2013. január 28., hétfő

A medve és az ábécé (Román mese)

A medve és az ábécé (Román mese)

Volt egyszer egy bugyuta királyúrfi. Fenséges édesapja iskolamestereket, tanárokat fogadott melléje, hogy tanítsák meg a betűvetésre, s verjék a fejébe a törvényt, mert anélkül, ugye, nem kormányozhatja majd az országot. Tanítómesterek jöttek-mentek, de a kicsi királyfi nem akart a tudományoknak élni, csak az orrpiszkálásban volt hajlandó elmélyedni. Több se kellett a királynak: a palotába hívatott egy öreg írástudót, aki mindenféle tudományban jártas volt, és akit az egész világ bölcsnek tartott. Felfogadta fia mellé tanítónak. Csak az az egy kikötése volt, hogy nevelje szépszerével, jó szóval a csemetéjét, mert a gyermek gyönge ijedős. De bíz a bölcs kurtára, fogta az úrfit. Végül, amikor már nem tűrhette tovább tökéletlenségeit, végighúzott a hátán a vesszővel egynéhányszor és így szólt:
- Tanuld meg, hogy pálcából fakad a bölcsesség!
A királyfi rögvest bepanaszolta fenséges édesapjánál az agg tanítót:
- Megvert a mester, mielőtt feladta a leckét!
A király abban a szent helyben tömlöcbe vettette a bölcset, de az ítélkezés napján még egyszer a király és a vének bírósága elé vezették. Szerencsétlen próbálta igazolni magát, bizonyítékokkal hozakodott elő, ám hiába.
- Inkább egy erdőből beszabadult medvét tanítanék az ábécére, mint felséged fiát!
Erre a csúfságra a király nyomban kimondta ítéletét:
- Ha egy esztendőn belül nem tanítasz meg egy medvét írni-olvasni, tudd meg, hogy nem kerülöd el az akasztófát!
A király nyomban fogatott az erdőben egy medvebocsot, és elküldte a bölcsnek. A mester cserzett bőrből készített egy vastag könyvet, és lapjai közé hússzeleteket rakott. A medve a mancsai közé kapta a könyvet, és addig-addig forgatta, amíg az összes húst meg nem találta. Miközben evett dörmögött, s lapozgatta a könyvet.

Hamarosan letelt a kiszabott esztendő. A király maga elé rendelte a bölcset, hogy mutassa be a medvéje tudományát. A medve, amint meglátta a király asztalán a könyvet, azon nyomban a hátsó lábára ágaskodott, elvette, s forgatni kezdte a lapokat. Dörmögött, mormogott, közben végiglapozta az egész könyvet, azután elkezdte előröl.
A jelenlévők dőltek el a kacagástól. A király megkérdezte a mestert:
- Mit mond a medve?
- Olvas, felséges uram.
- Miféle olvasás ez?
- Kérem alázattal, felséges uram, a maga nyelvén olvas: medvenyelven mondja az ábécét.

Most már a király is elnevette magát, és megbocsátott a bölcsnek. Mivel látta, hogy helyén van az esze, végleg felfogadta a fia mellé tanítómesternek.


Mese a fecskéről (Román népmese)


Mese a fecskéről (Román népmese)

Hajdanában, réges - régen, olyan régen, hogy már az idejét sem tudja senki, élt egyszer egy szegény asszony. Csak egyetlen gyermeke volt, egy aprócska, vékony csontú kislány, akit Fecskének becézett.
Ez a kislány örökösen dalolt, nótázott. Hiába szólt rá az anyja többször is:
- Elég legyen már, kis Fecske! Hagyd abba! Fáradt vagyok, pihenni szeretnék!
- Ha nem tetszik, ne hallgassa! - nyelvelt vissza a kisleány, s annál harsányabb dalolásba kezdett. Jócskán fel volt vágva a nyelve.
Egy reggel, még alig pitymallott, de a kis Fecske már talpon volt. Fekete ruhát vett magára, - melyre édesanyja kék karöltős-ujjat vart az este -, és fehér kötényt kötött eléje. Alighogy felöltözött, nyomban nótázni kezdett a legélesebb hangján.
A szegény asszony még aludt volna szívesen, de felriadt a hangos énekszóra.
- Kislányom, kislányom... - sóhajtott fel bosszúsan, majd így folytatta: - Miért nem születtél inkább dalos madárnak!
És láss csodát, abban a szempillantásban kék szárnyú, fekete tollú kismadár repült ki a szobából. Fehér mellénye megvillant egy pillanatra, s aztán szélsebesen tovaszállt...
Estére azonban visszatért, és az ablak fölé, az eresz alá fészket rakott. Ott élt madár alakban, s minden hajnalban hangos énekszóval köszöntötte az édesanyját.
Sok, sok ködbevesző esztendő telt el azóta. A fecske ma is az emberek közelében, az eresz alá rak fészket, és kora reggel hangos csiviteléssel ébreszti a ház népét. Azt mondják, szerencsét hoz annak, aki szívesen hallgatja ficsergését. Ez így igaz, hisz aki fecskeszóra ébred, és kel ki ágyából, az idejében foghat munkához s nem telnek napjai hiábavalóan.

Mészely József fordítása


2012. december 17., hétfő

Ünnepi Köszöntő

Áldott , Békés , Szeretettel teli karácsonyi ünnepeket kívánok
minden kedves vendégemnek és egyben
Egézségben , gazdagságban bővelkedő Boldog Új Évet !
B.U.É.K.2013!

2012. december 8., szombat

Aranyosi Ervin: Lics és Locs

Aranyosi Ervin: Lics és Locs

Lics és Locs, a két boszorkány rosszban töri a fejét,
Csúffá teszi, latyakossá az emberek életét….
Locs csinálja a locspocsot, mikor olvad kint a hó.
Egyszer el is akadt benne szánjával a télapó.
Lics szeret sokat beszélni, locsi-fecsi, csupa báj?
Locs is igen sokat locsog, pletykálkodó buta száj.
Ahogy beszél csak úgy fröcsög, mint a latyak szerteszét.
Okoskodik, villogtatja mások előtt az eszét.
Ha végre egy kis hó hullik és a földet elfedi.
Felolvasztja! Ne szánkózzon, Julcsi, Jancsi, Kis Peti.
Hógolyó is szerte olvad, hóember elköltözik,
mert ez a két rút boszorkány vizes hóba öltözik.
Unom már, hogy minden évben bosszantásuk fenyeget.
Találjunk ki jó büntetést mindkettőnek, gyerekek.
Írjátok meg, mit tennétek, hogy Lics és Locs jó legyen?
Legyen elég hó mi nálunk, ne csak ott fenn a hegyen.

2012. december 7., péntek

Aranyosi Ervin: Télapócska – gyerekálom

Aranyosi Ervin: Télapócska – gyerekálom

Van egy régi, gyerekálmom,
Jön egy bácsi, meseszánon.
Szarvas húzza csodaszánját,
szél borzolja ősz szakállát.

Úgy hívják őt, Télapócska,
várja Erzsi, Kati, Jóska…
Várják nagyra nyílt szemekkel,
csodaváró szeretettel.

Fenn a szánon van a zsákja,
piros, mint a nagykabátja.
Gyerekeknek kis ajándék,
szaloncukor, csoki, játék.

Mert Apócska szeret adni,
de neked kell elfogadni,
szeretettel teli zsákot,
kedvességet, boldogságot.

Ajándékod azért hozza,
jóságodat viszonozza,
hogy megtanuld, öröm adni,
szeretetet elfogadni.

Nem az ajándék a lényeg,
hanem az, mit akkor érzek,
mikor szeretettel adok,
mikor hálát, mosolyt kapok.

Télapócska csak egy álom,
és csak ritkán jön a szánon.
Ám ha mosolyodat adod,
szebbé válhat minden napod.

A jót nem csak gyermek várja,
s aki szívét nagyra tárja,
annak mindig lehet ünnep,
az élete szebbnek tűnhet.

Van egy régi, gyerekálmom,
Télapó jön, meseszánon.
Én vagyok a télapócska,
rám vár Erzsi, Kati, Jóska….

Aranyosi Ervin: Levél a Mikuláshoz

Aranyosi Ervin: Levél a Mikuláshoz

Kedves, jó Mikulás bácsi,
neked is van gyereked?
És ahol laksz, ott Lappföldön,
melegít a szeretet?
Amikor jössz, mennyi minden
fér bele a zsákodba?
Ugye te is mindent megkapsz,
mit elképzelsz álmodban?
Ugye neked szót fogadnak
a manók, s a szarvasok?
Ugye nem baj, nem haragszol,
mikor csintalan vagyok?
Ugye idén újra eljössz,
s hozol ajándékokat?
Kipucolom kis csizmámat,
s ablakunkban kép fogad.
Mert rajzoltunk testvérkémmel,
csuda, színes képeket.
Neki is hozz ajándékot,
tudod, Ő is jó gyerek.
Hányat is kell még aludnom,
mire eljössz, s itt leszel?
Remélem, hogy idén látlak,
mert te annyi jót teszel.
Tegnap azon gondolkoztam,
Mikulásnak lenni jó!
Ha felnövök, családomban
minden nap lesz télapó.
Ajándékot öröm adni!
- magyarázzam pont neked?
Öröm látni az arcokat,
hol ragyog a szeretet.
Kedves, jó Mikulás bácsi,
gyere, várunk már nagyon!
Amikor jössz, arra kérlek,
kopogtass az ablakon!

Aranyosi Ervin: Lics és Locs büntetése

Aranyosi Ervin: Lics és Locs büntetése

Mi is történt tegnap este, képzeljétek gyerekek,
Hótündér a kastélyában megkapta a levelet.
Lics és Locs a két boszorkány, bosszantotta, jaj nagyon!
Varázslaton gondolkodott, s kinézett az ablakon.
Először is arra gondolt, küld rájuk egy kis szelet.
Intett egyet pálcájával és a szél megérkezett.
- Északi szél, repülj gyorsan kapd fel ezt a két banyát,
repítsd Őket messzi földre, érjék el a Szaharát.
Ott csináljon majd locspocsot a két dinka perszóna,
higgyék azt, hogy sok ott a hó, s homokkal van felszórva.
Ott ha vizet fakasztanak, legalább majd haszna lesz,
beduinok sokasága élelmet majd így szerez.
Amit tettek megpróbálom rendbe hozni addig én.
Havat küldök, legyen tél itt, az északi féltekén.
Varázspálca hármat köröz, mellé szól a varázsszó,
s ha kinézel ablakodon, látod esik már a hó.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...