Benesék legendája
Midőn egyszer a Szamos folyóban halászva, kínálgatta az édes csalétket, hol ide, hol oda dobva horgát s sovány szemekkel lesve az eredményt: hirtelen csak elébe toppan egy piros köpenybe burkolt, hosszúszárú pipából bodor füstöket eregető emberke, kinek két - patához hasonló - lábán fényes sarkantyú díszlett. Benes e különös díszbe öltözött alakot meglátva, nagyon megijedt s sűrű keresztvetésekkel igyekezett magát tőle biztosítani; de hasztalan, mert azt semmi sem riasztá vissza, sőt bátran közeledett a megrémült Beneshez s a legnyájasabb hangon így szólítá meg:
"Igaz, hogy én az Ördög vagyok, de azért nincs okod tőlem félni, sőt ellenkezőleg, bízzál bennem s remélj, mert most éppen az irántad való jóakarat vezérelt ide. Látva ugyanis a te sanyarú helyzetedet s eredménytelen fáradozásaidat: szolgálatomat akarom neked felajánlani, oly szolgálatot, mely után minden vágyad azonnal teljesülhet s úgy magad, mint a hozzád tartozók a legirigyeltebb emberekké lesznek s koplalás helyett a legnagyobb jólétet éritek el. Csak azt kívánom viszonzásul, hogy engem tiszteljetek s kössétek le magatokat részemre. Gondold meg s ha akarod, kövess engem!"
Benes a csábító ígéretek befolyása alatt fényes jövőt varázsolt maga elé, képzelete egy magasabb régióba ragadta s a gazdagság folytán megszerezhető finom ételek és italok már csaknem előre érzett íze, a munka nélküli élet csábos kényelmei, a község lakói fölött gyakorlandó fölény s még a papnál is nagyobb tekintély reményei oly ellenálhatatlan erővel hatottak reá, hogy ily szavakkal fordult a kísértőhöz:
"Hallod-e, Uram? Ketten a vásárt akár azonnal is megköthetnők, de mivel te a feleségem s a fiam tiszteletét is kívánod, ezért én az ők nevökben csak a velök tartandó értekezés után s a tőlük kieszközölt beleegyezés alapján nyilatkozhatnám, mert nálunk az a szokás, hogy csak közös egyetértéssel intézhetjük dolgainkat. De ha nincs kifogásod ellene, holnap e helyen, ez órában találkozhatunk s határozatunkat közölni fogom."
"Jól van" - mondá az ördög s azzal eltűnt.
Benes hazafelé indult, elgondolkodva, hogy milyen jó is lesz az, hogy ahelyett, hogy esőben, szélben, étlen, szomjan a Szamos partján lézengene, a legfényesebb ruházatban ülhet majd kastélyában a dúsan terített asztal mellett s kegyesen fogadhatja az előtte hajlongók köszöntéseit.
Sötét este volt, mikor Benes ilyen gondolatokkal, de üres tarisznyával hazaérkezett. A felesége türelmetlenül várta a vacsorára valót s amint a férje a kunyhóba belépett, feleségének első kérdése az volt: "Hozol-e valamit.?" „Hozok feleség, hozok, üres tarisznyát ugyan, de annál jobb hírt! Meguntam már e nyomorúságos életet - így kezdé Benes a hír elbeszélését - e sok fáradsággal s kevés eredménnyel járó foglalkozás annyira terhemre van, hogy nem tudom elviselni. De úgy látszik, hogy a gondviselés megelégelte szánandó állapotunkat, mert halászás közben az Ördöggel találkoztam, ki azon esetre, ha ti elfogadnátok, a legkényelmesebb életet biztosítaná részünkre s minden vágyunkat a legnagyobb készséggel teljesítené."
"Ez elég örvendetes hír - mondá a feleség - de viszonzásul mindezekért mit kíván?"
"Életünkben semmit, csak halálunk után kívánja, hogy szolgálatába szegődjünk."
"Isten mentsen - mondá a fiú - hogy lelkemet bármi kincsért is az Ördögnek adjam el" s miután ismerte atyja hajlamait, azonnal feltarisznyált s a szülői házat örökre elhagyá.
A fényes jövőtől szintén elcsábított feleség fia távozása után ily szavakkal fordult férjéhez: "Én az Ördög ajánlatát hajlandó vagyok elfogadni, ha öt zsák aranyat s háromszáz éves életet biztosít részünkre, különben nem."
A felesége határozata a halászt nagyon boldoggá tette s bár étlen, szomjan, de alig várta a légyott óráját s az álmatlanul eltöltött éj hajnalán azonnal a kitűzött helyre indult hol a bőkezű kísértő nem sokáig váratott magára s már messziről kiáltá a halász felé: "Nó, mi a határozat ?"
"Én és a feleségem elfogadjuk ajánlatodat; fiam azonban nem; de mi is csak oly feltétellel, ha öt zsák aranyat s háromszáz éves életet biztosítasz, s ez idő alatt minden vágyainkat teljesíted s minket hűségesen szolgálsz."
"Elfogadom- felelé az ördög - ma éjjel legyetek otthon, mert a pénzt akkor elviszem."
Úgy is történt. Következő éjjel az ördög beváltotta ígéretét s az öt zsák aranyat pontosan és hiánytalanul a szegény halász kunyhójába szállította.
Most kezdődött csak a gyöngyélet a már boldog halászpárra nézve, igyekeztek is azt a legnagyobb mértékben fölhasználni; fény, pompa, dínom-dánom, s boldog semmittevésben töltötték napjaikat. De ez sem elégíti ki vágyaikat, a nagy kincsből Óradnától az északkeletre fekvő szép hegyeket megvásárolták, s arra a hűségesen szolgáló ördöggel egy gyönyörű palotát emeltettek, melybe a legnagyobb kényelemmel rendezkedtek be, s ezidőtől fogva már csak négy paripától vont aranyos kocsiban lehetett őket látni. Így éltek boldogan, megelégedetten több emberöltőn keresztül, míg a szerződésileg biztosított idő le nem járt; mikor pedig a háromszáz esztendő letelt, nyomtalanul tűnt el a palota, s vele együtt a házaspár is, de áll a szép hegy, s egykori tulajdonosáról ma is a Benes nevet viseli.
Eltűntek Benesék, eltűntek nyomtalanul, senki sem tudja hová. Egyszer azonban egy elbolyongott juhait kereső pásztor a Benes-hegyhez érve annak oldalában egy igen-igen mély barlangra bukkant, hol legnagyobb rémületére Benest találta ki, éppen pénzszámlálással volt elfoglalva. A juhásznak egy marék pénzt adott s kérte, hogy gyorsan távozzék, nehogy gazdája - ki úgy látszik pénztárosává tevé - ott találja.
A monda szerint bizonyos napon ma is hallható Benesék keserves sóhajtása és jajgatása, mert a lelkeiket eladó Beneséket kíméletlen gazdájok, az ördög, ekébe fogja s a legkíméletlenebb módon szánt velök a Benes-hegy oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése