Nyenyec népmese: A kisegér
Meghallotta a zajt a kisegér. Felpattant egy homokbuckára és elkiáltotta magát:
- Hallod-e, jégtábla, ússz messzebb a parttól, az én kunyhócskámtól! Kárt ne tégy benne!
Az egér szavaira a legnagyobb jégtömb válaszolt:
- Nincs olyan hatalom, amely megállíthatná az úszó jeget!
Megharagudott a kisegér, még a szőre is fölborzolódott mérgében. Így felelt:
- Ne hencegj olyan nagyon, jégtábla! Ha zátonyra futsz, a nap úgy felmelegít, hogy elolvadsz. Még hírmondónak se marad belőled!
Elhallgatott a jégtömb, de a nap megszólalt helyette:
- Ejnye, kisegér! Mit törődsz te azzal, hogy ha megolvasztom a jeget? Hogy mered megleckéztetni a nálad idősebbet?
Hátraszegte a fejét a kisegér, elkiáltotta magát:
- Te se kérkedj olyan nagyon, nap komám! Ha jön egy felhő, azon nyomban eltakar! Mit ér akkor a tudományod?
Elhallgatott a nap. Akkor megszólalt a felhő:
- Mit kötekedsz annyit, kisegér? Mi dolgod azzal, ha néhanapján elfödöm a napot? Miért szakítod félbe a nálad idősebbet?
A kisegér a felhőre kiáltott:
- Neked sincs mivel büszkélkedned, felhő! Oda fúj a szél, ahova akar, darabokra szaggat.
Elhallgatott erre a felhő. Felzúgott most a szél:
- Éles nyelved van neked, kisegér! Ha űzöm is a felhőt az égen, mi közöd hozzá? Miért akasztod meg a szavát a nálad idősebbnek?
A kisegér csak nem fért a bőrébe:
- Téged, szél, hallani sem akarlak! Nincs miért dicsekedned, hiszen nem röpülsz messzire. Ha eljutsz az Urál-hegységig, máris letörik a szárnyad!
Elnémult a szél. De nyomban felmordultak az Urál sziklái:
- Kisebb vagy egy homokszemnél, egérke, mégis vitatkozol az idősebbekkel! Mért fáj az neked, hogy útját álljuk a szélnek?
A kisegér most az Urál-hegységhez fordult:
- Lehet, hogy én kicsi vagyok, neked meg hatalmas hegyláncaid vannak, mégis - mi hasznod belőle? Az tiporja a földedet, aki akarja. Nézd csak, most is felkapaszkodott szikláidon egy lajhár, s te nem űzheted el onnan.
Elhallgatott az Urál. A lajhár vette át a szót:
- Ne üsd bele olyasmibe az orrod, ami nem rád tartozik, kisegér! Ne bosszants föl, különben szőröstül-bőröstül bekaplak!
- Fenyegess csak, fenyegess, lajhár! Kíváncsi volnék, így beszélnél-e akkor is, ha csapdába esnél?
A lajhár elnémult.
A kisegér kíváncsian várta, hogy mit mond erre a csapda. De egy szót sem szólt. Fából készült, nem tudott beszélni.
A kisegér úgy érezte, hogy mindenkit meggyőzött a vitában. Orrát magasra emelte, s farkát illegetve lépdelt a kunyhója felé. De jaj! - híre-hamva sem volt a kunyhónak! Míg ő vitatkozott, a jégtábla a part közelébe csusszant, és magával sodorta a házikót.
- Lám, lám! - kapott a fejéhez a kisegér. - Csak az időt fecséreltem az imént, ahelyett hogy jobban vigyáztam volna a házamra!
Azzal sarkon fordult, s új kunyhót kezdett építeni.
Átdolgozta: Katonáné R. Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése