2012. február 17., péntek

Zelk Zoltán: A világgá ment porszem


Kukurikú Tarajos, a falu legszebb kakasa kiállt az országút közepére. Kora reggel volt még, nem járt arra senki, de azért égnek nyújtotta a nyakát, és elkiáltotta szokásos reggeli mondókáját:

Kukurikú Tarajos,
szép vagyok és haragos!
Van, ki vélem szembeszáll:
ember, állat vagy madár?

Persze ha senki sem jár arra, nem is felelhetett senki. Ezért, hogy mégis megmutassa nagy bátorságát, belerúgott a legközelebbi porszembe, aztán megcsattogtatta szárnyait, és büszkén elindult hazafelé. Azt már nem hallotta, hogy a kis porszem jajgatni kezdett, és így panaszkodott testvéreinek:

- Jaj, jaj! Már megint megrúgott engem ez a sarkantyús kakas! Millió testvéremmel együtt élek az országúton, és mégis csak engem rugdos! Nem is várok én már tovább, elmegyek világgá!

Hiába kérlelték testvérei, hiába marasztalták, a kis porszem elindult világgá. Ment, mendegélt, míg a patakpartra ért. Ott aztán megszólította egy sárga kavics:

- Hová, hová, kicsiny porszem?

A porszem meg sem állott, úgy válaszolt a kavicsnak:

Hogy ne rúgjon engem többé
Kukurikú sarkantyúja,
otthagytam az országutat,
s elindultam vándorútra!

- Hát akkor ne szaladj úgy - kiáltotta utána a sárga kavics -, mert én is veled megyek!

Így most már ketten vándoroltak, mentek, mentek, mendegéltek, míg az erdőszélre nem értek. Az erdőszélen aztán rájuk kiáltott egy vadkörte:

- Hová, hová, porszem, kavics?

Azok meg sem álltak, úgy kiáltott vissza a kavics:

Porszemet a kakas rúgta,
elindult hát vándorútra,
most már én is vele járok,
három évig meg sem állok!

Egyéb sem kellett a vadkörtének! Leugrott a fáról, és szaladt a két vándor után. Most már hármasban mendegéltek, de nem sokáig, mert a hegyoldalban egy aranyalmafát találtak, s a legaranyosabb aranyalma megkérdezte tőlük, hogy:

- Hová, hová, három vándor?

Most is csak futtában válaszolt a vadkörte:

Kakas elől porszem futott,
míg a patakpartra jutott,
patakpartnál kavics szaladt,
futok én is, ágrólszakadt!

De már az aranyalma is futott utánuk! A réten a retekkel találkoztak, az is szaladt! A hagymával, az is szaladt! S nyomukban a sárgadinnye, görögdinnye!

Így szaladtak, így futottak, míg egyszer csak, hogyan nem, éppen a kis porszem szülőhazájába, az országútra jutottak vissza. Az országút közepén pedig ott állott a kakas, és éppen kiáltotta:

Kukurikú Tarajos,
szép vagyok és haragos!
Van, ki vélem szembeszáll:
ember, állat vagy madár?

Így kiáltott, de hirtelen észrevette a porszemet és a különös sereget, ettől aztán úgy megijedt, hogy meg sem állott hazáig. Nem is mert többé kimenni az országútra. A kis porszem elbúcsúzott vándortárasaitól: azok is hazamentek, s a kis porszem azóta is ott él millió testvére között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...