi és a hónapok
(Fordította: Csillag Éva)
Január
„Kedves Törpi, szánj meg kérlek,
és adj nekem kenyeret,
nem kérnék, de éhes vagyok,
s tovább nem éhezhetek.”
„Kicsi cinke, gyere bátran,
rovartojás az ebéd,
befőztem még a múlt nyáron,
frissen tálalom eléd.”
Február
Jött egy levél, Vörös Begy írt:
„Édes kedves Törpikém!
A távolból üdvözöllek,
én jól vagyok, s te miként?
Szerencsére sose fázom,
tollkabátom jó meleg,
azt kívánom, legyen mindig
bőven magod s kenyered!
Szeretettel gondolunk rád,
Csip és Pip is itt csipeg,
nem felejtünk, hazavágyunk:
Vörös Begy s a többiek.”
Március
„Ön nem ért a kertészethez,
kitépi az ibolyát,
és még harminc gilisztát kap
egy hónapra – nyavalyát!
Hogyha kertész akar lenni,
ásson máshol, ha lehet,
Vakond Uram, elbocsátom,
ki van rúgva! Elmehet!”
Április
„Nem tudom, hogy lesz-e eső?
Hogy lehet ez Brekikém?
Én azt hittem, hogy az időt
te irányítod idén!”
„Hát igen, no, megteszem én
egész évben, mit lehet,
de áprilisban az idő,
amit akar, azt tehet.”
Május
Éhes a sok cserebogár,
az étvágyuk hatalmas,
levélborda-salátától
növekszik a potroh, has.
Ki a legtöbbet befalta,
s nagyra nőtt a pocakja,
a cserebogárcsillagos
érdemrendet az kapja.
Június
„Egy, kettő, mars ki veletek,
ez itt a Tulipán Hotel,
hol kitűnő bor kapható,
s remek méz, ez túl fényes hely.
Egy, kettő, mars ki veletek,
aki csak zöldséget szeret,
a sarkon túl a Répához
címzett fogadóba mehet!”
Zöld, zöld, zöld minden szép dolog,
Zöld, zöld, zöld mind mit dalolok.
Zöld a rét s a falevél,
a ruhácskám, a zeném,
zöld a kedvem, ha vidám,
így mulatok igazán!
Augusztus
Roskadozik a sok termés
íz idén is, de csodás!
Egérasszony szorgalmasan
tölti meg a kosarát.
Egéréknél így beszélik:
„Elég az, mit elrakunk,
egy kicsit a maradékból
az aratóknak is hagyunk.”
Szeptember
„Nem ízlik már étel s ital,
fáj a torkom, de nagyon,
és ez épp most utazásnál,
segítene bajomon?”
„Ez angina vogularis,
megártott a dalolás,
óránként egy bogárlábtól
holnap jól lesz, nem vitás."
Október
„Ejnye, ejnye, mi dolog ez,
sötét éjnek idején
virágkocsmát látogatni,
nem, ez nincsen a helyén!
gyerünk gyorsan, be az ágyba,
persze nagyon csendesen,
Darázs Asszony a szomszédban
szendereg már édesen.
De ha álmát megzavarják,
könnyen indulatba jön,
legjobb lesz most lefeküdni
már a hold is beköszön.”
November
Mókusasszony az odúban
mindig mindent rendbetesz,
begyűjti a mogyorókat,
s egy jó nagy könyvbe bejegyez:
„megszámoltam, húsz van éppen”,
és alatta új sor áll:
„Egyet adtam Törpikének”,
így már húszat nem talál.
December
Egy madárka eldalolta:
„Felhőcskék, figyeljetek!
Törpi gyógyított meg engem,
a szárnyam már nem beteg!”
A felhők a csillagoknak
hintették el ezt a hírt,
ők pedig az angyaloknak
mesélték a csodaírt.
Az angyalok a Jézuskának
mondták el az esetet,
és Jézuska Karácsonyra,
Törpi házánál a hóra
egy új papucsot letett.
(Fordította: Csillag Éva)
„Kedves Törpi, szánj meg kérlek,
és adj nekem kenyeret,
nem kérnék, de éhes vagyok,
s tovább nem éhezhetek.”
„Kicsi cinke, gyere bátran,
rovartojás az ebéd,
befőztem még a múlt nyáron,
frissen tálalom eléd.”
Jött egy levél, Vörös Begy írt:
„Édes kedves Törpikém!
A távolból üdvözöllek,
én jól vagyok, s te miként?
Szerencsére sose fázom,
tollkabátom jó meleg,
azt kívánom, legyen mindig
bőven magod s kenyered!
Szeretettel gondolunk rád,
Csip és Pip is itt csipeg,
nem felejtünk, hazavágyunk:
Vörös Begy s a többiek.”
„Ön nem ért a kertészethez,
kitépi az ibolyát,
és még harminc gilisztát kap
egy hónapra – nyavalyát!
Hogyha kertész akar lenni,
ásson máshol, ha lehet,
Vakond Uram, elbocsátom,
ki van rúgva! Elmehet!”
„Nem tudom, hogy lesz-e eső?
Hogy lehet ez Brekikém?
Én azt hittem, hogy az időt
te irányítod idén!”
„Hát igen, no, megteszem én
egész évben, mit lehet,
de áprilisban az idő,
amit akar, azt tehet.”
Éhes a sok cserebogár,
az étvágyuk hatalmas,
levélborda-salátától
növekszik a potroh, has.
Ki a legtöbbet befalta,
s nagyra nőtt a pocakja,
a cserebogárcsillagos
érdemrendet az kapja.
„Egy, kettő, mars ki veletek,
ez itt a Tulipán Hotel,
hol kitűnő bor kapható,
s remek méz, ez túl fényes hely.
Egy, kettő, mars ki veletek,
aki csak zöldséget szeret,
a sarkon túl a Répához
címzett fogadóba mehet!”
Július
Zöld, zöld, zöld minden szép dolog,
Zöld, zöld, zöld mind mit dalolok.
Zöld a rét s a falevél,
a ruhácskám, a zeném,
zöld a kedvem, ha vidám,
így mulatok igazán!
Roskadozik a sok termés
íz idén is, de csodás!
Egérasszony szorgalmasan
tölti meg a kosarát.
Egéréknél így beszélik:
„Elég az, mit elrakunk,
egy kicsit a maradékból
az aratóknak is hagyunk.”
„Nem ízlik már étel s ital,
fáj a torkom, de nagyon,
és ez épp most utazásnál,
segítene bajomon?”
„Ez angina vogularis,
megártott a dalolás,
óránként egy bogárlábtól
holnap jól lesz, nem vitás."
„Ejnye, ejnye, mi dolog ez,
sötét éjnek idején
virágkocsmát látogatni,
nem, ez nincsen a helyén!
gyerünk gyorsan, be az ágyba,
persze nagyon csendesen,
Darázs Asszony a szomszédban
szendereg már édesen.
De ha álmát megzavarják,
könnyen indulatba jön,
legjobb lesz most lefeküdni
már a hold is beköszön.”
Mókusasszony az odúban
mindig mindent rendbetesz,
begyűjti a mogyorókat,
s egy jó nagy könyvbe bejegyez:
„megszámoltam, húsz van éppen”,
és alatta új sor áll:
„Egyet adtam Törpikének”,
így már húszat nem talál.
Egy madárka eldalolta:
„Felhőcskék, figyeljetek!
Törpi gyógyított meg engem,
a szárnyam már nem beteg!”
A felhők a csillagoknak
hintették el ezt a hírt,
ők pedig az angyaloknak
mesélték a csodaírt.
Az angyalok a Jézuskának
mondták el az esetet,
és Jézuska Karácsonyra,
Törpi házánál a hóra
egy új papucsot letett.
