Benedek Elek: A vak királyfi
Szól ez a dal a vak királyfirul.
Ott élt szegény, hol narancs virul.
De szép egy ország! Haj, mit ér neki!
Hogy szép csak hallja, de meg nem nézheti.
A kék égen, nézd, hogy mosolyog a nap!
Amerre jár, virágok nyilanak.
Sütkérezik a nap melegén,
De őt magát, haj, nem látja, szegény!
Övé itt minden, minden, ami szép,
Nehéz bú nyomja mégis a szivét.
Fel-felsóhajt: mi bús az életem!
Koldussal is cserélne szivesen.
Ám néha-néha, holdas éjjelen,
Álom-tündér nála megjelen.
Kezét megfogja és ugy vezeti,
Mindent, mi szép, megmutogat neki.
Lát mindent, mi van fent és idelent:
A kék eget s tengert, a végtelent.
Ah! Az áldott nap! És a csillagok!
Az ő kedvére mind szebben ragyog.
A réteken millió szép virág,
Nézd, nézd, királyfi, de szép a világ!
Repked körötte pillangó s madár
S azt hiszi, ébren, nem álmodva jár.
Ihol, fa ágán kismadár dalol,
Elveszett párja, Isten tudja, hol.
"Várj, várj, madár!" szól s megáll tétova.
Madarat ő még nem látott soha!
Amire ébren vágyott hasztalan,
Im, nemcsak látja, keze rajta van.
Oh, mely gyönyör! Ha mindig tartana,
Az országárul de lemondana!
De száll az éj s a tündér is vele...
Csak a királyfi örök éjjele
Nem száll, oh, nem, hiába kél a nap,
Szegény királyfi sötétben marad.
Ragyog a nap, sugarát ráveti.
Mit ér! Mit ér! Sötét éj ez neki.
A nappal: éj, az éj nappala...
Szegény királyfi, de bús a dala...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése