Aleksis Kivi: A mókus
Elpihen a fürge mókus,
fellegek közt ing a fészke:
csapda foga meg nem fogja,
kutya nem jut közelébe -
ő ezekre fittyet hány.
Égberontó őrtoronyból
ámul szét a nagyvilágba:
Lent öldöklő küzdelem dúl -
feje fölött fenyő ága
leng: a béke zászlaja.
Bólogat a kis bolondos,
lágy, meleg mohába bújva:
himbál, hintáz, ring a vára,
felzokog az erdő húrja:
száguldó szél zengeti.
Bóbiskál a borzas-farkú,
kis ablaknál ki-kivillan,
víg madárdal zsong fülében:
álmok országába illan,
hol az erdő színarany.
/Ford.: Képes Géza/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése