Donászy Magda: Hímestojás

Donászy Magda: Hímestojás

Mesebeli Nyúlországban

Tavasz táján nagy újság van.

Azt dalolja a madár is,

Nem is egy, de háromszáz is,

Azt súgja a lomb, a domb:

-Mennyi, mennyi nyuszigond!

Sok a nyuszi gondja, dolga.

Minden tyúkhoz elmegy sorba.

Fészekaljtól a kasig,

Jércikétől kakasig.

Dobra veri: -Ki-ki hallja!

Közeledik húsvét napja.

Tartsuk meg a jó szokást!

Tojást kérek! Tyúktojást!

Nagytarajos kis kakaska

Berzenkedik a magasba.

Kukorékol hármat, négyet,

Biztatja a tollas népet,

Hogy a tojást bőven mérje.

Fészekre ül tyúk és jérce.

Káricsálnak, fontoskodnak:

-Ki ád többet? Ki nagyobbat?

Öreg kotló húsz csibével

Illeg-billeg, büszkén lépdel.

Húsz pirinyó csőr csipog:

-Miért jött a nyúl?

-Még titok.

Eközben a tyúkudvaron,

Tornyosul a tojás-halom.

Összesúg a lomb, a domb:

Hazavinni: gond.

És nyúlapó nagy vigyázva

Hazafelé talicskázza.

Dehogy ugrál, szalad.

Lábujjhegyen halad.

Nyírfaerdő mélyén várja

Kilenc bátyja,

Három ángya,

Hat sógora,

Öt nénje.

Kerek zsebes köténybe

Szedi át a drágaságot.

Eltörtek-e a tojások?

Mind egyformák, épek, szépek,

Frissen meszelt hófehérek.

Színezni csak nyúl tudja.

Mért is biznák tyúkra.

Hófehérből hogy lesz piros,

Elárulni bizony tilos.

Ahogy festik, mind szép, mind más,

Egyik sima, másik mintás.

Nini! Egyik tojás reped!

Kibújik a csibegyerek.

-Csip-csip – sopánkodik nyomban:

-Hát a kotló-mama hol van?

Nyúlanyóka oda szalad.

Melengeti füle alatt.

Fiai is ügyetlenül

Ugrándozzák körös-körül.

Örülnek az új testvérnek:

Az csak csipog: - Enni kérek!

Nyúlanyóka ki- s bejár.

Valamicskét csak talál.

Sürög-forog, térül-fordul,

Torzsát hoz a kelbokorbul.

Válogatós a csibe:

-Kölest inkább hozz ide!

Nyúlanyóka most se rest.

Hoz neki pár szem kölest.

A kis pelyhes ámul-bámul,

Enni tanul nyúl-mamától.

Egyik nyúlfi haszontalan.

Kényesen szól: -Unom magam.

A festéshez semmi kedvem,

Máris fülig piros lettem.

Nagyot ugrik. Siettében

megcsúszik a festéklében.

A kék tojás összeroppan,

Ugri nézi kárvallottan.

Hanem a nagy szánom-bánom

Nem segít a tört tojáson.

No de úgyis elég marad,

Kettő híján ezer darab.

Mire mind elkészül, szépül,

Föld is, ég is éjbe mélyül.

Hosszú nyuszi szempillákon

Mosolyog az édes álom.

Derékaljuk selyempázsit,

Tücsök úrfi citerázik,

Csak az ici-pici sárga

Csibe alszik a kosárba.

Fiastyúk a magas égen

Anyja helyett őrzi ébren,

Göncölszekér ballag.

A tücsök is alhat.

Mindennapi szokás szerint,

Kuri kakas kurjant megint.

Piros ruhás hajnal pirkad.

Halványodik hold és csillag.

Először a magas fákon

Illan el a cinke-álom.

Végigfut a mohaágyon:

-Ébredj, világ! Hess el, álom!

Korán kelő Nyúlapóka

Sürög-forog a bozótba

A felserkent nyuszigyerek

Valahányan útnak ered,

Mennek erre, mennek arra,

Kertek alá, kapualjba:

Minden háznál, ahogy szokás,

Ott terem a piros tojás.

Aki hozta, ahogy jött, ment.

Csak a rigó látta ott fent.

Hát a csibe hova lett?

Elveszett a réten?

Dehogy veszett, Nyúlanyó

Hazavitte szépen.

Öreg kotló alá bújva

Elmesélte újra, újra,

Merre járt-kelt,

Hol mit látott,

Mesebeli Nyúlországot.