JELENLEGI ÁLLAPOTOK
Most, hogy sok idő múltán újra elővettem ezt a kéziratot, míg a közben eltelt évek során sokféle nézőpontból megvizsgáltam fő érdeklődési területeimet, felfrissültek emlékezetemben azok az élmények, amik alapjául szolgáltak mindannak, amit e könyvben oly sok éve leírtam.
Még ha a fő érdeklődési köröm az eltelt évek során el is tolódott más irányokba, azért mindig fenntartottam a közvetlen, nyílt kapcsolatot azokkal a lényekkel, akiket ebben a könyvben bemutattam. Bárhová is vezetett utam, önkéntelenül is mindig az első dolgom volt, hogy kapcsolatot teremtsek az angyalokkal és tündérekkel azon a helyen. Ily módon mindig egységben érzem magam a helyi élettel, annak vezérlő értelmével - bárhol és mindenhol.
Amikor eldöntetett, hogy ez a régi kézirat nyomtatásba kerül, barátaim felvetették, hogy az eltelt idők folyamán a tündérek világa is biztosan nagy változásokon ment keresztül, csakúgy, mint a mi fizikai világunk. Ez persze érdekes felvetés volt, de csak addig foglalkoztam vele lényegileg, amíg nem javasolták, hogy látogassak meg újra néhányat a könyvben leírt helyek közül és nézzem meg, hogy környezetszennyezésünk milyen hatással volt a tündérek világára.
Természetesen elképzelhetetlen volt, hogy az összehasonlítás végett elutazzam Ausztráliába, Jávára vagy Indiába, de lehetséges volt meglátogatnom az Egyesült Államok keleti partján azt a bizonyos szorost. És így is tettem. Biztos voltam benne, hogy tengeri olajfoltok, a városi szemétnek az óceánba temetése, a gépkocsik szénmonoxid szennyezése, a tündérek életterét folytonosan pusztító és szűkítő építkezések, városterjeszkedések valamiféle hatással voltak, no de majd meglátjuk.
Sok év telt el, mióta egy szép, hideg téli napon meglátogattam azt a bizonyos kiválasztott partszakaszt. A szoros lakott területek közelében van, de a nyílt tengerre néz. A partról jól megfigyelhető a szoros és a nyílt tenger is. Úgy tizenöt év telt el azóta, hogy gyakori látogatója voltam ennek a partrészletnek, de még ma is elevenen él bennem az emléke. A nyári hónapokban sűrűn benépesítik a napozók, de télidőben nagyon kevesen merészkednek ki az erős szélbe.
Miközben a partra kifutó hullámokat figyeltem, az első dolog, ami feltűnt az volt, hogy sokkal kevesebb vízi baba és kevesebb tündér látható. Emellett pedig úgy látszott, hogy már nem követik a hullámokat messze ki a partig, hanem kint maradtak a külső partszakaszon, és oda-vissza lebegtek a megtörő hullámok hátán. Persze nagyon élvezték a dolgot és bolondoztak, de sajnos azt kell mondanom, hogy már sokkal kisebb számban.
Az egész energia-háló már nem tűnt olyan ragyogónak és erősnek. Ez az a tengerfenéken kiépült energiaháló, amit korábban leírtam. Most valahogy furcsának látszik. Olyan, mintha helyenként foszlott lenne, és ennek következtében rendellenesség keletkezik az egész energiaáramlásban.
Egy további szembetűnő különbség, hogy míg korábban úgy tűnt, a levegő és a tenger egységes életközösséget alkotott, ez most már nem működik, vagy legalábbis nem teljesen. Azokon a helyeken, ahol az energia mintázat a levegőben vagy a tengerben megsérült, a jelek szerint az energia áramlatok a jelek szerint nem működnek együtt harmonikusan. Azt hiszem, a vízi babák nem értik és nem is érthetik meg igazán, miért van ez a sok szennyezés. Úgy látszik, hogy a szorosban a szennyezés (ami mindig jelen volt valamennyire) már sokkal jelentősebb, és mélyebbre hatolt, míg korábban csak a felszínen volt hatása. Egy nemrég történt tankhajó-balesetből származó olajszennyezés zavarodottságot okozott a helyi lényekben. Tudják, hogy több szenny és mocsok van a tenger fizikai részeiben, és jól sejtik, hogy ez valahogyan az emberi fajjal kapcsolatos. Ám nem igazán értik, miért, mint ahogy azt sem, miért fogyatkoztak meg halak. Továbbra is végzik a dolgukat, de munkájuk nem olyan hatékony, az eredmények nem kielégítők, és mivel úgy gondolják, hogy mindezért az emberi lények okolhatók, a jelek szerint már nem érdeklődnek irántunk annyira. Érezhető bizonyos elmozdulás a félelem és az elhúzódás irányába. A legtöbb hal és egyéb tengeri élőlény messzire behúzódott a parttól. Igaz, látogatásom a leghidegebb téli időszakra esett és az évszakra jellemző állapotok is megtették a maguk hatását, de a tündérek akkor is úgy érzik, hogy az emberek felelősek a z életformák megfogyatkozásáért, és emiatt már a tengeri tündérek sem annyira barátságosak az emberekkel.
Még távolabb a nyílt tengeren, lent a mélyben most kevesebb élet található. A töredezett, hiányos mintázatú energiaháló léte nyilvánvaló amilyen távolra csak elláttam a nyílt tenger felé. Ez a károsodás fizikai okok következménye, így a tündérek csak részben képesek kijavítani. Mivel a levegő és tenger az egész bolygót felölelő életközössége megbomlott, lehet, hogy sokkal átfogóbb hatásokkal is számolnunk kell, mint amiket ezen az egyetlen helyszínen megfigyelhettem.
A levegő tündérei viszonylag könnyen kikerülhetik a szennyezés hatásait, csak magasabbra kell emelkedniük. Ám ők sem boldogok. Létezik egyfajta energiahálóból álló takaró még a légkör legmagasabb rétegeiben is. A levegő tündérei szintén valahogy visszahúzódtak az emberek közeléből, és mintha nem működnének hatékonyan közre a szennyezés csökkentésében. Mind a levegő mind a tenger tündérei a jelek szerint nem örülnek annak, ha sok ember van a közelükben. Végzik a dolgukat persze, de ez valahogy más. Úgy érzik nem képesek megbirkózni, nem képesek lépést tartani azzal, amit teszünk. Úgy érzik, a dolgok olyan irányban haladnak, amihez egyszerűen képtelenek alkalmazkodni és elbátortalanodtak. Ez nem annyira a tenger, inkább levegő szennyezésével kapcsolatos következmény, mert a nyílt tengerek mélységei az összes helyek közül még mindig a legkevésbé szennyezettek. Az óceán mélye megfiatalodik. Nem akarok hamis képet festeni: a tündérek továbbra is gyönyörűek, és most is lényegében ugyanolyanok. És most is csodálatos megtisztító képessége van a tengernek.
A sokkal magasabban álló angyalokat ugyan kevésbé érinti a szennyezés, de a következményei nagyon is kihatnak rájuk. Az angyalok jobban beletörődnek a szennyezés következményeibe, mint a tündérek. Érzik, hogy hosszabb távon az emberek tenni fognak valamit, hogy rendezzék az állapotokat, de nagyon veszélyes időszak következik, nagy megpróbáltatások ideje, melyre bizonyság a belső világokban kialakult óriási feszültség. És hát persze a dévák egészében hosszabb távlatokat tekintenek át, mint a tündérek, akik a mindennapok harmóniájáért dolgoznak.
Ez a feszült időszak és az összehangolt energia minták hiánya máris nyilvánvaló azokból az életközösségek energia-hálóiban látható szakadásokból, amiket már említettem. A szorosban a szennyezés néha nagyon súlyos, és az ilyenkor kiadott szennyezés-riadók idején úgy tetszik, mintha valamilyen – jobb kifejezés híján – sűrű energia-köteg jönne létre, amely felborítja az egymást kiegészítő kapcsolatot a föld, víz és levegő között. A tündérek és vízi babák megpróbálnak tenni valamit, hogy ellensúlyozzák ezt a hatást, ám egyelőre értetlenül állnak a jelenség előtt, és a jelek szerint nem tudják, mit tegyenek. A dévák nagyobb távlatból tekintenek minderre, úgy érzik, a helyzet megoldódik majd, és úgy tűnik, arra számítanak, hogy az emberek majd helyrehozzák a saját maguk által okozott károsodást.
Szennyezés-riadók idején a levegő tündérei a nagyobb magasságokba menekülnek, ahol szabadabbak, de a part mentén levő szegény vízi babák – bár ők is távolabb mehetnek a nyílt vizekre – nem boldogok odakint. Nem kedvelik annyira a nagy mélységeket, mint az általuk megszokott sekély, part menti vizeket. Ezek a parti tündérek kötődnek a szárazföldhöz, állatokhoz, növényekhez, sőt az emberekhez a gyerekeikkel és kedvenc-állataikkal együtt.
Így hát a tündérek általánosságban most is elvégzik a dolgukat, de egészében nem érzik a szoros kapcsolódást az emberi lényekhez, kivéve mikor tündér és ember csendben együtt gyönyörködnek a természet szépségében. Másrészről nem volna tisztességes olyan képet festeni róluk, mintha örömteli természetük már tovatűnt volna. Érzik az élet és formái számának csökkenését, de örömöt merítenek a fák és növények körében még mindig meglévő sokféle létformából, és munkájukat ugyanolyan lelkesen végzik, mint azelőtt.
Igaz, számuk megfogyatkozott, de a tündérek ugyanazokért a célokért léteznek és dolgoznak, amelyekért mindig is tették. Bár a városok megritkították soraikat, sok kisváros kertjeit tulajdonképpen tündérek segítik a növekedésben.
A városok által okozott szennyezés nem csak a városi levegő általunk is jól érezhető szennyezését jelenti. Ennél sokkal alattomosabb szennyezés az épületek, üzemek, iskolák, házak, és lakótömbök szaporodása, melyek elfoglalják azokat a földterületeket, ahol korábban tündérek sokasága élt. A madár- és vadvilághoz hasonlóan a tündérek is kiszorultak, és bár akad még néhány a parkokban és természetvédelmi területeken, már nincsenek sokan. Úgy érzik, egyre beljebb és beljebb nyomulunk a területükre, és nekik egyre kevesebbet hagyunk. Nagyon elterjedté vált a vegyszeres rovarirtás és a műtrágyák használata, pedig mindkettő káros hatással van a tündérek munkájára. Sokkal jobb természetes anyagokat használni, mert azokat a tündérek is fel tudják használni, hogy akadályozzák a kártevő rovarok működését. Még ennél is jobb a természet egyensúlyát (madarak, rovarok és gyíkok) felhasználva féken tartani a kert teremtményeit. A kémiai tápanyagokat, különösen a mesterségesen előállítottakat, a tündérek nem tudják könnyen felhasználni, míg a természetes anyagok használatát sokkal inkább értik, különösen a természetes életciklus részeként rothadással előállított komposztét.
Mostanában oly sok vegyi és mesterséges eredetű szennyezőanyag kerül a patakokba és tavakba, hogy ez már önmagában is megzavar sok erdei és kerti tündért. Nem számít ritkaságnak, hogy az egész talajvízréteg elszennyeződik ilyen anyagok miatt. Ezek aztán bekerülnek a talajba, és alattomosan megbontják a természetes folyamatokat és harmóniát. Bár mi gondatlanul és hibásan gyakran okozunk ilyesmit, a tündérek felettébb érzékenyek ezekre a dolgokra.
Ám még ha az egész természet változóban van is, az angyalok és tündérek tudják, hogy a világegyetemben végeredményben az egység uralkodik. Ők is részei egy szerves egésznek, és elfogadják ezt. És ahogy a meditációra fordított, valamint a szabadban eltöltött órák szaporodásával teret hódít a mélyebb megértés, a természettel való tudatosabb együttműködés, mi is kezdünk tudatára ébredni ennek az élet egységét elismerő szemléletmódnak. Kialakulóban van a kötelék a tündérek gyorsan változó világa és a miénk között. Ez a jövő ígérete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése