A HURRIKÁN

- 12 -

Amikor az 1920-as években a floridai Miamiben éltem, nem sokkal ezt megelőzően két hurrikán is végigsöpört ezen az államon. Ekkor történt, hogy megkértem a tenger angyalát, magyarázza el ezt nekem. Ő ekkor sok-sok érzésekkel átszőtt mentális képet adott át nekem. Egyetlen nagy nehézség létezik egy angyallal való beszélgetéskor, mégpedig az, hogy amit ő egyetlen gondolatnak tart, az számunkra vagy húsznak számít, így elég sokáig tart megemészteni amit átad nekünk. Az ember nagyon könnyen összezavarodhat, mivel mindig lemarad a gondolatáram követésében. A képek sorát a napfényes ég alatt, trópusi békében elnyúló Biscayai öböl nyitotta meg (ez volt az angyal területe). Az angyal és tündér kísérői derűsen és boldogan végezték a szokásos feladataikat. Ez egy-két nappal a hurrikán érkezése előtt lehetett.

Most el kell magyaráznom, hogy általánosságban az angyaloknál és déváknál létezik egy rangsor, és a tenger angyalaira is igaz ez. Az angyal közvetlen szomszédjai az ő munkatársai, és vele egyenrangúak. De mindnyájukat felügyeli egy még magasabb fejlettségű lény, aki a tenger hatalmas területéért felelős. Ahogy korábban már elmagyaráztam, minden egyes angyal által felügyelt tengerrészen található egy energia-örvény, ami egyben az angyal tudatosságának fő centruma is. Ez egy jól körülhatárolható helyen van, és úgy is tekinthető, mint a terület szíve. Kisebb számban, de vannak hasonló örvények a levegőben is, amik hasonló céllal a levegő angyalait szolgálják. Az egyes különböző fajta viharok keletkezésének hátterében a víz és a levegő ezen örvényei közötti töltés és polaritáscsere áll. Ily módon tehát állandó energiacsere folyik a víz és a levegő angyalai között. Ami azt illeti, a természetben az energiák egyensúlyát mindenhol ilyen angyalok biztosítják. Testük a központja, irányítója és kisütője az energiáknak. Egy bizonyos – valószínűleg kicsiny – számú, magas rangú angyal irányítja a természet energiaáramlását az egész világon, így biztosítva annak energiaegyensúlyát. Tehát barátunk, a Biscayai öbölben élő angyal része ennek az óriási, alacsonyabb és magasabb rendű lényekből álló rendszernek. A ranglétra legmagasabb fokán állók - lévén ők a közvetlen irányítók - rendelkeznek a hosszú távú tervezés jogával, és tudják azokat a legapróbb részleteket is, amiket mi mindig Istennek tulajdonítottunk. Valóban igaz, hogy még egy verébfióka sem pusztulhat el a tudtuk nélkül. A jelek szerint időről időre úgy alakul, hogy például a trópusi területeken túl sok energia koncentrálódik, és valahogyan szét kell oszlatni onnan. Ilyenkor egy hurrikán, vagy a természet más energiakitörése az eredmény. Ez azonban távolról sem vakon, véletlenszerűen történik, hanem nagyszerű rendben, amit a Miamire lecsapó két szélvihar esetén keresztül fogok elmagyarázni. Hangsúlyoznom kell, hogy az elmondottak a tengeri angyal nézőpontját tükrözik az ő sajátos látásmódján keresztül. Az előkészületeknek és eseményeknek most következő leírása az ő elmondásán alapul – ahogyan azt én megértettem.

A természet energiáinak egyensúlyáért felelős magas rangú angyalok úgy döntöttek, hogy szükség van egy energiakisülésre a vihar által később érintett területen. Kijelölték a kezdőpontot és nagy vonalakban az érintendő területet, majd egy angyalt rendeltek ki a viharhoz, hogy előkészítse annak részleteit, és végigkísérje lefolyását elejétől végéig. Az indulás helyét az döntötte el, hogy egy bizonyos ponton valami kibillent az egyensúlyából, ami azonnali beavatkozást követelt meg. A kiválasztott hurrikán angyal maga mintegy 7m magas volt, úgy festett mintha villámok vennék körül, és ruhái elektromos kisülésekből készültek volna. Leginkább a görög mitológiából ismert, villámokat szóró Zeusz istenre emlékeztetett. Erőteljes arcvonásai voltak, fénylő szürke szemekkel és szőke hajjal – fenséges látványt nyújtott. Az embert szinte lenyűgözi ekkora erő jelenléte. Az ilyen vihar-angyalok ritkák, mert nem kapcsolódnak egy bizonyos területhez, hanem viharaikkal állandóan járják a földkerekséget. Nagyon magasan fejlett lények és határozottan törnek céljuk felé, amit matematikai pontossággal látnak minden részletében. A Biscayai öböl angyala alázattal tekintett a hurrikán angyalára, amit tökéletesen világossá is tett számomra. A hurrikán angyala azzal kezdte, hogy kiválasztott néhány másik angyalt, hogy segítsenek neki a feladatában. Ezek külsőre hasonlítottak rá valamennyire, de kisebb termetűek voltak és nem voltak vele azonos fejlettségi fokon. Emellett még néhány másik angyal is csatlakozott hozzá, mint munkatárs. Ezekre nem találok jobb elnevezést, mint hogy ők voltak az élet és halál angyalai, mivel azért tartottak a hurrikán angyalával, hogy mintegy felügyeljék a viharnak az emberiségre gyakorolt hatását.

Ahogy már említettem, az öböl angyalát baráti források tájékoztatták, hogy hurrikán várható és bizony elég mulattató volt a kép arról, hogyan vitatták meg ezt a hírt egymással a környező angyalok. Ezek a képsorok bemutatták az angyalokat amint kitárgyalják, hogyan fogja majd mindegyiküket személy szerint érinteni ez a vihar. Angyalunknak kiváló művészi és jól fejlett humorérzéke volt, így az ő tálalásában ezek a – mi tagadás, elég pletykás – összejövetelek kivételesen életszerűek és részletgazdagok voltak.

De a hivatalos értesítés minden várakozást meghaladónak bizonyult. A hurrikán angyala elsőként figyelmeztette azokat a tengeri és légi angyalokat, akik a vihar kezdőpontjának körzetében voltak. Kiadta az utasítást, hogy tartsák vissza erőiket és tartalékolják azt, amíg eljön az idő. Megadta a néhány órával korábban eldöntött pontos kezdési időt, majd a kezdőpontról szóló értesítés után a viharnak a munkatársaival együtt véglegesített vonulási útjába eső többi angyalnak is egy hullámban elküldte az utasításokat. Ez úgy történt, hogy a kezdőpont angyalai továbbadták az értesítést közvetlen szomszédjaiknak, akik azt a vihar útvonalának megfelelő irányban megint továbbadták, és így tovább – egészen addig, amíg öbölbeli angyalunkhoz is megérkezett az értesítés a „parancsnokságtól”. Felettesei általános felügyelete mellett azonnal nekilátott az előkészületeknek, hiszen az értesítésben szereplő határidő alig néhány órányira volt. Naggyűlésre hívta a hozzá tartozó tündéreket, hogy elmagyarázza nekik, mire számítsanak – már amennyire meg tudták ezt érteni. Aztán elkezdett energiát összevonni és koncentrálni energia-örvényében. Helyzete folytán fontos szerep jutott neki, mert közel volt a szárazföld pereméhez. Szomszédjai még adtak is át energiájukból neki. Ahogy közeledett a vihar órája, erőfeszítéseit tovább fokozta, és energiaszintje egyre magasabbá vált. Most azonban fordítsuk el figyelmünket róla, és térjünk vissza a vihar kezdőpontjához.

A kitűzött időben megérkezett a hurrikán angyal és kísérete. Ő pedig megadta a jelet, ami hasonló volt egy régimódi csatakürt hívójeléhez. A hang hatása sokkszerűen hatott a kiválasztott angyalokra, akik a vihar nyomvonalában voltak – a kezdőponttól egészen az út végéig. Minden érintett angyal összekapcsolódott, és tudatosságuk egyesült a hurrikán angyaláéval. A levegő tündérei között vannak kifejezetten a vihartündérek is, akik a kürtjel egy másik hatásaként minden irányból százával kezdetek el özönleni. És a jelre a hurrikán angyal energiát ömlesztett a kijelölt útvonalra, személyesen ő is hozzáadva a sajátját. Ebben azonnal követték a kiindulási pont vízi és légi angyalai, kiárasztva visszatartott, felgyülemlett energiáikat. És akkor a hurrikán angyal körül csoportosult tündérek és angyalok, mint egy óriási tűzgolyó megindultak a vihar kitűzött útvonalán. Ahogy megközelítették azokat, minden egyes energia-örvény körzetében csúcspontjára hágott a lázas készülődés. Amint megérkezett a hurrikán angyal, az addig az örvényekben összegyűjtött energiát annak angyala kiárasztotta a vihar középpontjába, majd a vihar továbbhaladt a következő örvény felé, még erősebben és hatalmasabban mind azelőtt.

Az öböl angyala alá tartozó tündérek is megtették a magukét. Nekik az egész dolog csak mulatság volt. Mikor a vihar központja megközelítette az ő örvényüket, magasan a levegőbe ugrottak és vidáman próbáltak ráakaszkodva tovább utazni rajta, miközben átadták a maguk szerény hozzájárulását a vihar energiájához, majd visszabucskáztak a vízbe. Némelyiknek sikerült messzebb utaznia, mint a többieknek, és eltelt egy idő, amíg visszatértek a kijelölt helyükre. Persze a vihar elvonultával több munka várt rájuk, mint egyébként, de hihetetlenül élvezték a hurrikánnal járó izgalmakat és érzéseket.

Amikor a vihar elérte a mi öbölbeli angyalunkat, ő már felkészülten várta. Elsődleges szerepe a már említett energiatárolás és visszatartás volt, de emellett még sok dolga akadt a munka irányításával is, mert az ő körzetében kellett a vihar energiáját a szárazföldbe levezetni. Amikor a hurrikán angyala megérkezett, a tenger fölött összegyűjtött óriási energiamennyiség elszabadult, majd visszaverődve a tengerpart vonaláról, ereje olyan elsöprőnek bizonyult, hogy az öböl angyalának teljes szervezete egy pillanatra széthullott. A tündérek számítottak erre, és mintegy lábujjhegyen várták, hogy a vihar lecsapjon rájuk. Mégis, amikor eljött a pillanat, a hatás olyan elsöprő volt, hogy visszadobta őket távolabbra a vihar nyomvonalától. Ők persze gyorsan összeszedték magukat, és újra csatlakoztak a viharhoz, bedobva saját energiáikat és követve az annak útjában támadó kavarodást miközben lecsapott a szárazföldre.

A Miami tengerpart angyala persze szintén tudott arról, hogy mi készülődik, de szerepe az volt, hogy tétlen maradjon. Semmit sem tehetett, hogy megakadályozza, és tudta, sorsa az, hogy elszenvedje a vihart. Nem volt valami boldog miatta, mert a szárazföld angyalai nem szeretik a növények és fák elpusztítását, ráadásul ebben az esetben még emberi lényeket is érintett a dolog. Hiszen meg kell értsük, amíg a vihar a tengeren tombolva szinte semmi kárt nem tesz abban, a szárazföldön nagy pusztítást okoz. Időre és sok gondoskodásra van szükség, míg a növények és az élet visszatérnek a normális kerékvágásba. Ezért amikor a vihar elérte a szárazföldet, a hurrikán angyala fokozott figyelmet szentelt a munka irányításának, tudván, hogy sokkal több és összetettebb létforma lesz érintve. Az őt kísérő élet és halál angyalai megtették, amit kell, elvégezték a saját feladatukat, aminek következtében a vihar megszedte a maga áldozatait az emberek körében is. Ha nem belülről látja az ember, elképzelhetetlennek tűnhet, hogy ilyen felfordulás közepette rend uralkodhat. Mégis emlékezzünk rá, hogy nem csak a hurrikán angyala briliáns elme, hanem hogy a rend, az együttműködési és a szervezési készség éppen azok a jellemzők, amelyekben az angyalok rendje a leginkább kitűnik. Természetesen a szárazföldi angyal megpróbálta menteni a menthetőt, elsősorban fákat és állatokat. Tündérei is részt vettek ebben, itt felugorva egy kóbor állatra, ott felkapva egy kósza madárra, hirtelen megerősítve biztonságos helyek felé a menekülési ösztönét, amik így szokatlan értelmi képességeket mutattak. A fák esetében a tündérek nem tehettek mást, mint hogy biztatták őket, bírják ki. A vihar egész ideje alatt az öböl angyala erőteljes hullámokban árasztotta ki a kitartásra buzdítást mind az emberek, mind tündérei irányában. Ő maga nagydarab, nyugodt személy, aki tisztában van az élet szépségével, annál is inkább mivel az éghajlat és az általa felügyelt vidék is nagyban segíti ezt. Barátságos érzülettel viszonyul Miamihoz, mert úgy tartja, a város növekedése áttételesen több farmot és gyümölcsöst teremt, amelyek mindegyike újabb lehetőséget ad az életre, a kísérletezésre tündérei és az ő számára is. Nem kedveli viszont a gyors, féktelen növekedést és parcellázást, mivel ezt mindig vad és értelmetlen pusztítás kíséri, és ez ugyanolyan ellenérzéseket kelt, mint a nagy északnyugati erdőségek letarolása. Az angyaloknak nincs ellenére az értelmes mértékű erdőritkítás, mert ez építő jellegű beavatkozás, ami kísérletezésre ad módot, és az életközösség egészének hasznára válik - bárhogyan is érezzenek a kivágásra ítélt fák. A hurrikán az angyal számára valahol félúton állt az emberektől ismert válogatás nélküli, értelmetlen pusztítás, és a természeti környezet előre eltervezett megváltoztatása között. De magától értetődően elfogadta, mivel feletteseitől származott.

A tengeri tündérek, élve a birtokukban levő óriási energiával, nekitámadtak a szárazföldnek. Az óriási csapást követő fizikai következmények részeként egész partszakaszok szűntek meg létezni, máshol pedig nagy tömegű homok és törmelék halmozódott fel. Így aztán a tündérekre rengeteg munka várt. De be kell ismerni, élvezték a dolgot, mert változatosságot hozott. Azt jelentette, hogy egyes helyeken több gondozandó területük lett, míg másokon kevesebb, és az egészet változatosságnak tekintették.

A vihar ideje alatt a tengeri tündérek behatoltak a szárazföldre, némelyek közülük több kilométer távolságra is elkóboroltak, ami szokatlan állapot számukra, és amit persze nagyszerű élménynek tekintettek. Néhány órával később aztán, mikor a vihar továbbvonult Miami körzetéből a szárazföld felé, és a tenger kezdett megnyugodni, visszatértek ők is. Néhány napig a tündérek közlekedési útvonalaik rendberakásával foglalatoskodtak, és általában erőt gyűjtöttek, de sokan közülük kimentek a szárazföldre, hogy segítsék a szárazföldi angyalt a növekedés újraindításában. Miami angyala egy kissé kimerült, ezért a tengeri tündérek előzékenyen együttműködtek vele, amiben tudtak, mert valójában azt szeretik, ha a dolgok a normális kerékvágásban haladnak - még akkor is, ha magával ragadja őket egy vihar tombolása.

A hurrikán továbbhaladt kitűzött útvonalán és lassan elenyészett. Ahogy elveszítette erejét, a hurrikán angyala - a továbbiakat vihar tündéreire bízva – távozott, egészen addig, míg valahol, valamikor a jövőben ismét szükség lesz szolgálataira. A hurrikán egész útvonalán lassanként minden visszatért a normális mederbe, bár kétségtelenül lehet, hogy sok év fog eltelni, míg a szárazföldön okozott pusztítás valamennyi nyoma eltűnik.

Az emberek vitán felül azt gondolják majd, hogy a tengeri tündérek, a tengeri angyalok és mindenek előtt a vihar angyala rossz, gonosz teremtmények, mert a mi nézőpontunkból tekintve pusztították az életet. Ám ez nem így van. Elpusztították a formákat, de nem a formákban létező életet – mert az élet nem pusztulhat el. Mi több, ezek a lények létük célját teljesítették be, összhangban a természet törvényével. Az emberek elpusztítják tulajdonukat, egymást, sőt háborús időkben az egész természeti környezetet személyes előnyök érdekében, és azt gondolják, hogy ilyen személyes érdekek érvényesülnek a természetben is. De a természetnek nincsenek személyes érzései. Minden ilyen pusztítás teljesen személytelenül megy végbe, sőt – hangozzék bármilyen különösen – a szeretet érzésével, mert a tündérek és angyalok hada soha nem akar pusztítani, hanem mindent megtesznek, hogy a lehető legtöbb lényt megmentsék. Mennyire más ez, mint a háború, ahol arra törekszünk, hogy mindent elpusztítsunk. De az angyaloknak engedelmeskedniük kell a természet törvényének, akár akarják, akár nem. Ez a munkájuk az életben, ez lényük legalapvetőbb tulajdonsága. És nem is úgy tekintenek a halálra, ahogyan mi tesszük: mint valami ismeretlen, szörnyű, és végleges valamire. Számukra a halál csak a forma pusztulása, mert az élet soha nem megy veszendőbe, csak visszatér fő áramlatába, eredetéhez. Vissza fog térni egy új formában, hogy újabb tapasztalatokat gyűjtsön e világban, hiszen ez a mozgató erő minden mögött.