Recsap basa borbélyai
Bizony mikor ez az eset megesett, még akkor is nagyon kis helyen elfért Kecskemét városa, pedig ma ugyancsak szép darab földet betelnek utcái. Hogy milyen kicsi volt abban az időben a híres város, azt abból is elgondolhatjátok, hogy mindössze egy borbély lakott benne.
Nagy tudomány volt pedig akkorában a borbélyság, s nagyobb ember a borbély, mint a generális. A generális egyebet sem tud, csak verekedni. Vagy őt veri meg a másik, vagy ő veri meg a másikat - ezzel vége a tudományának. Annál nagyobb ezermester volt abban az időben a borbély. Piócázni, eret vágni, köpölyözni, borotválni, csillagok járásából jövendőt mondani, esőt csinálni, szelet megállítani, fűből-fából orvosságot főzni - ez mind hozzátartozott a borbélyi tudományhoz.
S mivel mindezekben a dolgokban nem volt párja Jakab mesternek - így hívták a kecskeméti borbélyt -, kevélység dolgában se volt párja Jakab mesternek egyheti járóföldön. Nem is borotvált volna ő mást, csak a főbírót, a tanácsbeli urakat, módos céhmestereket, gazdag boltosokat, azoknak a zsebében csörgött borravaló gyanánt az ezüsthúszas. Az öreglegénynek jutottak a csizmadiák, a szabók, a szűcsök s egyéb közrendű népek: azoknak a markából hullott borravaló gyanánt a rézpeták. Hát a kis borbélyinasnak ki maradt? Neki maradtak a hajdúk, a targoncások, a koplalósok: ezek rángatták meg a fülét borravaló gyanánt. Ha nagyon jókedvükben találta őket, akkor adtak a feje búbjára egy barackot.
- Nagyot nőj, öcskös, ebben az esztendőben!
Hej, ette is emiatt a kisinas szívét a keserűség, mikor az ő kezében is éppen olyan jól forgott a borotva, mint a gazdáéban meg az öreglegényében! De nem ért az semmit, még a vargainasoknak is több becsületet adtak a pattogatott kukoricás asszonyok, mint neki. Akárhányszor éhesen feküdt le a kis borbélyinas, mikor a gazda meg az öreglegény annyit töltöztek mindenféle földi jókkal, hogy maguk is sokallták. Éppen akkor is friss kolbászt kávézott Jakab mester, mikor végigszaladt a hír a városon:
- Itt vannak a törökök!
Jakab mester kezéből ijedtében kiesett a kolbász. Hát még mikor meghallotta, hogy annyian vannak, mint a sáskák, s úgy bekvártélyozták magukat a nagy piacra, mintha sohase akarnának többé elmenni. Mi lesz ebbül, teremtő istenem?
Hát az lett, hogy egyszerre csak beállít Jakab mesterhez egy nagy szál török.
- Te vagy-e a kecskeméti borbély?
- Szolgálatodra, nagy jó uram, én vagyok az, akit keresel.
- Szedd össze a szerszámaidat. Recsap basa őkegyelmessége méltónak talált arra, hogy a te kezed szabadítsa meg a szakállától.
Bezzeg ugrott Jakab mester, hogy hármat is lépett egy nyomba, s egyszeriben ott termett Recsap basa sátorában. Csupa selyem-bársony ennek még a pokróca is, csupa arany-ezüst a szerecsen szolgák gúnyája. "No, Jakab mester, úrrá leszel abból a borravalóból, amit itt kapsz" - gondolta magában a borbély.
Ahol ni, emeli is már az egyik szolga a zacskó aranyat - az van a zacskóban, hallik a csengése -, s megszólal Recsap basa:
- Nyisd ki a füled, te híres borbély. Ha engem szépen megborotválsz tied a zacskó arany, megveheted rajta a kecskeméti városházát. De ha megkarcolod a patyolat ábrázatomat, úgy megkenetem a talpad mogyorófahájjal, hogy holtig arrul koldulsz.
Jakab mesternek a térde is összeverődött féltiben, ahogy leborult a basa előtt.
- Kegyelmes basa, inkább az öreglegényemet küldöm el magam helyett. Könnyebb annak a keze, mint a sólyomnak a szárnya.
S nem telt bele egy szempillantás, már akkor otthon lelkendezett Jakab mester az öreglegény előtt:
- Szaladj csak fiam, borotváld meg a basa őkegyelmességét! Sosem láttam olyan finom úriembert. Álmodban se láttál olyan borravalót, amilyent ott kapsz. Legyen a tied, barátom, ne mondd, hogy mindig én szedem le előled a tejfölt.
Jakab mester azzal bebújt az ágy alá, az öreglegény pedig egy ugrással ott termett a basánál. Már a habot is megkeverte, mikor azt kérdi tőle Recsap basa:
- Elmondta-e a gazdád, hogy áll a bál?
- Semmit se szólt, kegyelmes basa.
- Száz arany, ha szépen megborotválsz: száz pálca, ha megkarcolod patyolat képemet.
Szappant, borotvát otthagyott az öreglegény, s csak úgy futtában kiáltott vissza:
- Elküldöm a kisinasunkat, kegyelmes basa. Lágy a keze, mint a selyem, sebes a járása, mint a szél.
Otthon aztán fülön fogta a kisinast, s keményen rámordult:
- Lódulj, kölyök! Valami török basát kell megborotválnod. Jusson már egyszer neked is ilyen.
Azzal ő is bebújt az ágy alá Jakab mester mellé, s a kisinas pedig bekocogott a basához, aki keményen rákiáltott:
- No, gyerek, hány hét a világ?
- Mával is kevesebb, basa bácsi - felelte a kisinas, s már akkor pemecselte is a Recsap basa állát.
- Megállj, gyerek! Tudod-e, milyen az én szerződésem?
- Majd megmondja, basa bácsi.
- Ha szépen megborotválsz, arannyal méretlek föl. Ha megkarcolsz, én borotvállak meg téged nyírfavesszővel.
- Majd el válik, hány zsákkal telik - felelt meg a kisinas, s azzal nekifogott a borotválásnak. A hosszú kóborlásában úgy kiverte a Recsap basa állát a szakáll, hogy rossz volt látni: de úgy letisztította azt róla a kisinas, hogy öröm volt nézni. Még csak a keze se reszketett a nagy ijesztgetéstől.
- Ember vagy, öcsém, akárki fia vagy - csapta össze a basa a bokáját - , tiéd az arany. Hanem most már azt mondd meg nekem: hogy nem féltél, mikor borotváltál? Mert bizony mondom neked, megemlegetted volna ezt a napot, ha a Recsap basa orcáját megkarcolászod.
- Nini, basa bácsi - nevetett a gyerek -, nekem is van ám sütnivalóm! Bizony mondom neked, hogy amelyik percben megkarcoltam volna az ábrázatodat, úgy lenyisszantottam volna a fejedet a nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktől összeragadt volna.
Recsap basát egyszeriben kilelte a hideg ijedtében. Fölsegítette a kisinas hátára az aranyos zacskót, aztán mindjárt takarodót fúvatott a tábori kürtösével.
- Gyerünk odább egy házzal! Nem jó az ilyen néppel bolondozni, ahol még a gyereknek is így helyén van a szíve.
Így mentette meg a kisinas Kecskemét városát a töröktől. Jakab mester meg az öreglegény elő se mertek bújni az ágy alól, míg a török el nem porzott. De hiszen bújhattak már! Akkorra a kecskemétiek a kisinast tették meg főborbélynak. Emezek meg mit csinálhattak volna mást a jámborok? - Jakab mester beszegődött hozzá öreglegénynek, az öreglegény meg kisinasnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése